Kellemes, nyugodt hétvégénk volt, sok pihenéssel, de azért egy
kis „edzés” is belefért. Szombaton Budakeszin a Laciéknál piknikeztünk, és
Péternek jutott eszébe, hogy Anna napra kellene koccintani. Ma délelőtt elment
a papájával buszozni, hogy próbára tegye az egyensúlyérzékét, azaz állva,
kapaszkodva utazzon. A 139. busszal mentek egy kört, és nagyon élvezték. Délután
jött Ildi és Laci, masszírozták, kényeztették, és most először sikerült hanyatt
fekve, a kinyújtott jobb kezét felemelnie, visszavinni a feje mellé és újra
felemelni. Mérföldkő – mondta erre
Péter, pedig még nem is volt vége a napnak! Koraeste lementek a Kondorosi úti
uszodába, ahol fejest ugrott! Nagy
dolog – mondta nekem a telefonba, de a
hangja nagyon mosolygós volt!
Szia Peti! :o)
Éppen csak kitesszük a lábunkat itthonról egy pár napra, és már teljesen le is vagyunk maradva!Közben TE,már fényévekre vagy és hasítasz előre! :o)
Gratulálok ,nagyon erős és bátor emberke vagy! :o)
Szeretettel ölellek
Petra
SZUPER VAGY!
Kedves Peti, Anikó, Gábor!
Most, hogy nagy örömünkre már személyesen is találkozhatunk, kicsit kevesebbet írunk a naplóba. A friss híreket azonban ezután is nagyon várjuk.
Sok erőt és jókedvet kívánunk a további munkához az egész családnak és a segítőknek, és persze a hétvégékre jó pihenést, kikapcsolódást, szórakozást!
Sokszor gondolunk rátok,
Toncsi néni, Pista bácsi, Marica