Horváth Zsuzsi

2016.01.27. este
Nagyon mozgalmas két nap áll mögöttünk. Kedd reggel 8-kor jógára indultunk az óceánpartra. Peti is szorgosan csinálja a gyakorlatokat, és amikor elfárad, csobban egyet a habokban, míg a többiek izzadva nyújtanak tovább. Jóga után megmártóztunk a hullámokban. A weligamai partszakasz kedvez a kezdő szörfösöknek, úgyhogy sok deszkással találkozunk. Délután egykor indultunk tovább a SUPokkal felszerelt tuk-tukokon a „Jungle Beach” felé. Ahogy a neve is mutatja, nagyon vadregényes környezetben található a strand: egy óriási sziklafal őserdei környezet fogadott bennünket. A víz SUPolásra is kiváló volt. Snorkelezés, lubickolás és SUP-jóga következett. A vízes jóga során ezúttal fix pontot találtunk egy bójában, így most nyugodtan lehetett ringatózni, nyújtani, meditálni. Peti hatalmasat úszott, követte a SUPot kipróbáló táborosokat.
A hegy tetjén egy hatalmas sztúpa volt. Buddhista szerzetesek pont szertartást tartottak. Kaptunk tőlük apró megszentelt cukorkát, és áldást kértünk Petinek: füstölőt gyújtottunk, a szerzetessel együtt mantráztunk, majd a szerzetes elmondta a jókívánságait.
Úton-útfélen kókuszárusokba botlunk, ilyenkor mindig megisszuk 1-1 kókusz tejét, szétvágatjuk, és kikanalazzuk a belsejét.
A vacsorát ezúttal az indiai óceán partján fogyasztottuk el. Tenger gyümölcsei tálat rendeltünk. Eközben a parton halászhajók sorakoztak, egy szertartáshoz készülődtek, ahová meghívtak bennünket is. Egy öreg sámán áldotta meg a hajót, mert már 3 napja nem volt kapásuk (az átlagos napi mennyiség kb. 4 tonna szokott lenni). Tűzijátékban is gyönyörködtünk. A parton sétáltunk haza.

Ma (szerda) ismét 8-kor keltünk útra. Mikrobusszal vágtunk neki az UdaWalawa Nemzeti Parkhoz vezető útnak. Matarában megálltunk, mert egy templom kertjében két elefántot láttunk. A nőstényt meg lehetett simogatni, sőt banánt is kaphatott tőlünk. Sajnos ezek az állatok láncra voltak verve, az ott lévő katonák szerint azért, hogy a templomba igyekvőket ne támadják meg. A hím nagyon idegesnek tűnt, nem is merészkedtünk a közelébe. A reggeli után továbbindultunk.
Kb. 3 órás volt az út a nemzeti parkig. A park csodálatos volt. 2 dzsippel ment a csapatunk. A sorőfünk ugyan nem beszélt angolul, de sasszemmel kiszúrta az apró kolibriket is, úgyhogy sok csodás élményben volt részünk. Rendkívül sok elefántot és bébielefántot láttunk, fantasztikus volt megfigyelni a családokat, és látni, hogy az anyaállatok hogyan óvták és segítették az „apróságaikat”. Láttunk bivalyokat, kolibriket, pávát, sasokat, teknőcöt… A túra végén a bébielefántok etetését is megnézhettük: mivel ezeket az állatokat nem szeretnék megszelidíteni, hanem visszaengedik őket a vadonba, ezért csak a képzett gondozók végezhették az etetést (tölcsérrel öntötték a fánik szájába a vizet), és a simogatás is tiltott volt. Estére értünk vissza.
Weligmában költöttük el a vacsorát, most kipihenjük a fáradalmakat.