Lehetséges, hogy a további napokban nem tudunk folyamatosan hírt adni magunkról hosszabban, mert hétfő reggel elhagyjuk a szállást, és útnak indulunk Colombo felé. A többiek hétfő éjszaka hazarepülnek, mi pedig folytatjuk az utunkat. Még bizonytalan, hogy a szállásunkon lesz-e internet, bár az Airbnb ezt ígéri. Kedd hajnalban vonattal utazunk tovább Colomboból állítólag Ázsia legszebb vasútvonalán, a 292,4 km-es utat 10 óra alatt teszi meg a gőzpöfögő vagyis Diesel mozdony . Ella és Nuwara Eliya a főbb úticéljaink. Az útikönyvek teaültetvényeket, teraszos rizsföldeket és vízeséseket ígérnek. A Hegyvidék az angol gyarmati élet színtere volt, de azért ez a környék is tartogat kulturális látnivalókat, amiket természetesen szintén ellenőrzünk.  Kirándulás, teagyárlátogatás lesznek elsősorban terítéken. Itt ebben az időszakban 10-20 fok közötti a hőmérséklet (sokkal melegebb nem is nagyon van errefelé az év során), úgyhogy próbáljuk szoktatni magunkat a hazai viszonyokhoz.
A mai vasárnapi nap a weligamai búcsúnapunk. A napfelkeltét Peti nélkül néztem meg, mert ő közben nagyon jót durmolt. Színorgia, mint a tegnapi naplementénél, sajnos nem volt, inkább csak derengett és egyre erősödött a fény, de mivel az alapot az Indiai óceán szolgáltatta, ez is csodás volt. A házból való kijutás egyébként nem volt egyszerű, hiszen hét lakat alatt tartanak bennünket éjszaka.
Délután ismét SUPolni mentünk. Mivel a tegnapi nap nagyon élvezetes volt, ismét Mirissába irányítottuk a tuktukokat. Ma az öböl másik felét fedeztük fel. A sziklák tetején egy pávakolónia köszöntött bennünket. A halászok ismét barátságosan és érdeklődéssel fogadtak minket, valamint tesztelték, hogy mennyire közel jöhetnek a hajóval, míg majd csak eldől valaki. Jóga helyett ma SUP-meditációt végeztünk, mert eléggé elfáradt a társaság. Egyesek (kicsit konkrétabban Zsuzsi) el is aludtak, úgyhogy a partra vontatás maradt az egyetlen lehetséges mód a hazaszállításukra. A SUPolás végén végre megpillantottunk egy nagy majomcsaládot is. Pár perc után egészen megszokták a jelenlétünket, és közelebb merészkedtek.
Este a házban vacsoráztunk, a házigazda és a szakács készítették el számunkra friss tenger gyümölcseiből a fogásokat. Csodásan megrakott asztalt készítettek el számunkra, a piacon frissen szerezték be a hozzávalókat, és egész délután a konyhában tüsténkedtek, sürögtek-forogtak. Pár érdekességet el is lestünk tőlük (pl. kókusz kinyerése a héjból, rákcsipsz és csicseriborsóból készült puffancs kisütése).
Az estét a tengerparton egy kis tábortűzzel folytattuk. Nem egyszerű itt tábortüzet rakni, hiszen a nagy páratartalom miatt a fa nem szárad ki, szóval folyamatosan újra kellett élesztgetni a lángot.
Holnap (hétfő) nagyon aktív napunk lesz. 9-kor indulunk útnak a főváros felé, útközben megállunk SUPolni és a tengerben fürdeni. Estére érkezünk majd várhatóan Colomboba.

Zsuzsi:

Szombat: Remekül vagyunk! A csapat nagy része kicsit szomorkás a közelgő távozásuk miatt, mindenki igyekszik kihasználni az utolsó óceánparti napokat.
Ma reggel is jógával indult a nap. Petivel ezúttal sétálgatni és fényképezni mentünk helyette, valamint a programunkat tervezgettük keddtől. Valószínűleg Colomboból majd a Hegyvidék felé vesszük az irányt, a teaültetvények, rizsteraszok és vízesések felé. A szervezés sajnos lassan megy, mert szeretnénk mindent kihozni a hátralévő időből, és persze túl sok dolgot szeretnénk belesűríteni a következő napokba. Figyelembe kell vennünk, hogy a közlekedés nagyon nehézkes, a sziget belseje felé egyáltalán nincs autópálya (néhol rendes út sem). Remélhetőleg holnap döntünk, és még időben találunk szállást a neten.
Délután SUPolni indultunk. A Kogawa tóról lemondtunk, mert a halászok véleménye a krokodil-helyzetről nagyon eltérő volt: a tó óriási, de hogy melyik részén élnek a krokodilok, bizonytalannak látszott, fél marha vízbe dobásával pedig inkább nem próbálkoztunk a helyszínen. A választásunk ezért a mirissai öbölre és az itteni kikötőre esett. Ismét látványosságként tekintettek a SUP-deszkákra, a hajósok sorra dicsérték, beszédbe elegyedtek velünk, volt, aki a hajójára is felengedett bennünket. Videókat és fényképeket készítettek az itt nem mindennapinak számító sportról. Azt hittük, hogy a SUP a szörfösök számára „egyszerű” sportnak tűnik, de már hallottuk tőlük, hogy ez másfajta állóképességet és egyensúlyozást igényel, ezért van, aki még tart is tőle.
A kikötőben egy bójához erősítettük magunkat, így zajlott a vizes jóga. Egy érdeklődő helyi be is úszott hozzánk, és egy ideig így figyelte az eseményeket.
Weligamában sajnos nem látszik a naplemente, de Mirissában ezúttal gyönyörködhettünk a látványban. Csodás volt a narancs-rózsaszín-lila árnyalatokban játszó fények és a pálmafák találkozása. Sokszorosan túlhaladtunk az „enyhén giccses” szinten.
Este Petivel elmerültünk az utcai életben. Ezúttal utcai és mozgóárusoknál vacsoráztunk, felfedeztük a helyi boltokat, és szuvenírek után kutattunk (eddig ezekre nem volt idő, és sajnos most sem sok).
Holnap lesz a búcsúesténk Weligamában. Reggeli napfelkelte, jóga, SUP-os programok, tengerparti sütögetés és csomagolás lesz terítéken, úgyhogy egy percig sem fogunk unatkozni.

Zsuzsi:

Az aktív és kimaradozó élet miatt most kerítünk sort az elmaradásokra:
A szállásról: a szállás valóban úgy fest, mint a képeken. Nagyon kellemes, és Móninak hála, nagyon kedvező áron jutottunk hozzá. Baldachinos ágyunk van, hogy a szúnyogoktól tudjunk pihenni (bár én néha úgy érzem, hogy a feltálalt vacsora vagyunk. Van meleg víz, ami Srí Lankán ritka dolognak minősül. A házigazdánk nagyon kedves, sok mindenben segít nekünk, Meli csütörtöki születésnapjára is meglepetéssel kedveskedett. A kertben csodás növények vannak, és olykor-olykor feltűnik egy-egy méretes (1-1,5 m hosszú) varánusz is. A tengerparthoz nagyon közel vagyunk, és bár át kell mennünk 2 úttesten az óceánig, a 2 perces út nem túl megterhelő.

Csütörtök: mivel a csapat nagyon kimerült a nemzeti parkos programban, ezért csak 9-kor kezdődött a reggeli jóga. Peti ezúttal nem tartott velünk, pihent egyet helyette. Délután egykor indultunk SUPolni a közeli partszakaszra. Ezúttal tovább merészkedtünk a folyón, átmentünk 2 híd alatt is. Időközben a halászok vad kapálózására lettünk figyelmesek a partról. Szerencsére velünk volt egy helyi fiú, Rochan, aki nagyon sok mindenben segíti a nyaralásunkat. Tolmácsolta, hogy a riadalom oka, hogy féltenek bennünket a krokodiloktól. Az egyik halász gyorsan motorcsónakba pattant, és többször körülhajózta az útvonalunkat, hogy az esetleges hüllőket messzire üldözze. Valós veszély valószínűleg nem fenyegetett bennünket, de itt a helyiek is nagyon bizonytalanok, hogy mely tavakban és folyókban tanyáznak krokodilok (főleg édesvízi krokodilok élnek Srí Lankán, de sósvízi példányok is vannak).
A SUP után következett a SUP-jóga, ami nagyon kellemes és üdítő élmény volt. Egész gyereksereg rajongott a SUPokért a parton. A lányok el is vitték néhányukat egy-egy körre, amit mindannyian nagyon élveztek!
Hazatérve a szálló vezetője meglepte a szülinapos csapattagot egy süteménnyel és szépen előkészített gyümölcstállal. Az ünneplés azonban itt nem szakadt meg, este tovább indultunk Unawatunába, ahol megvacsoráztunk. Sajnos a hegytetőn ezúttal nem volt mulatság, így egy óceánparti helyen roptuk hajnalig. Az éjszakai hazajutás tuk-tukkal igencsak elhúzódott, mert a sofőr nem ismerte az utat, és mivel kb. 200-zal hajtott az üres úton, az útjelző táblákat csak hátsó szemek és valamilyen szélfogó növesztésével tudtuk volna kibetűzni.

A csütörtöki parti eredményeként a reggeli jóga elmaradt, mert a csoport csak a 60 perces „egyhelyben fekszem gyógysörrel a kezemben, napernyővel felettem” típusú „meditációra lett volna képes.
Délutánra aztán összekapta magát a SUPos társaság, és ismét útnak indultunk. Ezúttal a Weligama és Midigama határán fekvő lótuszvirágokkal teli tóra (vagyis inkább tóhálózatra) esett a választásunk. A környezet csodálatos volt, dzsungelszerű mesevilág. A SUPok felbukkanásakor egész rajongótáborunk lesz a partokon, ezúttal is videóra vették a „mutatványunkat”, és a többen végigkísérik a 2-3 órás programunkat.
A SUP-jógát egy hatalmas varánusz zavarta meg, amely addigra, mire 10x meséljük majd el a történetet, minimum 10 m-es krokodillá fogja kinőni magát. 🙂 Elég mókás volt, ahogy a vízből kiemelkedő szempártól meghűlt bennünk a vér. Mint kiderült, korábban már végigszökellt a tavirózsa leveleken, de arról mi lemaradtunk. Közben azt is megfigyelhettük, hogy a helyi halász, hogyan ellenőrzi a zsákmányt egy teherautó abroncs és egy hatalmas bambuszrúd segítségével.
Az estét Peti barátjával, Nemere Zsókával töltöttük, aki Fuerteventuráról érkezett Srí Lankára szörföt oktatni. Petivel sok régi emléket felelevenítettek, hangulatos estét töltöttünk együtt.

Horváth Zsuzsi

2016.01.27. este
Nagyon mozgalmas két nap áll mögöttünk. Kedd reggel 8-kor jógára indultunk az óceánpartra. Peti is szorgosan csinálja a gyakorlatokat, és amikor elfárad, csobban egyet a habokban, míg a többiek izzadva nyújtanak tovább. Jóga után megmártóztunk a hullámokban. A weligamai partszakasz kedvez a kezdő szörfösöknek, úgyhogy sok deszkással találkozunk. Délután egykor indultunk tovább a SUPokkal felszerelt tuk-tukokon a „Jungle Beach” felé. Ahogy a neve is mutatja, nagyon vadregényes környezetben található a strand: egy óriási sziklafal őserdei környezet fogadott bennünket. A víz SUPolásra is kiváló volt. Snorkelezés, lubickolás és SUP-jóga következett. A vízes jóga során ezúttal fix pontot találtunk egy bójában, így most nyugodtan lehetett ringatózni, nyújtani, meditálni. Peti hatalmasat úszott, követte a SUPot kipróbáló táborosokat.
A hegy tetjén egy hatalmas sztúpa volt. Buddhista szerzetesek pont szertartást tartottak. Kaptunk tőlük apró megszentelt cukorkát, és áldást kértünk Petinek: füstölőt gyújtottunk, a szerzetessel együtt mantráztunk, majd a szerzetes elmondta a jókívánságait.
Úton-útfélen kókuszárusokba botlunk, ilyenkor mindig megisszuk 1-1 kókusz tejét, szétvágatjuk, és kikanalazzuk a belsejét.
A vacsorát ezúttal az indiai óceán partján fogyasztottuk el. Tenger gyümölcsei tálat rendeltünk. Eközben a parton halászhajók sorakoztak, egy szertartáshoz készülődtek, ahová meghívtak bennünket is. Egy öreg sámán áldotta meg a hajót, mert már 3 napja nem volt kapásuk (az átlagos napi mennyiség kb. 4 tonna szokott lenni). Tűzijátékban is gyönyörködtünk. A parton sétáltunk haza.

Ma (szerda) ismét 8-kor keltünk útra. Mikrobusszal vágtunk neki az UdaWalawa Nemzeti Parkhoz vezető útnak. Matarában megálltunk, mert egy templom kertjében két elefántot láttunk. A nőstényt meg lehetett simogatni, sőt banánt is kaphatott tőlünk. Sajnos ezek az állatok láncra voltak verve, az ott lévő katonák szerint azért, hogy a templomba igyekvőket ne támadják meg. A hím nagyon idegesnek tűnt, nem is merészkedtünk a közelébe. A reggeli után továbbindultunk.
Kb. 3 órás volt az út a nemzeti parkig. A park csodálatos volt. 2 dzsippel ment a csapatunk. A sorőfünk ugyan nem beszélt angolul, de sasszemmel kiszúrta az apró kolibriket is, úgyhogy sok csodás élményben volt részünk. Rendkívül sok elefántot és bébielefántot láttunk, fantasztikus volt megfigyelni a családokat, és látni, hogy az anyaállatok hogyan óvták és segítették az „apróságaikat”. Láttunk bivalyokat, kolibriket, pávát, sasokat, teknőcöt… A túra végén a bébielefántok etetését is megnézhettük: mivel ezeket az állatokat nem szeretnék megszelidíteni, hanem visszaengedik őket a vadonba, ezért csak a képzett gondozók végezhették az etetést (tölcsérrel öntötték a fánik szájába a vizet), és a simogatás is tiltott volt. Estére értünk vissza.
Weligmában költöttük el a vacsorát, most kipihenjük a fáradalmakat.

Zsuzsi a Facebook-on küld rendszeresen érdekes, részletes beszámolót:

Horváth Zsuzsanna

2016.01.24. Vasárnap
Legyen ez az első közös bejelentkezés az utazásról és az első teljes itt töltött napunkról:
Az utazás zökkenőmentesen zajlott. Az Emiratesnél az úton kapott menü is isteni volt: Dubajig az ebéd: sült marha kumpripürével, sütemény, tonhalsaláta, kenyér vajjal és sajttal, gyümölcs. Az ablak mellett ültünk kettes ülésen, úgyhogy gyönyörködtünk a kilátásban. Kaptunk vörösbort és Baley’st is, úgyhogy a hangulat is remek volt.
A dubaji reptér elképesztően hatalmas. Még a levegőből nézve is minden fényűző (még az úttestet is kivilágítják). A reggeli is nagyon bőséges volt: omlett vagy halas valami, sütemény, kalács lekvárral, gyümölcs.
Az érkezés Colomboba szintén problémamentes volt. Móni már ott várt ránk a kisbusszal, amivel továbbutaztunk Weligamába. A vezetési stílus itt leginkább a délolaszra hasonlít Peti szerint. Útközben kicsit megálltunk, ismerkedtünk egy násznéppel, felfrissültünk.
A hazaérkezés után elmentünk enni. Az ételek valóban olcsók és mennyeiek. Meglátogattuk az óceánt is. Nagyon hosszú a partszakasz, ahol strandolni, szörfözni lehet, Peti szerint legalább 3 km hosszú. Este elmentünk egy buddhista szertartásra (nagyon érdekes volt, tömjéneztek, virágokat adtak át egymásnak), este pedig kicsit elmerültünk Weligama utcáiban.
Ma reggel (vasárnap) jógával kezdtük a napot az óceánparton. Enyhén giccsesen gyönyörű volt. Utána lubickoltunk egyet, majd elfogyasztottuk a Móni által készített zöld turmixot. Ezután kicsit pihentünk, ebédeltünk egy keveset majd SUPolni indultunk 2 tuk-tukkal. Nagyon mókásan festettünk, mert már a szálláson felfújtuk a SUPokat, rögzítettük őket a tuk-tuk tetején, majd így indultunk neki az öbölnek. SUP után következett a SUP-jóga, amit Peti és én is kipróbáltunk. Nagyon jól éreztük magunkat, valóban nagyon élvezetes sport. Peti is nagyon ügyes volt, sok gyakorlatot meg tudott csinálni. Azt is megtanultuk, hogy az óceán sodró erejével azért vigyáznunk kell!
Este egy másik helyre mentünk vacsorázni. Beszélgettünk, jókat ettünk, hamar elment az idő. Holnap 5-kor kelünk, mert 6-kor indul a hajónk a bálnalesre! Nagyon izgatottak vagyunk!

2016.01.25.
Sziasztok!
A tegnapi beszámolóból kimaradt, hogy Petihez eljött egy ayurvedikus doktor. Az Ayurveda tudomány őshazája India és Srí Lanka. Nagyon kedves volt, megvizsgálta Petit, és elmondta, hogy szerinte 4-6 hét kezeléssel, ami magában hordoz spirituális (mentális), gyógyszeres és fizikai terápiát is, lehetne elérni bizonyos fokú fejlődést. Ezt Peti túl hosszúnak találta (napi 3 órás kezelés), ezért lehet, hogy csak belekóstol majd egy kis illóolajos kezelésbe.
Ma fél 6-kor keltünk, mert bálnalesre indultunk Mirissába. Mirissában nagyon hangulatos kikötő van. Nem egy lélekvesztőn eresztettek bennünket útnak, rendes turistahajóval utaztunk, székekkel, nem agyonzsúfolva, néhány japán és indiai, valamint egy orosz anya-fia páros társaságában. Az út 5 órán át tartott, nagyon sok delfint, egy „emeletes” teknőst láttunk. Peti és én is úgy láttuk, mintha messze tőlünk lett volna 1-1 bálna, de sajnos nem emelkedtek ki teljesen a vízből. Nemzetközi kargóhajóból is elcsíptünk egy párat. Az út nagyon hosszú volt, kaptunk kis reggelit, innivalót (tea angolosan), joghurtot, de sokan elaludtak a nézelődés közben, és voltak olyanok is, akik folyamatosan tengeribetegséggel küzdöttek. Szerencsére mi Petivel jól voltunk, a hatalmas hullámokat is jól viseltük, a hajó ide-oda ringatózott, kb. mint egy 5 órás hullámvasút. A táj csodás volt, én még sosem láttam az óceánt csak önmagában úgy, hogy minden part látótávolságon kívülre esett.
Elvileg négyféle bálnát lehetett volna látni: kék bálna, kardszárnyú delfin és még kettő, de ma csak 1 hajó jelezte, hogy láttak egy kék bálnát. Van olyan, hogy semmit sem sikerül lencse/napszemüveg végre kapni.
A bálnales után megnéztük a csodás mirissai tengerpartot. Peti csobbant is egyet a nagy hullámokban. A hazaérkezésünk után elaludtunk. Délután kicsit nézelődtünk a városban, de a mai SUP és jóga órákra nem maradt a társaságban szufla. Este közösen vacsoráztunk.
Holnap már jóval aktívabb napra készülünk!
Peti kiegészítette a bálnafajták listáját eggyel: sperm whale.

Csaba Anikó: Indulás előtt Péter még akart blogot is írni, de erre már nem jutott idő. Így most én írok helyette.

2016. január 22. Ready, steady, go!

Tegnap délután indultak, a csapat: – Zalán Helga, Simon Szabolcs, Molnár Bogáta, Csaba Peter, Horváth Zsuzsi, Ács Melinda és Kracskó Krisztina.
Hosszas szervezés, készülődés után tegnap elutaztak Sri Lankára. Péter nagyon készült és nagyon boldog volt, hogy mennek. Több mint 7 év után először ment ilyen hosszú útra. Már napok óta mosolygott még a hangja is!

A kötelező és ajánlott oltások miatt – csakúgy, mint régen Miczek anyukát kerestük meg, köszönjük. Péter és Zsuzsi szabadságot vettek ki, február 2-án jönnek majd haza. A kinti előkészületeket Albu Mónika intézte, ő szervezett szállást, stb, már hetek óta kint van. Létrehoztak a FB-on egy zárt csoportot, ott beszélték meg a szükséges tennivalókat a repülőjegy vásárlástól kezdve a vízumbeszerzési lehetőségekig.

Nálunk mindig minden izgalmasan alakul, most is így történt. Keddtől csütörtök estig Gábor és én Berlinben voltunk kiállításokon. Péter jött értünk a repülőtérre. Otthon átnéztük az addig összerakott holmikat, a SUPok csomagolása már vasárnap megtörtént. Fejenként 30 kg-ot lehet csomagként feladni, nem is annyira a túlsúly miatt izgultunk, hanem amiatt, hogy érkezés után hogy oldják meg a cipelést. A kicsit kilátástalan helyzet tegnap reggel aztán gyorsan tisztázódott, 2 nagy SUPos csomagot adtak fel és 2 hátizsákot vittek fel a gépre kézipoggyászként.
Péter a reptérre menet hátul ült, végig hangosan olvasott, be akarta fejezni a Kis herceg-et. Most olvasta másodszor. Amikor először olvasta, nem értette. Most igen, sikerélménye volt. Így indultak!
Messenger-en bejelentkeztek, amikor már a szálláson voltak, illetve Dubaiból Peti írt SMS-t. Várjuk a további híreket és persze izgulunk, hogy minden rendben menjen.

Dubai – átszállás:

A karácsony nagyon jól sikerült. Zsuzsi 24-én reggel hazautazott. 24-én Laciéknál ebédeltünk, mert Eszterék Miskolcra utaztak délután. A vacsorát, a szentestét Gáboréknál – Orsi szüleinél töltöttük. Mindenki sok ajándékot kapott, különösen a gyerekek kaptak sok legót, puzzle-t, autópályát, stb. Orsitól és Gábortól egy nadrágot kaptam, amit azóta is hordok, nagyon szeretem, kényelmes. Az első nap Viliék jöttek karácsonyozni, Gáborék is itt voltak. Én délután mentem le Győrbe Zsuzsiékhoz. Második nap Bajra utaztunk, mert Zsuzsiék a rokonsággal hagyományosan ott karácsonyoznak. Legvégén, szombat este Zsuzsival karácsonyoztunk kettesben, a Naphegyen.
Az ünnepek alatt visszafogottan próbáltam enni, végre lefogytam, és vigyázok, hogy ne hízzak vissza.
Lódi Eszterék is itt voltak 28-án egy közös ebédelésre. Aranyosan játszottak a gyerekek Gabóval és Lackóval. Este Pölösék voltak nálam a Naphegyen (Suri András, Bunyi, Vásárhelyi Balázs és Pölös), akikkel régen találkoztam. Jókat beszélgettünk és nagyokat ettünk. Zsuzsi sokat főzött és jókat.
Szilveszterkor Zsuzsi barátaival voltunk, még táncoltam is, kettőig tartott. Másnap anyáéknál lencsét és palacsintát ettünk.
Elkezdődött a munka hétfőn, de kedden csapatépítő bulin voltunk az AquaWorldben. Nagyon jól éreztem magam. Féltem, de amint a kép mutatja, kipróbáltam a segway-t is.