OLLYAN JÓ NAPUNK VOLT MA!

Petinek ma nagyon sűrű napja volt, tele foglalkozásokkal: logopédia, zeneterápia, gyógytorna… és ennek megfelelően annál több sikerélménye!
Az egyetlen hiányzó részlet a séta volt, mivel még nem elég erősek az izmok Peti csípője környékén és ezért csak heti 2-3 alkalom a megengedett! Ilyen nap lesz a holnapi is! 🙂
De azért a tornán villoghatott az erejével és kitartásával.
Azt már nem is részletezem milyen ügyesen énekli most már velünk az ismert dalokat, mondja az esti imát és fejezi be a közmondásokat.A hétvégén párszor még az is előfordult, hogy magáról megfeledkezve kicsusszant egy azelőtt nem hallott, nem gyakorolt szó-kifejezés, mint pl “háromezerötszáz” egy számla láttán, vagy a nem túl sikeres gyakorlás után egy “elfelejtettem”… Na ilyenkor majd lefordulunk a székről meglepetésünkben és természetesen a következő pillanatban óriási újjongásban tör ki a család!

Emellett ma rengeteget viccelődtünk is, a nővért a pultban egy dögös “Helloooo…”-val köszöntötte, Gábor bátyónak pedig csípőre tett kézzel reklamált, amikor ő egy röpke félórai látogatás után távozni készült!


Kedves Blog Olvasók!

 

Olyan régóta akarok már írni, de erre igazán nagyszerű alkalom a mai, amikor is a baleset óta először Petit hazavihetjük hétvégére! Azt hiszem ez híven tükrözi, hogy milyen rohamos léptekkel javul!

Ez a hét sem múlt el csodák nélkül, szerdán voltam olyan szerencsés, hogy részt vehettem a logopédiai foglalkozáson, és ott minden kimondott szót lejegyzett a doktornő. Az óra végére 3 A4-es lap gyűlt össze, és köztük jópár teljesen új betűket tartalmazott.

A legérdekesebb mégis az, amikor Petiből öntudatlanul bukkannak ki szavak, mint pl: "nem igaz…" " nem kell"  "de jo"…

Aztán amikor arra kérem ismételje meg, már nem mindig sikerül… 🙂

Ennek a sok jó hírnek az ellenére még  egy kis türelmet szeretnék kérni a látogatni vágyóktól.

Szinte nem telik el úgy nap, hogy ne kérdezném meg a Petit, jöhetnek-e hozzá barátok, de egyrészt fárasztják ezek a látogatások, másrészt kicsit úgy érzem tart is a viszontlátásoktól.

Jelentkezünk még további fejleményekkel, és még sokszor köszönjük a jókívánságokat!!!

 


Csaba László:
2009. 01. 20. 10:32

A blog olvasóinak!
Azon szerencsések közé tartozom,akik
bemehetnek a Petihez és így tevőlegesen is hozzájárulhatok a
gyógyulásához. Tornáztatom, masszirozom. Nagyon jó foglalkozni vele,
tele van akarattal, kitartással és iszonyatosan küzd a gyógyulásáért.
Naponta új csodákra képes és ez nekem, nekünk is óriási sikerélményt és
reményt ad. Sokszor számomra megmagyárazhatatlan dolgokat csinál.Pl.
szoktam "állítani". Eleinte fogtam, de most már csak biztosítás miatt
vagyok mellette, ő támaszkodik(egyre kevesebbet) a vállamra. Pár nappal
ezelött mondtam neki, hogy most forduljon el úgy 90°-ot. A maga modján
ezt megcsinálta, majd mikor jött a Linda és ezt neki is beakartuk
mutatni, akkor a fordulás közben az úgy 30-40 cm-re lévő lábamba a jobb
lábával jól bokán rúgott. Persze viccesre vettük a dolgot és nagy
röhögés közben mondtam neki, hogy nyugodtan rugdoshat, ha ez a
gyógyulását segíti. A másik megmagyarázhatatlan eset az volt, amikor
"fejreállított bicikli"-vel gyakoroltunk. Ezt kézzel lehet hajtani. A
jobb kezét én fogtam a pedálhoz és így tekertünk 3×100-at. A legvégén
amikor levettem a jobb kezét a pedálról megfogta a kezemet és
"leszkanderozott" (készülj Édes Laci!) vagy pl. Anikó által leírt
lábemelés is egy csoda volt.Előtte ezt a gyakorlatot, csak óriási
energia befektetéssel csinálta, aztán meg, teljesen váratlanul
erőlködés nélkül jó magasra fölemelte a jobb lábát és ide oda mozgatta.
Várjuk az új csodákat.
Hajra Peti, csak így tovább!!!
Csaba Laci


Csaba Aniko:
2009. 01. 18. 20:42

Állandóan az jár a fejemben, hogy épp egy hónapja érkeztünk haza Brazíliából!
Nagyon
hosszú, fárasztó, gyötrelmes utazás után a Traumatológián landoltunk,
telve kétségekkel, rengeteg félelemmel, hogyan is lesz tovább? Milyen
lesz a találkozás az otthon maradottakkal?
Azóta hihetetlen sok jó dolog történt Petivel és velünk, töretlen a fejlődés, minden napra jut valami öröm, haladás!
Akkoriban
csak vágytam rá, hogy végre mindenfajta gép nélkül lássam a Kisfiamat!
Nagyon távolinak tűnt, hogy elmaradhat a szonda és valamikor is jóízűen
fog a főztömből enni! És még sok egyéb „apróság”! Ezek ma, ha
felidézem, már nagyon távoli dolgok. Hihetetlen, hogy csak egy hónap
telt el! Természetessé vált, hogy minden nap viszünk valami otthoni
elemózsiát, amit egyedül eszik meg, egyre önállóbban mozog, és haladunk
a hangképzéssel is! Pénteken már szótagokkal – ma-ma, pa-pa – várt
minket, és tegnap, amikor Linda megérkezett, VAÚÚ volt a Peti
reakciója! Ma délelőtt, a masszírozás után egészen magasra felemelte a
jobb lábát!
Ha el vagyok keseredve, csak fel kell lapoznom az
általam vezetett „napról napra” című esemény naptárat, és ismét erőt
ad, hogy honnan hová jutottunk az eddig eltelt nem is hosszú időszak
alatt!
Köszönet a vele foglalkozóknak (Lantos főorvosnőnek, Dr.
Szentkuti-Kiss Katalinnak, Gacsal Csabának, a nővéreknek – elnézést, ha
valaki kimaradt a felsorolásból, de még nem találkoztunk mindenkivel
személyesen – Mészáros Évának, aki rendszeresen látogatja. Nagyon sokat
haladt, mióta Budakeszin van! És persze köszönet a Csaba Lacinak, aki
minden nap jön rendületlenül, és masszírozza alaposan, türelmesen, amit
Péter nagyon vár és élvez!

Olvasom, hogy sokan szeretnétek bejönni Péterhez, de még egy kis
türelmet kérünk! A foglalkozások nagyon kifárasztják, szüksége van
pihenésre, feltöltődésre, hogy napról – napra teljesíteni tudjon. A
jelenleg Pétert látogató nagyon szűk kör minden nap egyeztet,
időbeosztást készít, hogy ki mikor megy be hozzá! Ígérem, szólni
fogunk, ha eljön az ideje!

Nem tagadhatom, hogy vannak nehézségeink is, hiszen Péter most már
nagyon sok mindenre emlékszik, van akarata, szeretne dolgokat kérni
tőlünk, de nagyon nagy türelemre van szüksége, mert eszköze szinte alig
van még, amellyel kommunikálhat velünk, így nehezen tudja megértetni,
mit is szeretne, mire van szüksége!

Az elmúlt héten Linda újabb feladatot küldött Londonba, nem is
tudom, mikor tudott időt szakítani az elkészítésére! Sajnos én csak
nagyon nehezen tudok neki állni dolgozni, eltűnt belőlem a lendület –
remélem csak átmenetileg – pedig szorít a határidő!

Sokan imádkoztak velünk csütörtökön este, köszönet érte. Biztos
vagyok benne, hogy a pénteki nap eredményei, a szótagok kimondása
emiatt következett be!
Tegnap délután Péternél járt Hares és Lia is, akiknek a látogatását már nagyon várta.


Köszönjük Frenyó Doktornak a mai látogatást!!!
Hála Neki, Petit mosolyogva hagytuk ma a kórházban, pedig ma nem volt a legvidámabb. A Doktor Úrnak büszkén mutathatta az elmúlt 2 hét változásait, az őt aggasztó problémákkal kapcsolatban pedig kicsit megnyugodott.

Még egy hir: csütörtök este 7-től Berni és Csapcse egy baráti zártkörű energiafeltöltő programot szervez, melynek soran Petinek adnak Deekshát (szanszkrittül áldást). A meditáció körülbelül 2-3 órán keresztül tart majd. Aki kicsit is fogékony erre, vagy szokott imádkozni, kérem, hogy ebben az idő intervallumban tegye meg, hogy gondol Petire. Minél többen vagyunk annál jobb!


Milyen jó, hogy az előző bejegyzésnél így fogalmaztam: Peti meg tudta mozdítani "az idáig mozdulatlan oldalát". Frenyó Doktor is ezt emelte ki amikor a büszke Apuka csütörtök este a nagy hírrel felhívta, és tényleg: másnap már a jobb karja is megmozdult, méghozzá DIREKT! (Lehet, hogy esetlenül hangzik ez a "direkt" szó így a mondat végén, de azt biztos nem mindenki tudja,hogy Peti karja már idáig is mozgott ásításkor, maszírozáskor, de ilyenkor nem lehettünk abban biztosak, hogy ezek nem csak reflexek-e. Pénteken aztán világosan kiderült, hogy bár óriási erőlködések közepette, de igenis a Peti mozgatja a karját is!:)) Persze mostanra már teljesen egyedül változtatja a helyét az ágy és tolókocsi között, sőt, ma búcsúzáskor lekísért a bejárathoz, és integetett, hogy jó most már mehetek, majd ő visszamegy egyedül! Szemmel látható a változás nap mint nap.

Már 2 napja akartam írni a sok jó barátnak, akik egy gyönyörű albummal és fenséges rakott palacsintával készültek Petinek meglepetésül. Minden nap előkerül a könyv, és azt hiszem nyugodt szívvel írhatom Peti nevében is, hogy nagyon nagyon tetszett és meghatott minket ez a figyelmesség! KÖSZÖNJÜK!!


Bár azt "ígértem" nem fogom mindennap frissíteni a blogot, a mai nap annyira különleges – több okból is – , hogy muszáj volt írjak!

Először is pontosan ma egy hónapja, hogy Peti felébredt… Már ez önmagában elegendő okot adna az ünneplésre, de amikor ma bementem hozzá, tőle szokatlan módon a tolószékben várt és izgatottan magyarázni kezdett valamit a jobb lábáról. "Kisebb" barkóbázás után kiderült, hogy ma végre megmozdult a jobb lába!!! Később lefekvéskor meg is mutatta nekünk: csípőből tudta forgatni az idáig mozdulatlan oldalát! Az egész napunkat áthatotta ez a sikerélmény, Peti pedig egyenesen sugárzott. 🙂


Elkezdődött a kemény munka a Budakeszi Rehabilitációs Intézetben!

Petit ma is reggeltől délután 2-ig maszírozták, álltatták egy speciális szerkezet segítségével (25 percen keresztül!), megvolt neki a heti zeneterápia, és végül a keddenkénti közös játékról sem maradt le, pedig eredetileg csak nézőként volt jelen. Csak mellékesen hadd tegyem hozzá, hogy az ő csapata nyert 11:6-ra! 😉

Avval hogy beindul az élet a kórházban, egyfajta állandóság jön létre Peti életében. Pontos órarend szerint telnek majd a napjai, és bár minden napra jutott idáig is valami jó hír, és biztosan így lesz ezután is, tudomásul kell vennünk mindannyiunknak, hogy ez egy nagyon hosszú út lesz a célig.  Ezért előre is elnézést kérek, ha nem frissítem a blogot napi rendszerességgel, természetesen bármi fontos előrelépés lesz, azt mindenképp megosztjuk Veletek!

Tartsuk a lelket Petiben és egymásban, a blogot folyamatosan mutatom neki, és az üzeneteket már lassan egyedül tudja elolvasni, úgyhogy hajrá!!!

 


Ezt a bejegyzést Anikó irta a komment részbe, de annál sokkal nagyobb
figyelmet érdemel!

"Kedves Olvasók, először is kicsit helyesbítek.A Reményik verset egy
barátunk küldte jókívánságként, én csak "felhasználtam".

Szépen
kezdődött számunkra az év. Úgy látjuk, Petinek javára vált a pár napos
nyugalom. Megszoktuk, megszerettük a gyönyörű új környezetet.
Megismertük a nővéreket és ők is megismerték Petit, így talán könnyebb
lesz az átállás az elkövetkező "munkás" időszakra.
És persze minden napra kaptunk valami szép ajándékot Petitől.

Folyamatosan bővül az általam vezetett "eseménynaptár". Nem csak a
tudása gyarapszik, hanem feltölt minket az a hihetetlenül sok szeretet,
gyöngédség, amelyet az együtt töltött időben kapunk tőle."

Kiegészitésül még hadd dicsekedjek, hogy Peti repertoárja tovább bővült
az "m" és "b" hangokkal! Amúgy holnaptól megint újabb fejezethez
érkezünk, amikor is megtelik a rehabilitációs osztály és lényegesen
bővül a foglalkozások száma! Már alig vártuk, hogy eljöjjön ez az
időszak!!!


Ezt a bejegyzést Anikó irta a komment részbe, de annál sokkal nagyobb figyelmet érdemel!

“Kedves Olvasók,
először is kicsit helyesbítek. A Reményik verset egy barátunk küldte jókívánságként, én csak “felhasználtam”.
Szépen kezdődött számunkra az év. Úgy látjuk, Petinek javára vált a pár napos nyugalom. Megszoktuk, megszerettük a gyönyörű új környezetet. Megismertük a nővéreket és ők is megismerték Petit, így talán könnyebb lesz az átállás az elkövetkező “munkás” időszakra.

És persze minden napra kaptunk valami szép ajándékot Petitől. Folyamatosan bővül az általam vezetett “eseménynaptár”.
Nem csak a tudása gyarapszik, hanem feltölt minket az a hihetetlenül sok szeretet, gyöngédség, amelyet az együtt töltött időben kapunk tőle.”

Kiegészitésül még hadd dicsekedjek, hogy Peti repertoárja tovább bővült az “m” és “b” hangokkal! Amúgy holnaptól megint újabb fejezethez érkezünk, amikor is megtelik a rehabilitációs osztály és lényegesen bővül a foglalkozások száma! Már alig vártuk, hogy eljöjjön ez az időszak!!!


"Ó, Isten, teremts hát a semmiből
Új esztendőt nekünk,
Fehér lapot, hogy írjuk végre rá
Igaz történetünk':
A szeretet s a jóság álmait.
Hogy akarhassuk, amit szeretünk
S váljék valóra, amit akarunk(…)"

Reményik Sándor 1920 Szilveszteréből való soraival köszöntött minket ma reggel Anikó, de az egyik kívánságunkat végül Peti váltotta valóra: ma végre meghallottuk a tisztán zengő (ahogy Brazíliában azt valaki olyan szépen megfogalmazta, mesemondós) hangját! 🙂

Természetesen nem egy "Boldog Új Évet"-tel kezdte, de nekünk az "o", "a", "á" betűk legalább olyan sokat jelentettek! Hogy is kezdődhetne ennél szebben a 2009? Minden napra ennyi csodát kérünk, Peti megdolgozik érte keményen!