Horváth Zsuzsi
Tizedik nap (kedd) – január 24.:
A táborozók délelőtt különböző irányban folytatták az útjukat. Reggeli után elbúcsúztunk Mónitól és Misitől, majd Péterrel és Gabival a kikötőbe igyekeztünk, hogy felszálljunk a Gili Air felé vezető fast boatra. Ha Bali Édenkert, akkor a Gili szigetek ennek az Édenkertnek a kis díszítő ékkövei. Három kisebb sziget tartozik ide: Gili Trawangan, Meno és Air. A Trawangan kb. az ázsiai Ibiza, nagyon kedvelt a fiatalok körében, meglehetősen zsúfolt, és gyakoriak a partik. A Meno éppen ennek az ellentéte, teljesen a nyugalom szigete. Állítólag már-már túlságosan nyugodt, inkább teljes elvonulásra és mézeshetekre ajánlják. Az Air pedig a kettő keveréke, van szórakozási lehetőség, de nem zsúfolt. Gili Airen egyáltalán nincs tömegközlekedés, és nincsenek motorral hajtott járművek sem. A helyi közlekedési eszközök: lábak, kerékpárok, illetve lovaskocsik. Ennek megfelelően az infrastruktúra sem túl fejlett, keskeny, 1 sávos földutak vezetnek a sziget nagy részén. A helyi lovak meglehetősen kistermetűek, zömök kis jószágok, akik tudják, hogyan kell a lócitromtartóval megtréfálni a kocsihajtót
A sziget ugrásszerűen fejlődött az elmúlt néhány évben, ezt jelzi az is, hogy több új szálloda és bunaglow sor is az elmúlt hetekben nyitott meg. Itt elvileg kicsit rövidebb a monszun, mert csak januártól márciusig tart, de teljes mértékben érezhető, hogy low season van, mert a szállásadók és éttermek csak úgy vadásszák maguknak a turistákat.
A helyiek egyébként nagyon barátságosak, folyton mosoly ül az arcukon… (tudom, hogy mindenki mire gondol, de csak egy részük füvezik körülbelül folyamatosan ) Átlagosan kb. 1 fejjel alacsonyabbak nálunk, úgyhogy nagy fehér óriásokként járunk-kelünk.
Az út a fast boattal kb. 2 és fél óra volt. Trawangan szigetén át kellett szállni egy kisebb hajóba. Petinek készségesen segítettek. Kicsit féltünk először a hullámzástól, de zökkenő- és rosszullét mentes volt az út. Itt valamivel szárazabb a levegő, mint Balin volt. Gili Airen sok muszlim is él, de a turizmus miatt, itt nincsenek szigorúbb öltözködési szabályok.
Mivel nem béreltünk szállást, ezért én a csomagokkal a kikötőben maradtam, míg Petiék körbejárták a partmenti kínálatot. Találtak is helyes bungalowkat „open air” vagyis nyitott fürdőszobával. Sajnos itt a csomagokat még magunknak kellett cipelni, úgyhogy alaposan elfáradtunk mire ideértünk. Szerencsére kaptunk egy üdítő welcome drinket, majd bevackoltuk magunkat a szálláshoz tartozó bárban. A Lumbung bár helyszíne tökéletesen lett kiválasztva, teljes panorámában látható a naplemente, amit ki is használnak, hiszen erre minden nap külön babzsákfoteleket készítenek be. A hely másik vonzereje az óceánban felállított hinta, mely csaknem minden idelátogatót fotózásra csábít. A hintával egyébként adományokat gyűjtenek a helyi iskola számára.
Az óceán vize a partközelben Peti szerint minimum 30 °C-os, kicsit már valóban túl melegnek tűnik A víz itt elképesztően tiszta, nincs szemét, ami elcsúfítaná, a part fehér korallal van tele.
A szuperszép és egyben természetesen szupergiccses naplemente után kicsit nézelődtünk az óceánparti soron, majd egy helyes vendéglőt választottunk a vacsora elköltésére. A pincérek itt szép fehér öltözetben szolgáltak fel, melyet széles díszített övvel fogtak össze, készítettünk is néhány képet velük. A mennyei vacsora után hamar lepihentünk, mert mindannyian nagyon kimerültünk az utazásban.
Egyébként az egész út alatt az az érzésem, hogy a szúnyogok valahogy a csoportból csak rám vannak kattanva. Míg a többiek 1-2 szúnyogcsípéssel megúszták a dolgot, én olyan vagyok, mint egy két lábon járó „a piros pöttyös az igazi” reklám Szóval nem is kell szúnyogirtó, mindenki vigyen csak engem magával nyaralásra, és erre nem lesz gondja
11. nap (szerda) – január 25.:
Rendkívül meleg napra ébredtünk. Ezzel nem hangsúlyozni kívánjuk a több mint 40 °C-os eltérést az otthoni viszonyokhoz képest
A reggeli mennyi volt, olyannyira bőségesre sikeredett, hogy utána le is kellett pihenni. Gabi és Péter közben biciklit bérelt, és feltérképezte a szigetet. A sziget belsejében szuperzöld földeket, wellnesst kínáló helyeket találtak. Mi is megpróbálkoztunk a biciklikkel, de sajnos nagyon kis rozsdás darabokat sikerült kifogni, és nem sikerült megfelelően beállítani Peti számára, ezért számunkra a lábbal való bóklászás maradt.
Peti természetesen nem bírta kihagyni a szép partot, és újra előkerült a SUP deszka, amit ő maga pumpált fel, mert én épp pánikoltam, hogy „jajjjj, hát akkor majd újra olyan szépen vissza kell csomagolnunk!”
Deszkára szálltunk egyedül is, párban is, és a Gabi-Péter páros is rótt néhány kört a valószínűtlenül türkiz vízen. A SUPot bár ismerik, a felfújható változat általában érdekes a többi turista és helyi számára is. Különösen a SuperTrip kelt feltűnést óriási méreteivel. A szállásadó embereiben fel is merült, hogy megveszik a deszkákat, de sajnos végül elmaradt az üzlet.
Délután a kissé felhős naplemente megerősítésére élő zenés koncertet is szerveztek. Remek hangulatot kölcsönzött a helynek. Peti pedig mindeközben folyamatosan incselkedett a kisebb hullámtöréssel. Sikerült is állva bevennie egy-egy „nagyobb” (felfújható SUP esetében annak számító) hullámmal. Hiába pottyant bele párszor, nem adta fel, amíg sikerrel nem járt. Mindezt a lemenő nap fényében tette, ezért igyekeztem alaposan dokumentálni, természetesen csak a megfelelő giccshatás kedvéért
Délután kicsit elbeszélgettünk a szállásunk tulajdonosával, aki egy harmincas éveiben járó szörfös srác. 10 évig Ausztráliában dolgozott mosogatófiúként, majd hazajött 3 éve, megvette a telket, és felépítette rá a bungalowkat és a bárt. Csak összehasonlításként: az embereinek, akik pincérként és a szálláshelyek tekintetében kézilányként működnek havi 2.000.000 IDR-t fizet, ami mintegy 44.000 Ft-nak felel meg. Emellett kosztot és kvártélyt kapnak. A helyi adók a dolgozók és a biznisz után nagyon alacsonyak, el is akadt a szava a magyar ellenpéldától.
Este ismét a tegnapi helyre mentünk. Az ételek ezúttal is fantasztikusan voltak. Ez volt a Gabiékkal töltött búcsúestünk.
Este kisebb vihar kerekedett, de szerencsére nap közben csodás idő volt.
12. nap (csütörtök) – január 26.:
Ma van anyukám 60. születésnapja, ezért mindenekelőtt neki és az ikertestvérének, Magdinak szeretnénk nagyon-nagyon-nagyon boldog születésnapot kívánni! Szerencsére sikerült beszélnünk is, úgyhogy remek audio élményt is szolgáltattunk Petivel
Reggel a tegnapitól eltérően az esti esőzés miatt frissebb volt az idő. Reggeli után egy helyi gyümölcsárus asszonytól mennyei gyümölcsöket vásároltunk. Érdekes darabokat is megkóstoltunk, pl. Jakes, ami egy óriási termésű gyümölcs, és darabokat vágnak le belőle a vásárlóknak.
A mai délutánon a monszun volt az úr. Az ittlétünk alatti legnagyobb esőzést éltük meg. A délután nagy részében csöpörgött-esett-szakadt felváltva.
Gabi és Péter visszaindultak Balira, ezért búcsút vettem tőlük a kikötőben. Már a partról integettem nekik, amikor elkezdett esni az eső. Később derült ki, hogy sajnos az óceánon szél is járt a viharhoz, és a 2-3 méteres hullámokban a hajó nem tudott kikötni az eredeti útvonal szerint, ezért egy éjszakára kénytelenek Gili Trawanganon megszállni. Reméljük, hogy a továbbiakban a korábbiaknak megfelelően alakul az időjárás, és ismét a szerencse kegyeltjei leszünk! Az időjárás jelentések általában nem túl informatívak, hiszen a monszun miatt mindegyik portál szerint a hőmérséklet 26-30 °C között alakul, és viharok várhatóak minden egyes nap.
Az eső miatt inkább pihenéssel töltöttük a napot, bár Peti ismét deszkára szállt az égi áldás ellenére is.
Délután tervezgettünk a hátralévő 1 hetet is. Holnap utazunk Lombokra.
Este a megszokott helyen vacsoráztunk. Petinek annyira ízlett az előző fogás, hogy a 3 napon is ugyanazt rendelte. Én csupán a halhoz ragaszkodtam, de abból minden nap másik fogást rendeltem.
Este ismét összecsomagoltuk a SUP-ot. Valahogyan ezen a szigeten 10-11 óra körül este már nagyon elfáradtunk.
Fogmosáskor még egy meglepetés ért, ugyanis az open air fürdőbe bekúszott egy gekkó, aki vidáman végig szemlélte az éjszakai készülődésem, és közben kicsit küzdött néhány léggyel Természetesen az alkalmi házi kedvencet meg is örökítettük.
