3 hetet töltöttünk a csodás Balin. Fantasztikus helyeken jártunk, jól éreztük magunkat. Hatan voltunk, Péterékkel különösen jól éreztük magunkat. Andival együtt jártunk egyetemre. Sokat kirándultunk, sok templomot megnéztünk, négy szigeten jártunk. Közben azért SUPoltunk a finom 26 fokos vízben.
Hazaérve a nyárból a télbe újra belevetettem magam a munkába és a terápiákba.
A János kórházban új terapeutám van, Evelin, aki nagyon érti a dolgát. Különböző gyakorlatokat talál ki gyurmával, kockákkal, és még rajzolni is kell a jobb kezemmel. Hála Istennek jól pótolja Andreát, aki Németországba ment dolgozni. Hetente 3 x járok, és még otthon is gyakorolok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Horváth Zsuzsi

18. nap – február 01. (szerda)

Fél 9 körül megérkezik értünk Ketut. Hosszú napunk lesz, hiszen Peti nem engedett abból az elképzeléséből, hogy meglátogassuk Bali egyetlen buddhista kolostorát északon.
A kolostor felé vezető úton az első állomásunk a Bratan-tó. A partján fekvő Pura Ulu Danu Bratan Bali egyik legismertebb temploma. Számos képeslap és hűtőmágnes teszi lehetővé, hogy magunkkal vihessük az élményt és az úszó templom kicsinyített mását. A monszunnak és a környező hegyvidéknek köszönhetően misztikus fátyolköd vonja be a hegyeket. Szerencsénk van, mert a tavat és a templomot nem rejti el ködfelhő. A kis templom nagyon impozáns látványt nyújt. A helynek lelke van, varázslatos.
A kubutambahani Brahmavihara-Arama kolostor sok hindu építészeti és szobrászati vonást visel magán. Az egész kolostorból árad a nyugalom és a béke. Meditációra és spirituális tevékenységekre tökéletesen alkalmas a hely, hiszen a hegyvidéki táj csodás környezetet biztosít, a nyugalmat pedig semmilyen külső tényező nem zavarja meg. A kolostorban található növények mesés kertet varázsolnak. Rendkívül sokféle Buddha ábrázolással találkozhatunk itt. A kerítések a színek szimbolikáját követve pirosak. A meditációra kijelölt terület a kolostor legimpozánsabb része, a sztúpák alatti központi templomban csodás meditáló arany Buddha szobor mutat követendő példát a meditálóknak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Zsuzsi és Péter pénteken szerencsésen hazaérkeztek!

Horváth Zsuzsanna

Kiegészítés ehhez a naphoz (14. nap, szombat)

A kínai temetővel kapcsolatban pedig a gúgli valóban a barátunk, ugyanis megtudtam, hogy az Ampenanban található temető az itt élő kínai közösség temetkezési helye. A legtöbb itt nyugvó halott az 1965-ös mészárlás áldozata, melynek során a vélt/valós kommunista szimpatizánsokkal számoltak le. Tehát ezek a csodás síremlékek egy sötét történelmi eseményt fednek.  
Hazafelé még elmentünk a Pura Meru templomba, amely Lombok legszentebb hindu templomának minősül. Itt is nagyon informatív volt, aki körbevezetett bennünket – idegenvezetőnek nem nevezném, de a templomokban általában kapnak a látogatók egy helyi kísérőt, aki mond néhány információt az adott templomról néhány rúpiáért cserébe. Itt sok mindent megtudtunk arról, hogy az egyes oltárokon miért annyi tornyocska látható, amennyi, illetve a Brahma-Visnu-Siva isteni trióról és a fehér-piros-fekete színkombinációról is mesélt néhány dolgot.  
Este még beültünk vacsorázni Sengiggiben egy naplementét csodáló helyre, és bár az eső miatt először úgy tűnt nem lesz szerencsénk, a Nap megszánt bennünket és a vagy 100 kínai turistát, és mégis mutatott valamit a színeiből. Egyébként nagyon mókás volt, hogy amikor a kínaiak felfedezték, hogy mégsem szakad az eső, és a felhőzet is felszakadozott, mert egy perc alatt ellepték a partot, és szelfiztek/pózoltak őrült módon. Amúgy a kínai hölgyek szerint a legpraktikusabb viselet bármilyen kiránduláshoz a teljesen fehér csipkeruha…

15.nap – január 29., vasárnap

Ismét 9 óra körül autóba szálltunk, és megkezdtük az aznapi kirándulás a sofőrrel és a szálláson dolgozó kis mindenes fiúval kiegészülve. Ezúttal észak felé vettük az irányt. Először is egy autentikus helyi piacra látogattunk el Sengiggiben (Paras Gunungsari). Ezen a piacon nem igazán járnak turisták, ez rögtön látszik is, mert hirtelen mindenki nekünk akart eladni mindent. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →