Csütörtökön színházban voltunk, megnéztük a Hegedűs a háztetőn c. darabot. Őszintén szólva nekem nem tetszett a főszereplő Hegedűs D. Géza, jobb lett volna, ha Reviczky a főszereplő, Gáborék vele látták nemrégen.

Pénteken reggel orvos – természetgyógyásznál voltam, aki megvizsgált, többek között nézte az aurámat, sajnos rossz volt. Felírt gyógyszereket, amivel lehet ezeken javítani. Pénteken délután háromórás masszírozás volt Csepelen, istenien éreztem magam.

Hétvégén Editéknél laktunk, mert Ági szülei elutaztak.

Szombaton este kisebb buli volt Nándiéknál, voltunk vagy tizenöten, nagy beszélgetős dumaparti volt.

Hétfőn hátúszáskor figyeltem a jobb kezemet, hogy lazán tudtam hátratenni, görcsös úszás helyett. (Péter egyedül úszik az OORI-ban, hetente kétszer, nyár eleje óta, mivel Enikő szülési szabadságon van.)Anett is megdícsért délután, hogy sokkal jobban  végeztem a gyakorlatokat, már nem trappoltam úgy, mint a kezdet kezdetén.

Vasárnap az Ördögoromba jöttünk ebédelni. Sokat játszottunk a gyerekekkel (Gabó, Lacóka), pl. futóverseny is volt. Hétfőn nagy hó esett, ezért nem mentem Budakeszire. Úszni a Kondorosi úti uszodába mentem. Anyáék Németországba utaztak, ezért átjöttünk aludni, hogy vigyázzunk a házra és Rozi kutyára. Kedden speedfitnessre mentem, ahol Ági felvételt csinált  tornáról. Szerdára megbetegedett Zita, így Gelányi Laci után (8-ra jött) visszafeküdtem és jót aludtam. Elmentem kirándulni a kutyával. Este Móni jól átnyomkodott, jólesett. Csütörtökön szokásos programok Budakeszin, majd hazafelé elmentem az útlevelemért. Délután megjöttek anyuék Berlinből, sokat meséltek, jól sikerült az út. Este Ágival moziba mentünk, utána már Csepelre. Pénteken csak speedfitness volt,utána én mentem bevásárolni. szombaton délután kirándultunk apával, nagy hó volt, kicsit hideg, de nagyon élveztem, nem fáradtam el.

Mariannéknál voltunk szombaton bulizni, ahol sokat táncoltam. Vasárnap sokáig aludtunk, majd anyáékhoz mentünk ebédelni. Kedden a MÜPÁ-ban voltunk kanadai cirkusz – előadáson. Közben kint nagy hó esett, élveztem. Az előadás nagyon jó volt, ügyesek, profik voltak az előadók. Csütörtökön apával mentünk kirándulni a közeli erdőbe. 2 ½ órát gyalogoltunk felfelé és lefelé, elég jó iramban. 5 centis hóban sétáltunk, nagyon jó volt! Mire kijöttünk az erdőből, addigra sötét lett, de már a kivilágított úton tudtunk hazajönni. Este kilencre buliba mentünk Göltl Balázsékhoz, afrikai élményeikről vetítettek. Jó későn, ½ 12-kor érkeztünk haza. Másnapra kicsit fáradt voltam. Pénteken délután átsétáltunk  Ágival Nándiékhoz. Szombaton felmentünk apával a Normafához, ahol hóban tudtam síelni, nagyon élveztem.

25-én anyáékkal, Viliékkel ebédeltünk, utána átmentünk Laciékhoz. 26-án Ágiéknál voltunk, a család volt együtt, Edit és Nándi finomakat főztek. 28-án anyu születésnapján Csepelre jött a család, én délelőtt a Camponában voltam, elhoztam a képeket, közben Ági lasagnét és tiramisut készített. Anyáék Gáborékkal jöttek, Gábor finom bort hozott. Sokat játszottam Gabóval, bújócskáztunk és versenyt futottunk, néha Lacika is beállt. Jól sikerült az este. Szombaton az Alleeba mentünk, ahol 3D-s filmet néztünk meg, nem volt különösen érdekes. Szilveszter este házibuliba mentünk Ági barátnőjéhez, ahol tízen voltunk. Karaokéztunk, ami jó volt. Jól éreztük magunkat, kettőig voltunk. Újévkor anyuéknál ebédeltünk, majd délután átmentünk Gáborékhoz, újévet köszönteni. Este még Nándiékhoz is elmentünk koccintani. Szerdán elkezdődött a dolgos újév Zitával.

Csaba Anikó:

Kisfiam,  januárra ezt a „történetet” tűztem az Ördögoromban a falitérképedre:

Les Brown nagyon, nagyon gyenge tanuló volt egy olyan korszakban, amikor a diszlexiát még nem betegségnek tartották, hanem butaságnak, lustaságnak. Les annyira gyenge volt, hogy emiatt kisegítő osztályba kellett járnia. Egyszer jelentkezett egy szakkörbe, amiben a tanár feladott a gyerekeknek egy olvasnivalót ott az óra közepén. Les rögtön rávágta:
– „Tanár úr, én nem tudok ilyen gyorsan olvasni, mert én kisegítőbe járok!”.
– „És miért jársz Te kisegítőbe, Les?” – kérdezte a tanár.
– „Mert azt mondják, hogy lassú vagyok és buta, és ezért nem fogok tudni soha gyorsan olvasni.”
Erre a tanár becsukta a könyvét, felállt, rászegezte a tekintetét Les-re, és azt mondta:

„Soha, de soha ne engedd, hogy mások mondják meg Neked, hogy mire nem vagy képes!!!”

Boldog, rendületlenül haladós újévet kívánunk, apa + anya