Csaba Anikó:

Kisfiam,  januárra ezt a „történetet” tűztem az Ördögoromban a falitérképedre:

Les Brown nagyon, nagyon gyenge tanuló volt egy olyan korszakban, amikor a diszlexiát még nem betegségnek tartották, hanem butaságnak, lustaságnak. Les annyira gyenge volt, hogy emiatt kisegítő osztályba kellett járnia. Egyszer jelentkezett egy szakkörbe, amiben a tanár feladott a gyerekeknek egy olvasnivalót ott az óra közepén. Les rögtön rávágta:
– „Tanár úr, én nem tudok ilyen gyorsan olvasni, mert én kisegítőbe járok!”.
– „És miért jársz Te kisegítőbe, Les?” – kérdezte a tanár.
– „Mert azt mondják, hogy lassú vagyok és buta, és ezért nem fogok tudni soha gyorsan olvasni.”
Erre a tanár becsukta a könyvét, felállt, rászegezte a tekintetét Les-re, és azt mondta:

„Soha, de soha ne engedd, hogy mások mondják meg Neked, hogy mire nem vagy képes!!!”

Boldog, rendületlenül haladós újévet kívánunk, apa + anya