Sri Lanka, január 28. este

Zsuzsi:

Az aktív és kimaradozó élet miatt most kerítünk sort az elmaradásokra:
A szállásról: a szállás valóban úgy fest, mint a képeken. Nagyon kellemes, és Móninak hála, nagyon kedvező áron jutottunk hozzá. Baldachinos ágyunk van, hogy a szúnyogoktól tudjunk pihenni (bár én néha úgy érzem, hogy a feltálalt vacsora vagyunk. Van meleg víz, ami Srí Lankán ritka dolognak minősül. A házigazdánk nagyon kedves, sok mindenben segít nekünk, Meli csütörtöki születésnapjára is meglepetéssel kedveskedett. A kertben csodás növények vannak, és olykor-olykor feltűnik egy-egy méretes (1-1,5 m hosszú) varánusz is. A tengerparthoz nagyon közel vagyunk, és bár át kell mennünk 2 úttesten az óceánig, a 2 perces út nem túl megterhelő.

Csütörtök: mivel a csapat nagyon kimerült a nemzeti parkos programban, ezért csak 9-kor kezdődött a reggeli jóga. Peti ezúttal nem tartott velünk, pihent egyet helyette. Délután egykor indultunk SUPolni a közeli partszakaszra. Ezúttal tovább merészkedtünk a folyón, átmentünk 2 híd alatt is. Időközben a halászok vad kapálózására lettünk figyelmesek a partról. Szerencsére velünk volt egy helyi fiú, Rochan, aki nagyon sok mindenben segíti a nyaralásunkat. Tolmácsolta, hogy a riadalom oka, hogy féltenek bennünket a krokodiloktól. Az egyik halász gyorsan motorcsónakba pattant, és többször körülhajózta az útvonalunkat, hogy az esetleges hüllőket messzire üldözze. Valós veszély valószínűleg nem fenyegetett bennünket, de itt a helyiek is nagyon bizonytalanok, hogy mely tavakban és folyókban tanyáznak krokodilok (főleg édesvízi krokodilok élnek Srí Lankán, de sósvízi példányok is vannak).
A SUP után következett a SUP-jóga, ami nagyon kellemes és üdítő élmény volt. Egész gyereksereg rajongott a SUPokért a parton. A lányok el is vitték néhányukat egy-egy körre, amit mindannyian nagyon élveztek!
Hazatérve a szálló vezetője meglepte a szülinapos csapattagot egy süteménnyel és szépen előkészített gyümölcstállal. Az ünneplés azonban itt nem szakadt meg, este tovább indultunk Unawatunába, ahol megvacsoráztunk. Sajnos a hegytetőn ezúttal nem volt mulatság, így egy óceánparti helyen roptuk hajnalig. Az éjszakai hazajutás tuk-tukkal igencsak elhúzódott, mert a sofőr nem ismerte az utat, és mivel kb. 200-zal hajtott az üres úton, az útjelző táblákat csak hátsó szemek és valamilyen szélfogó növesztésével tudtuk volna kibetűzni.

A csütörtöki parti eredményeként a reggeli jóga elmaradt, mert a csoport csak a 60 perces “egyhelyben fekszem gyógysörrel a kezemben, napernyővel felettem” típusú “meditációra lett volna képes.
Délutánra aztán összekapta magát a SUPos társaság, és ismét útnak indultunk. Ezúttal a Weligama és Midigama határán fekvő lótuszvirágokkal teli tóra (vagyis inkább tóhálózatra) esett a választásunk. A környezet csodálatos volt, dzsungelszerű mesevilág. A SUPok felbukkanásakor egész rajongótáborunk lesz a partokon, ezúttal is videóra vették a “mutatványunkat”, és a többen végigkísérik a 2-3 órás programunkat.
A SUP-jógát egy hatalmas varánusz zavarta meg, amely addigra, mire 10x meséljük majd el a történetet, minimum 10 m-es krokodillá fogja kinőni magát. 🙂 Elég mókás volt, ahogy a vízből kiemelkedő szempártól meghűlt bennünk a vér. Mint kiderült, korábban már végigszökellt a tavirózsa leveleken, de arról mi lemaradtunk. Közben azt is megfigyelhettük, hogy a helyi halász, hogyan ellenőrzi a zsákmányt egy teherautó abroncs és egy hatalmas bambuszrúd segítségével.
Az estét Peti barátjával, Nemere Zsókával töltöttük, aki Fuerteventuráról érkezett Srí Lankára szörföt oktatni. Petivel sok régi emléket felelevenítettek, hangulatos estét töltöttünk együtt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .