Megjöttünk. Péter jól bírta a távollétünket. Igaz, sok programja volt házon kívül és otthon is, mert pl. a Rozi tüzel, így hessegetni kell a kitartó, állandóan beszökő udvarlót. Nem egyszerű feladat! Most már együtt küzdünk, és reméljük, nem kapunk kiskutyákat ajándékba! Szombat délután leszaladtak Dóriékkal a Velencei tóra, mert jó déli szél volt. Péter beöltözött neoprénbe és kajakozott. Nagyon jól érezte magát a szombati szezonzáró bulin, azt mesélte, sokat táncolt, és csak kettő után mentek haza. Vasárnap Gáborékkal ebédelt, tanult kicsit, aztán babázott Dóri kistesójával. Örömmel újságolta, hogy a baba rámosolygott. És már el is telt a két nap, tegnap Laci vitte – hozta az OORI-ba, Budakeszire. Enikőnek megmutatta úszásnál a delfin lábtempót, Gábor ugyanis azt gondolta ki, ha sikerül ráéreznie a ritmusra, sokat segíthetne a szimmetrikus mozgásban. Hullafáradtan érkezett haza, de azért este még lement a garázsba, tekert egy kicsit és rugdosta – mind a két lábbal – a boxzsákot!

Eltelt ez a hét is, Gelányi Laci és Móni is elégedett Péterrel. A mai órán pl. ötször jött fel Péter az emeletre, és teljesen egyedül, kapaszkodás nélkül kellett lemennie. Laci azt mondja, látszódik, hogy szorgalmasan végzi a reggeli gyakorlatsort. Ez kb. félóra feszített munka, és Péter emelgeti az adagokat. A héten többször volt Csaba Laci is, megbeszéltük, hogy mivel Gáborral holnap elutazunk Németországba, Laci hozza – viszi Pétert hétfőn Budakeszire. Holnap lesz a Surfbeach záróbuli, Péter úgy tervezi, elmennek. Ismét egyedül hagyjuk, bár nem teljesen, hiszen Dóri átjön hozzá. Hajnalban repülünk el és hétfő délben jövünk haza. Amúgy jó hetünk volt, Péter gyakran viccelődött, gyönyörű mondatokat mondott, sokat beszélgettünk. Ma este ismét lement a szenior- edzésre, sokat úszott és egy hosszt megint időre.

Tegnap volt először Péter talpmasszázson, Éles Csaba vitte el, ez a kúra az ő szülinapi ajándéka. Aztán este egy érdekes programot javasolt Péter nekünk és a kite-s csapatnak is. A hét elején olvasta valamelyik újságban, hogy érdemes az eget fürkészni, mert a Jupiter ezekben a napokban az átlagosnál is fényesebb (1963 óta nem volt ilyen közel a Földhöz és 2022-ig nem is lesz). A Jupiter közelsége jót tehet a hangulatunknak, ha szakítunk pár percet arra, hogy megcsodáljuk az esti, éjszakai, sőt akár a hajnali égbolton. Ezért aztán este Gáborral csillagnézőbe indultak. A Gellérthegyen, a Csillagvizsgálónál kötöttek ki, de bemenni már nem tudtak. Viszont megbeszélték, hogy mivel 21. a következő fontos időpont, (21-én a Jupiter szembenállásban van a Nappal), ezért szerda este visszamegyünk.

Így is történt, sokan eljöttek, sajnos nem volt teljesen felhőtlen az ég! Nekem azért kis csalódás volt, még sosem jártam itt, valahogy másra, nagyobbra számítottam, de azért érdemes volt belenézni a nagy távcsőbe (a magyarázatról lekéstem), majd a teraszon a kisebb, kézi „gukkerbe”. Ezzel is meg lehetett találni a Jupiter 4 apró holdját. Mi viszonylag hamar eljöttünk (elnézést mindenkitől), de le kellett mennünk, és utána Péter már nem mászott vissza a tetőre, így csak telefonon köszöntünk el Minyontól.

Ezt olvastam ma, talán hasznosabb lett volna a látogatás előtt megtennem: A Jupiter, a bolygók királya, mindig fényes, mert a legnagyobb bolygó a Naprendszerben, ezért is kapta minden kultúrában főistenek neveit (a modern csillagászatba a római elnevezés került be). Sokkal nagyobb, mint a Föld: ha a Föld felszínét „lenyúznánk”, és „felszegelnénk” a Jupiter felszínére, akkor ott egy akkora területet foglalna el, mint a Földön India. A fénye milyen nyugodt! Nem vibrál, nem hunyorog, mint a csillagoké. A jelenség magyarázata az, hogy a bolygók közelebb vannak hozzánk, ezért – bár szabad szemmel pontszerűnek tűnnek – egy nagyobb felületről érkezik róluk a szemünkbe a fény, mint a távoli csillagokról, és a vibrálások kioltják egymást.

Amint a képek is tanúsítják, Péter máris használatba vette a pincében az „új” eszközöket.

Kérem, hogy a többek számára ismerős, megszokott Ördögorom pincei kupitól tekintsetek el!

Péter úszásnál próbálgatja baloldalra venni a levegőt. Pénteken a Szenyor edzésen részt vett egy hossz, időre úszáson! Gábor pénteken délelőtt Peti kérésére felszerelte a régi-régi boksz-zsákot a garázsban, Peti ezen is gyakorolni akar. Vasárnap pedig Gábor (a báty) és Dobay Zoli összeszerelték a bringát, ami rögzített, és jól lehet majd rajta gyakorolni.

Elutaztunk hétvégére, és Pétert egyedül hagytuk. Persze programja volt bőven! Szombaton délben Minyon jött érte, és vitte Danimamához, aki nyárvégi, kerti lecsópartira várta a kite-s csapatot. Innen Gábor vitte haza, majd Pölös jött hozzá, este a MÜPÁ-ban volt Orsiékkal, de éjszakára egyedül maradt az Ördögoromban. A baleset óta először! Nagyon élvezte! Megértem, nagyon felszabadító lehetett végre szülői felügyelet nélkül lennie! Este a koncert után vacsorát melegített magának, egyedül reggelizett. Büszkén mesélte, hogy beágyazott, leterítette az ágyát, ami egy kézzel nem kis teljesítmény! Nagyon örülünk a szárny próbálgatásainak!

Délben Gáborékkal ebédelt, és amikor elhoztuk tőlük, három kis kört tettünk a kocsival úgy, hogy Péter vezetett a mellékutcákon. Lassan, óvatosan, de vezetett! Nagyon boldog volt! Késődélután felmentek Gáborral sétálni a Normafához, ahol összefutottak Orsival, Gáborral és Gabóval, a végén mindnyájan hazajöttek, jó kis közös vacsora lett belőle. A végén befutott Dóri is, aki este még elvitte Pétert, és tanultak a mai logopédia órára.

Egyre nehezebb feladatokat kap Péter a kognitív és a logopédia órán, ez néha el is kedvetleníti – persze csak rövid időre – hiszen így kevesebb a sikerélménye, de ez a haladás ára. Többet fogunk otthon gyakorolni, mert Bálint Évától pl. igazi nyelvtörő házi feladatokat, olvasnivalókat kapott. Tegnap felvidították a keresztfiai, akik egyszerre jöttek látogatóba.

Jól, bár a tervezettől merőben eltérően telt Péter hétvégéje. Tegnap Esztó vitte masszázsra, ami kivételesen – Móni továbbképzése miatt – halasztódott szombatra. Sajnos a borfesztivál kiesett, de majd biztos lesz helyette más, közös program. Ma délelőtt Gáborral (a papájával) elmentek megnézni Gábor (a testvér) célba érkezését, aki  indult a Triatlonon. És itt volt egy nagyon klassz élménye! Találkozott egy MBA-s évfolyamtársával, beszélgettek, és nem azt kérdezte Pétertől, hogy mi történt, hanem lehet, észre sem vette, mi a baj, amíg a Gábor meg nem mondta! Én is egyre jobban tudok Petivel telefonon beszélgetni, olyan szép kerek mondatokkal válaszol és visszakérdez! Bezzeg egy éve! Ha hívtam Németországból, pár szóval tudtunk csak kommunikálni. Péter nagyon készült Borisz egyéves szülinapjára, de az is elhalasztódott későbbre. Ez a hétvége így alakult! Viszont én hazaértem 🙂

Gáborral – egy minket  nagyon megrendítő és elgondolkodtató könyvet olvasunk, örök hála Éles Csabának érte! Már mindkettőnknek van egy-egy saját példánya, hogy tudjunk jegyzetelgetni benne és Orsiéknak is adtunk egyet! Azt hiszem, többen megnézték annak idején Dr. Jill Bolte Taylor videóját a Youtube-n. Sokszor gondoltam, hogy jó lenne írni neki, mert a filmben csak az hangzik el, hány évig tartott a felépülése, de nem derült ki, milyen fokozatok, lépések voltak  az ő gyógyulási folyamatában. Persze ez csak terv maradt! Nem tudtuk, hogy “Mennybe döngölve” címmel megjelent magyarul a könyve, ezt kaptuk Csabától  a Peti szülinapi bulija előtt. Jill amerikai agykutató, 37 évesen kapott stroke-t, és a tapasztalatait, tanácsait írja meg a könyvében. Én már csütörtökön, kifelé a repülőúton ezt olvastam. Alaposan megríkat, ahányszor kézbe veszem. Nem könnyű, de nagyon hasznos olvasmány mindannyiunknak. Természetesen a két eset csak annyiban hasonlítható össze, hogy neki is baloldali stroke-ja volt. Sérült a beszédközpontja, a beszédértése és sok szellemi képessége, más, mint Péternél, mégis nagyon jellemzőek és használhatóak a tapasztalatai, az észrevételei.És ami a leglényegesebb, teljesen felépült!

Gyakran emlegetjük a hétvégét, főleg, amikor nézegetjük Minyon képeit és a Tamás által átküldött fotókat. Lassan mindannyian kipihenjük a bulit, a hét elején Péter kicsit fáradtabb volt az órákon, de tegnap már ismét nagyon laza volt a keze. Sőt! Ma reggel egész könnyedén tudta emelgetni az ujjait, a kézfejét. Kezd összeállni az őszi órarend. Péter most van  – hosszú szünet után kognitív órán, nagyon kíváncsiak vagyunk, mit mond majd Bálint Éva! És holnap találkozik először az új logopédussal, ez is izgalmas napnak ígérkezik. Egyedül lesznek pár napig, Németországba kell utaznom, biztosan minden rendben lesz!

Érkeznek a képek a buliról, folyamatosan feltöltök belőlük:

Nagyon készültünk a tegnapi bulira, úgy láttam, Péter kicsit aggódott, mit fognak hozzá szólni azok, akikkel nagyon régen találkozott, hogy fogja bírni az estét erővel. Úgy döntött, kihagyja a délelőtti Zöldmáli vizslatalálkozót is tegnap, inkább rápihen a bulira. Több telefonbeszélgetését hallottam a héten, egyre mondogatta, javulok, gyógyulok, nem adom fel!  Azt hallottuk, jól sikerült tegnap a szülinapi buli! Rengetegen eljöttetek! Próbáltuk Péterrel ma összeszámolni, biztos, hogy hatvan feletti volt a létszám! Fantasztikusak vagytok! Nem is tudjátok elképzelni, milyen jó érzés, milyen segítség, hogy ennyien szurkoltok Péternek, nekünk, hogy mellette álltok! Orsi azt mesélte ma délután, hogy megható volt, ő meg is könnyezte, amikor köszöntöttétek Pétert! Köszönjük a szervezést, az „ajándékot” és a segítséget! A leveleteket mi is megkönnyeztük Gáborral, amikor olvastuk! Peti ma nagy örömmel újságolta, hogy bal kézzel kezdte a tortát vágni, és maga is meglepődött, hogy amikor Dóri szólt neki, próbálja a jobb kezével, meg tudta tenni, sikerült!

Tegnap Gelányi Lacival volt „órája” Péternek, és mindketten látták, hogy megmozdította a kisujját! Hétfőn Ági a kondin azt mondta, ú is úgy látja, elkezdett alakulni a jobb karja! És Évánál is jól teljesített, a logopédia tesztnél! Tegnap lement Gáborral a Seniorok úszóedzésére, ahol most először egy órán át, egész idő alatt gyakorolt, dolgozott. Péter örült az ott kapott gratulációknak, nagyon fontosak neki (is) a visszajelzések. Szóval, haladunk!!!    Talán még nem érdektelen, de arra gondoltam, utólag felteszek Péterék nyaralásáról néhány képet és egy videót, ahol látni lehet, mennyire élvezte Peti a vizet, az úszást, a társaságot – a barátait és persze a tengert! Jutka és Péter, még egyszer köszönjük!