BALI 5. és 6. rész

16252278_1224273520942492_5480008690089598738_o 16402674_1224273684275809_5063018659948679621_o 16462929_1224273527609158_3088239719394329588_o

13. nap (január 27.):

Ez az utolsó napunk Gili Airen és várhatóan az első Lombokon. Már kora reggel kisiettem a kikötőbe, hogy foglaljak magunknak helyet a Lombokra tartó fast boaton. A tájékoztatás szerint már 8 órakor nyitva vannak a foglaló irodák, de 8:25-kor még csak lézengeni sem láttam senkit (ezeknél a balinéz és egyéb szigeti népeknél tuti nem az infarktus a No.1 halálozási ok). Úgyhogy hazabattyogtam, majd miután Petit felkeltettem, ismét visszatipegtem a kikötőbe, ezúttal már sikerrel jártam. A szállásunkon már előző nap is leegyeztettem, hogy az eső és a sok csomag miatt biztosan lovaskocsira lesz szükségünk, hogy ne ússzon minden sárban.
Az iszlámok a pénteki imákat nagyon komolyan veszik, ugyanis a hajónál és a kocsinál is elmondták, hogy jó-jó, de az ima miatt lehet, hogy minden késik, bár azt már nem tudták megmondani, hogy mégis mennyit.
Összecsomagoltuk a maradék holminkat, majd egy kicsit még nézegettünk, fotózgattunk a parton, a megbeszélt időre pedig kimentünk várni a kocsit, de az csak nem akart jönni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….


BALI, 4. rész

Horváth Zsuzsi

16252037_1220277938008717_8410375700541476366_oTizedik nap (kedd) – január 24.:

A táborozók délelőtt különböző irányban folytatták az útjukat. Reggeli után elbúcsúztunk Mónitól és Misitől, majd Péterrel és Gabival a kikötőbe igyekeztünk, hogy felszálljunk a Gili Air felé vezető fast boatra. Ha Bali Édenkert, akkor a Gili szigetek ennek az Édenkertnek a kis díszítő ékkövei. Három kisebb sziget tartozik ide: Gili Trawangan, Meno és Air. A Trawangan kb. az ázsiai Ibiza, nagyon kedvelt a fiatalok körében, meglehetősen zsúfolt, és gyakoriak a partik. A Meno éppen ennek az ellentéte, teljesen a nyugalom szigete. Állítólag már-már túlságosan nyugodt, inkább teljes elvonulásra és mézeshetekre ajánlják. Az Air pedig a kettő keveréke, van szórakozási lehetőség, de nem zsúfolt. Gili Airen egyáltalán nincs tömegközlekedés, és nincsenek motorral hajtott járművek sem. A helyi közlekedési eszközök: lábak, kerékpárok, illetve lovaskocsik. Ennek megfelelően az infrastruktúra sem túl fejlett, keskeny, 1 sávos földutak vezetnek a sziget nagy részén. A helyi lovak meglehetősen kistermetűek, zömök kis jószágok, akik tudják, hogyan kell a lócitromtartóval megtréfálni a kocsihajtót
A sziget ugrásszerűen fejlődött az elmúlt néhány évben, ezt jelzi az is, hogy több új szálloda és bunaglow sor is az elmúlt hetekben nyitott meg. Itt elvileg kicsit rövidebb a monszun, mert csak januártól márciusig tart, de teljes mértékben érezhető, hogy low season van, mert a szállásadók és éttermek csak úgy vadásszák maguknak a turistákat.
A helyiek egyébként nagyon barátságosak, folyton mosoly ül az arcukon… (tudom, hogy mindenki mire gondol, de csak egy részük füvezik körülbelül folyamatosan ) Átlagosan kb. 1 fejjel alacsonyabbak nálunk, úgyhogy nagy fehér óriásokként járunk-kelünk.
Az út a fast boattal kb. 2 és fél óra volt. Trawangan szigetén át kellett szállni egy kisebb hajóba. Petinek készségesen segítettek. Kicsit féltünk először a hullámzástól, de zökkenő- és rosszullét mentes volt az út. Itt valamivel szárazabb a levegő, mint Balin volt. Gili Airen sok muszlim is él, de a turizmus miatt, itt nincsenek szigorúbb öltözködési szabályok.
Mivel nem béreltünk szállást, ezért én a csomagokkal a kikötőben maradtam, míg Petiék körbejárták a partmenti kínálatot. Találtak is helyes bungalowkat „open air” vagyis nyitott fürdőszobával. Sajnos itt a csomagokat még magunknak kellett cipelni, úgyhogy alaposan elfáradtunk mire ideértünk. Szerencsére kaptunk egy üdítő welcome drinket, majd bevackoltuk magunkat a szálláshoz tartozó bárban. A Lumbung bár helyszíne tökéletesen lett kiválasztva, teljes panorámában látható a naplemente, amit ki is használnak, hiszen erre minden nap külön babzsákfoteleket készítenek be. A hely másik vonzereje az óceánban felállított hinta, mely csaknem minden idelátogatót fotózásra csábít. A hintával egyébként adományokat gyűjtenek a helyi iskola számára.
Az óceán vize a partközelben Peti szerint minimum 30 °C-os, kicsit már valóban túl melegnek tűnik A víz itt elképesztően tiszta, nincs szemét, ami elcsúfítaná, a part fehér korallal van tele.
A szuperszép és egyben természetesen szupergiccses naplemente után kicsit nézelődtünk az óceánparti soron, majd egy helyes vendéglőt választottunk a vacsora elköltésére. A pincérek itt szép fehér öltözetben szolgáltak fel, melyet széles díszített övvel fogtak össze, készítettünk is néhány képet velük. A mennyei vacsora után hamar lepihentünk, mert mindannyian nagyon kimerültünk az utazásban.
Egyébként az egész út alatt az az érzésem, hogy a szúnyogok valahogy a csoportból csak rám vannak kattanva. Míg a többiek 1-2 szúnyogcsípéssel megúszták a dolgot, én olyan vagyok, mint egy két lábon járó „a piros pöttyös az igazi” reklám Szóval nem is kell szúnyogirtó, mindenki vigyen csak engem magával nyaralásra, és erre nem lesz gondja

11. nap (szerda) – január 25.:

Rendkívül meleg napra ébredtünk. Ezzel nem hangsúlyozni kívánjuk a több mint 40 °C-os eltérést az otthoni viszonyokhoz képest
A reggeli mennyi volt, olyannyira bőségesre sikeredett, hogy utána le is kellett pihenni. Gabi és Péter közben biciklit bérelt, és feltérképezte a szigetet. A sziget belsejében szuperzöld földeket, wellnesst kínáló helyeket találtak. Mi is megpróbálkoztunk a biciklikkel, de sajnos nagyon kis rozsdás darabokat sikerült kifogni, és nem sikerült megfelelően beállítani Peti számára, ezért számunkra a lábbal való bóklászás maradt.
Peti természetesen nem bírta kihagyni a szép partot, és újra előkerült a SUP deszka, amit ő maga pumpált fel, mert én épp pánikoltam, hogy „jajjjj, hát akkor majd újra olyan szépen vissza kell csomagolnunk!”
Deszkára szálltunk egyedül is, párban is, és a Gabi-Péter páros is rótt néhány kört a valószínűtlenül türkiz vízen. A SUPot bár ismerik, a felfújható változat általában érdekes a többi turista és helyi számára is. Különösen a SuperTrip kelt feltűnést óriási méreteivel. A szállásadó embereiben fel is merült, hogy megveszik a deszkákat, de sajnos végül elmaradt az üzlet.
Délután a kissé felhős naplemente megerősítésére élő zenés koncertet is szerveztek. Remek hangulatot kölcsönzött a helynek. Peti pedig mindeközben folyamatosan incselkedett a kisebb hullámtöréssel. Sikerült is állva bevennie egy-egy „nagyobb” (felfújható SUP esetében annak számító) hullámmal. Hiába pottyant bele párszor, nem adta fel, amíg sikerrel nem járt. Mindezt a lemenő nap fényében tette, ezért igyekeztem alaposan dokumentálni, természetesen csak a megfelelő giccshatás kedvéért
Délután kicsit elbeszélgettünk a szállásunk tulajdonosával, aki egy harmincas éveiben járó szörfös srác. 10 évig Ausztráliában dolgozott mosogatófiúként, majd hazajött 3 éve, megvette a telket, és felépítette rá a bungalowkat és a bárt. Csak összehasonlításként: az embereinek, akik pincérként és a szálláshelyek tekintetében kézilányként működnek havi 2.000.000 IDR-t fizet, ami mintegy 44.000 Ft-nak felel meg. Emellett kosztot és kvártélyt kapnak. A helyi adók a dolgozók és a biznisz után nagyon alacsonyak, el is akadt a szava a magyar ellenpéldától.
Este ismét a tegnapi helyre mentünk. Az ételek ezúttal is fantasztikusan voltak. Ez volt a Gabiékkal töltött búcsúestünk.
Este kisebb vihar kerekedett, de szerencsére nap közben csodás idő volt.

12. nap (csütörtök) – január 26.:
Ma van anyukám 60. születésnapja, ezért mindenekelőtt neki és az ikertestvérének, Magdinak szeretnénk nagyon-nagyon-nagyon boldog születésnapot kívánni! Szerencsére sikerült beszélnünk is, úgyhogy remek audio élményt is szolgáltattunk Petivel
Reggel a tegnapitól eltérően az esti esőzés miatt frissebb volt az idő. Reggeli után egy helyi gyümölcsárus asszonytól mennyei gyümölcsöket vásároltunk. Érdekes darabokat is megkóstoltunk, pl. Jakes, ami egy óriási termésű gyümölcs, és darabokat vágnak le belőle a vásárlóknak.
A mai délutánon a monszun volt az úr. Az ittlétünk alatti legnagyobb esőzést éltük meg. A délután nagy részében csöpörgött-esett-szakadt felváltva.
Gabi és Péter visszaindultak Balira, ezért búcsút vettem tőlük a kikötőben. Már a partról integettem nekik, amikor elkezdett esni az eső. Később derült ki, hogy sajnos az óceánon szél is járt a viharhoz, és a 2-3 méteres hullámokban a hajó nem tudott kikötni az eredeti útvonal szerint, ezért egy éjszakára kénytelenek Gili Trawanganon megszállni. Reméljük, hogy a továbbiakban a korábbiaknak megfelelően alakul az időjárás, és ismét a szerencse kegyeltjei leszünk! Az időjárás jelentések általában nem túl informatívak, hiszen a monszun miatt mindegyik portál szerint a hőmérséklet 26-30 °C között alakul, és viharok várhatóak minden egyes nap.
Az eső miatt inkább pihenéssel töltöttük a napot, bár Peti ismét deszkára szállt az égi áldás ellenére is.
Délután tervezgettünk a hátralévő 1 hetet is. Holnap utazunk Lombokra.
Este a megszokott helyen vacsoráztunk. Petinek annyira ízlett az előző fogás, hogy a 3 napon is ugyanazt rendelte. Én csupán a halhoz ragaszkodtam, de abból minden nap másik fogást rendeltem.
Este ismét összecsomagoltuk a SUP-ot. Valahogyan ezen a szigeten 10-11 óra körül este már nagyon elfáradtunk.
Fogmosáskor még egy meglepetés ért, ugyanis az open air fürdőbe bekúszott egy gekkó, aki vidáman végig szemlélte az éjszakai készülődésem, és közben kicsit küzdött néhány léggyel Természetesen az alkalmi házi kedvencet meg is örökítettük.


BALI 3. rész

16251898_1220277831342061_2383811166385073136_o 16252124_1220277791342065_714024549119417508_o 16252463_1220277788008732_4561089318472969228_o 16113282_1217035401666304_7498077096479254524_oHorváth Zsuzsi

Nyolcadik nap (vasárnap):

Lembonganon már korán reggel elindul az élet, a kikötőben dolgoznak, a galambok nagyon hangosan búgnak. Az itteni galambok egyébként jóval kisebbek az európai társaiknál, kicsit más a mintázatuk is, de búgni nagyon tudnak.
Korán reggel akartunk SUP túrára indulni, de a monszun megtréfált bennünket, ezért jobb időre várva a többiek elmentek pénzt váltani. A pénzváltásból számukra szigetnéző túra lett, mi viszont rájuk vártunk a szálláson. Időközben kiderült az idő, Petivel már épp úgy döntöttünk, hogy kocsit fogadunk, és szétnézünk mi is, amikor megérkezett a csapat többi része. Mire útnak indultunk volna, ismét szélvihar kerekedett, és megérkezett a dagály is, úgyhogy ezúttal a SUP túra elmaradt.
Petivel kicsit próbálgattuk a maszk és pipa használatát a holnapi sznorkelezésre. A víz elképesztően meleg. Petivel este felfedeztük a sziget egyik felét. Nagyon romantikus kis helyeket láttunk. A lembongani híres strandok (Dream Beach és Mushroom Beach) tele vannak kínai turistával, naponta 2.000 turista érkezik fast boattal a kínai holdújév miatt, azonban ezen a részen teljesen „low season” van, érződik, hogy nem a főszezonban jöttünk. Időközben másnapra sznorkelezést szerveztek, úgyhogy korán nyugovóra tértünk, hogy kipihenten csobbanhassunk a habokban másnap.

Kilencedik nap (hétfő)

Ez a lembongani utolsó napunk, nagyon sűrű program várt bennünket. Reggel fél 7 Egy kattintás ide a folytatáshoz….


BALI, 2. rész

16179255_1215916971778147_1607306416215426307_o16143698_1213262415376936_6446781728190073933_o16143427_1214224651947379_93753550799700449_oNegyedik nap (szerda): Ubud és a szuperlatívuszok – Volume II.

Kb. egy órás autóút után érkeztünk meg Ubudba a Majomerdőhöz. Az erdő központi helyen van a városban. Az útmutató szerint 678 majmocska él itt 6 különböző csoportban, melyek saját hierarchiával rendelkeznek. Figyelmeztetnek arra, hogy a napszemüvegeket mindenki tegye el, hiszen a majmok hajlamosak megfújni ezeket, valamint egyéb értéktárgyakat is. A vállról lógó táskákra, esernyőkre, és gyakorlatilag minden tárgyra rávetik magukat 🙂 Láttuk, ahogy egy turista hátizsákján bőszen szétnyitotta egy rafináltabb példány a cipzárt, de őt még időben tetten érték 🙂 Az élelmet rögtön kiszagolják, ezért azt sem szabad bevinni az erdőbe. További szabályok: Nem szabad a majom szemébe nézni, mert azt az agresszió jelének tekintik, és természetesen megérinteni sem szabad őket. 

Az erdő valójában trópusi dzsungel, ahol a majmok teljesen szabadon járnak-kelnek. Mókás táblák láthatóak az erdő körül lépten-nyomon, amelyek kósza majmokra hívják fel az autósok figyelmét. Itt csörgedezik egy kis patakocska is, és minivízesést is meg lehet csodálni egy kis szurdokos résznél. Peti is mindenhová el tudott jönni, szerencsére nem volt olyan nehéz a terep. Petit már az elején kinézte magának egy majom, aki elég ideges lett valamiért, úgyhogy egy rövid pólótépést követően egy őr sietett segítségünkre egy csúzlival. Nagyon sok felvigyázó van, akik a turisták és a majmok épségére is ügyelnek, az állatokat csúzlival, a turistákat szép szóval tartják kordában. Nagyon sok majombébit láttunk, édesek voltak. Néhány játékosabb fiatalabb majmocska medence-show-t tartott nekünk. A faágakról csobbantak nagyokat a vízbe, víz alatt úszkáltak, kicsit harcoltak egymással. 
Mint bárhol Balin, itt is rengeteg majom- és egyéb szobor található. Nagyon díszesek és ötletesek. Többet teljesen benőtt a moha, amit különös hangulatot kölcsönöz a helynek. Nekem az ernyőmet akarta meglovasítani egy majmocska mindenképp, Petit pedig még 3 példány mászta meg, erről képet is készítettünk 🙂

Egy kattintás ide a folytatáshoz….


Bali, I. rész

Csaba Anikó: Az elkövetkező három hétben Horváth Zsuzsi beszámolóit közöljük. Nagyon hálásak vagyunk Zsuzsinak a rengeteg információért, a színes, élvezetes leírásokért. Már tavaly is klasszul működött a Facebook messengerében létrehozott családcsoportnak írt részletes leírás Zsuzsitól. Azt azért nem mondhatom, hogy kevésbé izgulunk, viszont nagyon örülünk, hogy ott vannak, és hogy élvezik az utat! És lélekben kicsit velük vagyunk. 

2017.01.13. Péntek –  Indulás

IMG_20170113_130403Hahó, drága Családok! Most következik egy kis rövid összefoglaló az eddigi élményeinkről.

Utazás: Enyhén szólva is stresszesen indult az utazás a pakolási és szervezési nehézségekkel (havazás, baleset a gyorsforgalmit, mit hogyan csomagoljunk stb.), de a repülőtéren már megnyugodtunk! Gabival és Péterrel együtt keltünk útra. Ismét az Emirates-szel utaztunk, és szerencsére két rövidebb kis turbulenciától eltekintve teljesen nyugodt utunk volt normális utasokkal. Bán Gabriella és Vojtkó Péter az útitársaink, akik a SUP túrákon is velünk tartanak. Péter nagyon jól felkészült, sokat segít nekünk. 
Dubajig az út 5 és fél órán át tartott, ezután azonban csaknem 10 órás várakozással indult a denpasari járat. Mivel az EU-s országok számára rövid tartózkodás esetén nem szükséges vízumot igényelni, kis városnézésre indultunk. Éjszaka volt, ezért korlátozottak voltak a lehetőségeink, de egy kedves taxis autós idegenvezetést tartott, megálltunk a legismertebb helyeken, és készítettünk néhány képet. Dubajról az volt a benyomásunk, hogy elképesztően gazdag, és rendkívül sok építkezés van folyamatban jelenleg is, de azért hiányzik belőle a történelmi romantika. A kis kiruccanás után visszatértünk a reptérre, és mivel még bőven volt időnk, aludni próbáltunk. A dubaji reptér óriási, kb. fél órát barangoltunk, mire megtaláltuk, honnan indul majd a denpasari járat.                

Egy kattintás ide a folytatáshoz….


Boldog új évet kívánok!

  • Elnézést, azért írok ilyen ritkán, mert anya és apa október közepén belefogott a budaörsi ház átalakításába. Nagyon nagy rumli volt, lehetetlen körülmények között éltek karácsonyig, nem volt lehetőség az írásra. 2 hónap alatt végeztek az emberek, mindenki nagyon sokat dolgozott. A lényeg, hogy minden jól sikerült, szép és praktikus lett az otthonuk.
    Hétvégén Balira utazunk Zsuzsival SUPolni, 2 hetet a többiekkel leszünk, utána utazgatni fogunk, nagyon várjuk már.
    December elején volt Törökbálinton Mikulás-kupa, ahol ismét összeállt a CSABIKÁK váltó. Zsuzsi készítette a videót. Anya előkeresett régebbi úszósvideókat, hogy lássuk, mennyit fejlődtem, honnan indultunk. Nézd meg Te is, 🙂    
    Az első 2009-ben készült, az OORI-ban, Enikő Katonatól kaptam, a másik kettő a Senior Ujbuda/ Törökbálinti Szenior Úszó Club évzáró úszóversenyein: 
  • Peter Csaba OORI, Gyorsúszás, 2009.03.26. : https://youtu.be/FUAyym-ZW8c 
  • Peter Csaba, Senior verseny, vegyesváltó, gyorsúszás, 2010.12.04.: https://youtu.be/4u1s-Z-3wuY
  • Peter Csaba, Senior verseny, vegyesváltó, gyorsúszás, 2016.12.03.: https://youtu.be/K2R-fFikJpY

24-én, Szenteste Gábornál karácsonyoztunk a Normafa úton apa, anya, Gábor, Lackó, Gabó és én. Gábor gyönyörűen feldíszítette a lakást, nagyon szép volt a karácsonyfa, becsomagolva várakoztak az ajándékok. Ő gondoskodott a vacsoráról is, volt halászlé, rántott és sült hal, sütemények. A gyerekek sok ajándékot kaptak, alig tudták kivárni a Mennyből az angyalt. Ott maradtam éjszakára, először aludtam nála Normafán, nagyon jó volt együtt lenni!
img_20161224_174141Elkészült a budaörsi házfelújítás zöme, így a megszokott családi ebéd 25-én már az átalakított konyha-étkezőben zajlott. Anya nagyon élvezte, hogy 9 hónap után már nem rezsón készíti az ételt, rendesen tud főzni és van sütője! Itt voltak Viliék és Balázsék, beugrott Csaba Ildi és Laci is.
Én hétfőn Bajra mentem Zsuzsi után, ott voltak Zsuzsi szülei és rokonai. Este jöttünk haza. Anyáék kimentek Gáborral a temetőbe.
15799995_10210125875117092_4459663679671420668_oKarácsony után évfolyamtalálkozó volt nálam, hatan voltunk. Jókat beszélgettünk, finomakat ettünk. Szilveszterkor otthon pihentünk Zsuzsival. Elsején anya főzött lencsét és palacsintát csinált, Gábor kérésére készült Hortobágyi is. Zsuzsi nem jött át Budaörsre, nagyon köhögött, így Gabó és Lackó miatt inkább otthon maradt.

Továbbra is járok kéztornára, bár Szélesi Adrienn sajnos elsejétől Németországban dolgozik. Hála Istennek egyedül is tudok már gyakorolni, a kórház megengedte, hogy bejárjak és használhatom az eszközöket.

Múlt héten megszületett Juri és Dávid kislánya, Sarah. Tiszteletére Dávid tejfakasztót tartott, Gáborral mindketten ott voltunk.