Kellemes, nyugodt hétvégénk volt, sok pihenéssel, de azért egy
kis „edzés” is belefért. Szombaton Budakeszin a Laciéknál piknikeztünk, és
Péternek jutott eszébe, hogy Anna napra kellene koccintani. Ma délelőtt elment
a papájával buszozni, hogy próbára tegye az egyensúlyérzékét, azaz állva,
kapaszkodva utazzon. A 139. busszal mentek egy kört, és nagyon élvezték. Délután
jött Ildi és Laci, masszírozták, kényeztették, és most először sikerült hanyatt
fekve, a kinyújtott jobb kezét felemelnie, visszavinni a feje mellé és újra
felemelni. Mérföldkő – mondta erre
Péter, pedig még nem is volt vége a napnak! Koraeste lementek a Kondorosi úti
uszodába, ahol fejest ugrott! Nagy
dolog –   mondta nekem a telefonba, de a
hangja nagyon mosolygós volt!

Csaba Aniko: Peti egyre többet jár bot nélkül. Azért
többnyire viszi magával, ha bizonytalannak érzi magát, vagy fáradt, jó ha
kéznél van. Az elmúlt hetekben nagyon sokat fejlődött a beszéde, könnyebb a
kommunikáció. Élvezi a társaságot, nem csak követni tudja a beszélgetést, hanem
időnként már bele is szól.

Csaba Anikó:

Szombaton délelőtt, mielőtt indultak Gáborral, Orsival
Tihanyba, Péter ült a konyhaasztalnál, nézett ki az ablakon, és azt mondta:

Most nem jó. Csoda???!!!
Tudok futni, sportolni, úszni, beszélni. Szeretnék. 

Csak azt tudtam mondani, hogy minden este ezért imádkozom, ebben
reménykedem, de úgy látom, a csoda az volt, hogy életben maradtál, ép az elméd,
a régi maradtál, és a többiért, minden apró eredményért már küzdeni kell.
Sajnos nincs több csoda, csak kemény, kitartó munka, de látjuk, tapasztaljuk a
fejlődést, a haladást. Könnyeztünk és mosolyogtunk mindketten.

Legénybúcsúval és a Surfbeach meglátogatásával fejeződött be
Péter vakációja vasárnap. Köszönjük mindenkinek, aki: felhívta – meglátogatta –
elvitte – hazahozta – programot szervezett neki – elhívta kikapcsolódni, szórakozni –
beszélgetett vele és vigyázott rá.
Holnap reggel visszaköltözik Budakeszire, az
OORI-ba. Új orvos, új szoba, új szobatársak – nem lesz könnyű, de nincs más
választásunk, megyünk előre!

A múlt héten szinte minden nap jöttek látogatók Péterhez, de nem maradt el a gyakorlás sem. Kétszer egy héten –
a szabadság alatt is – úszás, gyógytorna és egyszer logopédia-órája is van.
Pénteken délután lementünk a Balatonra, Péter a Surfbeachre, a surfbajnokságra, mi Tihanyba. Pénteken este
a többiekkel vacsorázott, és először aludt lent idén, egyedül. Aggódva vártuk a híreket, féltettük, de vigyáztak
rá a barátok. Jól érezte magát, élvezte a nyüzsgést, sok emberrel most találkozott először. Szombat délután
nagyon fáradtan vittük haza. Vasárnap ismét családi program volt, Palkó Petra hívta meg a famíliát Zsámbékra.

MA! Végre elégett a bukósisak!!! Nem nézünk hátra, csakis előre, volt bukó, nincs bukó! 🙂

Igen, igen, az a paddle surf Dávid kezében nem sokkal később a Balatonban landolt mégpedig Péter ALATT, ugyanis végre eljött a pillanat amikor újra ráült, ráfeküdt!
A vízben akadt társaság is, Lilla, Krisztián és egy kacsa család személyében amint az a képen is látható:

Így kezdődött a szombat és egy nagyon kellemes születésnapi piknikkel, aztán bulival folytatódott Kurnyinál, nem messze a surfbeachtől, Balatonvilágoson.
Ott volt a kite-os csapat keménymagja, valamint olyan vendégfellépők, mint Csapek, aki vitte a prímet a mindig falatrengető humorával!

Nagyon vidám volt ez a hétvége is, rengeteget nevettünk, sokat pihentünk, és Péter újabb démont győzött le!