13. nap (január 27.):

Ez az utolsó napunk Gili Airen és várhatóan az első Lombokon. Már kora reggel kisiettem a kikötőbe, hogy foglaljak magunknak helyet a Lombokra tartó fast boaton. A tájékoztatás szerint már 8 órakor nyitva vannak a foglaló irodák, de 8:25-kor még csak lézengeni sem láttam senkit (ezeknél a balinéz és egyéb szigeti népeknél tuti nem az infarktus a No.1 halálozási ok). Úgyhogy hazabattyogtam, majd miután Petit felkeltettem, ismét visszatipegtem a kikötőbe, ezúttal már sikerrel jártam. A szállásunkon már előző nap is leegyeztettem, hogy az eső és a sok csomag miatt biztosan lovaskocsira lesz szükségünk, hogy ne ússzon minden sárban.
Az iszlámok a pénteki imákat nagyon komolyan veszik, ugyanis a hajónál és a kocsinál is elmondták, hogy jó-jó, de az ima miatt lehet, hogy minden késik, bár azt már nem tudták megmondani, hogy mégis mennyit.
Összecsomagoltuk a maradék holminkat, majd egy kicsit még nézegettünk, fotózgattunk a parton, a megbeszélt időre pedig kimentünk várni a kocsit, de az csak nem akart jönni. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →