Negyedik nap (szerda): Ubud és a szuperlatívuszok – Volume II.
Kb. egy órás autóút után érkeztünk meg Ubudba a Majomerdőhöz. Az erdő központi helyen van a városban. Az útmutató szerint 678 majmocska él itt 6 különböző csoportban, melyek saját hierarchiával rendelkeznek. Figyelmeztetnek arra, hogy a napszemüvegeket mindenki tegye el, hiszen a majmok hajlamosak megfújni ezeket, valamint egyéb értéktárgyakat is. A vállról lógó táskákra, esernyőkre, és gyakorlatilag minden tárgyra rávetik magukat 🙂 Láttuk, ahogy egy turista hátizsákján bőszen szétnyitotta egy rafináltabb példány a cipzárt, de őt még időben tetten érték 🙂 Az élelmet rögtön kiszagolják, ezért azt sem szabad bevinni az erdőbe. További szabályok: Nem szabad a majom szemébe nézni, mert azt az agresszió jelének tekintik, és természetesen megérinteni sem szabad őket.
Az erdő valójában trópusi dzsungel, ahol a majmok teljesen szabadon járnak-kelnek. Mókás táblák láthatóak az erdő körül lépten-nyomon, amelyek kósza majmokra hívják fel az autósok figyelmét. Itt csörgedezik egy kis patakocska is, és minivízesést is meg lehet csodálni egy kis szurdokos résznél. Peti is mindenhová el tudott jönni, szerencsére nem volt olyan nehéz a terep. Petit már az elején kinézte magának egy majom, aki elég ideges lett valamiért, úgyhogy egy rövid pólótépést követően egy őr sietett segítségünkre egy csúzlival. Nagyon sok felvigyázó van, akik a turisták és a majmok épségére is ügyelnek, az állatokat csúzlival, a turistákat szép szóval tartják kordában. Nagyon sok majombébit láttunk, édesek voltak. Néhány játékosabb fiatalabb majmocska medence-show-t tartott nekünk. A faágakról csobbantak nagyokat a vízbe, víz alatt úszkáltak, kicsit harcoltak egymással.
Mint bárhol Balin, itt is rengeteg majom- és egyéb szobor található. Nagyon díszesek és ötletesek. Többet teljesen benőtt a moha, amit különös hangulatot kölcsönöz a helynek. Nekem az ernyőmet akarta meglovasítani egy majmocska mindenképp, Petit pedig még 3 példány mászta meg, erről képet is készítettünk 🙂