Ezen a héten sok új látogatója
is volt Péternek, Bite Pali a kisfiával, ma délelőtt Zsembery Barna a
kisfiával, és délután megérkezett végre Szonya a két pici „ördöggel”. Este kicsit
fáradtan indult Dórival meghallgatni Gravis mauritiusi élménybeszámolóját.

Délután mailt írt Kenyába. Ez
úgy történik, hogy elmondja, mit szeretne írni, leírom egy papírra,  ő pedig bemásolja a laptopba. Persze egyszerű
kifejezéseket, mondatokat már egyedül is le tud írni, de azért elkél a
segítség. Megírta, hogy megy vissza az OORI-ba, nagyon várja. Amikor azt
mondta, lassan javulok az a baj, futni, beszélgetni szeretnék, kipottyantak a
könnyeim!

 

Szonya, Sára és Peti

Amúgy is sírós hetem van! Az
egész napunkra, nekünk Gáborral az egész hetünkre rányomta a bélyegét a szomorú
évforduló. Így aztán nagyon nehezen ment a munka, illetve nehezen tudtam másra
figyelni, gondolni, főleg dolgozni. Állandóan ez jár a fejemben: Miért? Mi lett volna, ha…

Ma egy éve
történt a baleset
.

Éjjel szólalt meg a telefon,
Linda hívott minket, hogy ne ijedjünk meg, de kellene a Hares telefonszáma,
Petivel baleset történt. És akkor még tényleg nem is volt olyan nagy a baj! A
szörnyűséges hét december 30-tól következett. December 1-én indultunk a hosszú
útra, és én végig csak azért imádkoztam, hogy életben találjuk a kisfiamat.
Mintha tegnap történt volna!

Mikor ma délelőtt Péterrel
beszélgettünk ezekről a napokról, azt mondta, hogy vannak emlékképei.
Elmeséltük újra, mi történt, milyenek voltak azok a napok, amikor az életéért
kellett aggódnunk, semmi jóval nem bíztattak minket.Szerencse, hogy négyen voltunk
(mi, Linda és
Zaránd), átlökdöstük egymást a holtpontokon (sok volt). Beszélgettünk és nagyon
közel kerültünk egymáshoz. Akkor lassan telt az idő!  Hullámokban jött a bizakodás és a
kétségbeesés, reménykedtünk, hogy lesz holnap – holnapután!

Azt hiszem ezek a
rémületben, aggodalomban töltött napok arra voltak jók, hogy később, ha elegünk
lett mindenből, fogytán volt a türelmünk, kétségbeestünk, erre az időszakra
visszagondolva, újra kezdjük becsülni az életet, örüljünk minden percnek!

 

Ígérem, legközelebb valami  vidámabb bejegyzést írok! Most nézem, milyen
érdekes az időzítés, ez a 100.
bejegyzés!





Ma kora reggel az OORI-ban
kezdtünk, Éva oxigénterápia előtt tudta Petit fogadni. És nagyon elégedett volt
vele, nem csupán azért, mert jól oldott meg bonyolult feladatokat, hanem mert a
kommunikációja nagyon nagyot változott. Nyitottabb lett, kérdéseket tesz fel,
egész mondatokkal válaszol. Mi már egy ideje örömmel tapasztaljuk
ezeket, de nagyon jó, hogy a szakember is így látja!

És ma délelőtt eldőlt, hétfőn
várják Pétert az OORI-ban. Örülünk a jó hírnek, így a karácsonyi pihenő
előtt megvalósulhat a három hét intenzív terápia.





Szombaton délelőtt a Zsolnába
ment Péter. Együtt ebédeltünk Gáborékkal, babáztunk, aztán Pétert vacsorázni vitte
Minyon. Filep Zsuzsi láta vendégül őket, Peti szerint nagyon finomakat főzött.
Vasárnap végre megismertük Pölös kislányát Danát, vendégségbe jöttek hozzánk.
Itt volt Tamás is, természetesen Laci masszírozta Pétert, szóval eseménydús
volt a hétvége.

Az a jó hír, hogy rögtön
hétfőn volt logopédia is, Éva nagyon elégedett volt Péterrel. Ha továbbra sem
sikerül visszamenni az OORI-ba, Éváék keresnek nekünk szakembert, hogy Péter
otthon is haladjon. A karácsony előtti időszakban akciót hirdettek a
Hiperbarban, élünk vele, így ma elkezdtünk egy újabb kúrát. Ma meglátogatta
Pétert Dankó Tibi, azt mondta, rengeteget fejlődött a beszéde, már a
telefonba is másképp szól bele.





Jó hetünk volt idáig, még
Péter is elégedett. Egyre bonyolultabb mozdulatsorokat végez a jobb karjával!
Lassan, de folyamatosan alakul, bővül a szókincse, talán ezt érzékelik, akik
találkoznak, telefonálnak, szóval beszélnek vele. Ma már harmadszor megy akupunktúrára.
Öt kezelés után lesz döntés, érdemes-e folytatnunk, hetente egyszer kell mennie.
Persze nehéz kitalálni, hogy a foglalkozások, kezelések, vagy minek a hatására
mutatkozik fejlődés, mi nem is nagyon keressük az okot, egyszerűen örülünk az
eredményeknek, és amiről úgy gondoljuk, hasznos, azt folytatjuk. Péter a
logopédiaóra után e-mailen is kapott otthon végezhető feladatokat, amelyeket sikeresen
meg tudott oldani. Ez is egy lehetőség, hogy a logopédiában is legyen
„tervezett” haladás, előrelépés.

A jövő héten sem tudja fogadni
az OORI Pétert, pedig arra nagyon számítottunk (ő is!), hogy karácsony előtt
lesz egy erős, felépített foglalkozásokkal teli hónapja. De hát az életünk
másról sem szól, mint hogy megpróbáljunk lavírozni a különböző lehetőségek
között, kitalálni, mi működik, mi használ a legtöbbet. Próbáltuk az „egyéb”
kezeléseket, foglalkozásokat beilleszteni Péter időrendjébe úgy, hogy ne legyen
probléma belőle az OORI-ban, legalább erre most nem kell tekintettel lennünk. Mindenesetre,
ha a hosszú szabadság kiadásakor felhívják a figyelmünket, hogy a két hónap
akármilyen hosszú idő lehet, nem egy fix dátum, így készüljünk, akkor nem lenne
ennyire idegörlő a várakozás. Sajnos csak lassan haladunk ennek a kommunikációnak
az elsajátításában.





Utólag felteszek egy most kapott képet a keresztelő-ebédről:

Dóri, Péter a keresztelő utáni ebéden

 

Tegnap délután érkeztünk haza, nagyon kellemes, pihentető
volt a hétvége. Gyönyörű volt az idő, így a kikapcsolódást a bivalyrezervátum
megtekintésével kezdtük. Péter számára ez komoly feladat volt, mert 1 – 1,5 km hosszú utat kellett
gyalogolnia. A látnivaló viszont kárpótolta. Ő volt az idegenvezetőnk, mert
hetünk közül egyedül ő járt itt korábban. Farkaséhesen érkeztünk meg a
szállodába, nagyon szép szobákat kaptunk, közel egymáshoz. Kipróbáltuk a
medencéket, a fiatalok pingpongoztak (Péter jobb kézzel is megfogta az ütőt),
csocsóztak, sokat pihentünk. Élveztük a nagy közös reggeliket és vacsorákat,
vacsora után pedig a scrabble vette át a főszerepet. Jó volt ismét együtt,
hatosban játszani. Vasárnap délután értünk haza. Kis pihenő után Péter kezdett
készülődni, Daniék jöttek érte, a kite-os csapattal mentek a Dumaszínházba.

Bivalyrezervatum Pingpong négyesben





Az alábbi szép mondást kaptam ma reggel egyik üzleti
partneremtől, ki is fogom tűzni Péter „faliújságjára” novemberre:

„Kérjetek és adatik
néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki
kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.”
(Biblia)

Budakeszin az ágy felett volt egy kis tábla, ahová a
fényképek közé mindig kitettem egy Péterre, a helyzethez illő pozitív idézetet.
Otthon ezt a zászlócskákkal teletűzdelt világtérképe alá szoktam tenni, hogy állandóan
a szeme előtt legyen!

A jövő héten sem tudja fogadni az OORI Petit, a hét közepéig
biztosan nem megy vissza. Kicsit elkeseredett, de nincs mit tenni, várólistán
vagyunk. Rohannak a napok, folyamatosan jönnek a barátok, a látogatások színesítik
a foglalkozásokkal, illetve az utazással töltött rengeteg időt. A héten is sok
dicséretet kapott, Enikő tegnap az úszásnál azt mondta: ígéretes! Járt a héten nálunk Agnéta, megmutatta a babát, itt volt
Séra Gábor, aki először találkozott Petivel a baleset óta, és persze Pölös,
Tamás, Jani. Egyre többen telefonálnak, nem győzzük elmenteni a számokat. Köszönjük!

Ma délelőtt ismét elutazunk egy hosszú hétvégére,
Zalakarosra, kikapcsolódni. Köszönet a Gábor senior úszó barátainak, akiktől
egy utazási bónt kapott két éve a születésnapjára, ezt most végre elhasználjuk.
Nagyon örülünk, hogy Orsiék is csatlakoztak hozzánk, így most a babával együtt
heten leszünk, megy az egész família, csak szegény Rozit (a vizslát) hagyjuk
itthon. 

 





Sima, egyszerű napnak indult a mai, de délutánra kicsit
besűrűsödött. 12-re vittem Pétert úszni az OORI-ba, ebéd, és délután
ergoterápia az Ördögoromban. Közben megérkezett Dóri, érdeklődéssel nézte végig
a foglalkozást. Még óra alatt megjött Orsi a babával. Kicsit játszottunk,
befejeződött az ergo, és Gábor meghozta Tamást, aki már jó régen nem látta Petit.
Adott egy kis energiát neki (és nekem is), és beesett Gábor fiam, hogy
hazavigye Tamást. Pici pihenés, és jött Zaránd egy kókuszdióval, röviden
beszámolt a mauritiusi útról, fényképeket nézegettek a laptopon. Alighogy
elment, már itt is volt Kismarty Zsuzsi és Göltl Balázs, ők vitték Petit moziba,
a Michael Jackson filmet megnézni a kite-os csapattal. Ennyi volt a mai napunk.


Keresztelő

Pénteken Péter az Eszterrel és Licivel való „bulizás” után először feküdt úgy le, hogy halkra bekapcsolta a rádióját, Csajkovszkij, Liszt CD-ket hallgatott elalvás előtt. Reggel 10 után kelt fel! Délután babalátogatáson voltunk, először találkozott a Csaba Gáborok négy generációja. Este Dórival és Zsófival indultak moziba. Vasárnap keresztelő volt nálunk!

A baba, a szülők és a keresztszülők Keresztelő

A szűk család


Hát még a jövő héten is otthon marad Péter, ami egyrészt nagyon klassz, másrészt nem erre készültünk. Amikor két hónap szabadságot kapott az OORI-ban, azt hittük teljesen fix, kőbevésett dátum a november másodika. Innen is látszik, még mennyire felkészületlenek vagyunk, de az is, hogy a kommunikáció nem tökéletes közöttünk. Sok foglalkozást sikerült otthonról – otthonra megszervezni, de sajnos éppen a logopédia, a kognitív feladatok így esetlegessé válnak, és biztosan nem egyenértékű, amit mi otthon gyakorolunk egy tematikus felkészült csapat munkájával.

Egyébként Péter folyamatosan fejlődik. Ezen a héten az úszás, az ergoterápia és a gödöllői gyógytorna is nagyon jól sikerült, Péter is elégedett volt az eredményeivel. A beszéd, olvasás nehéz, apró lépésekkel haladunk, de egyre jobb. Szinte elképzelhetetlen, és nehéz visszaemlékeznem, hogyan tudtuk megoldani a kommunikációt az út elején, amikor nem tudott beszélni és a jelzései sem voltak egyértelműek. Úgy érezzük, most ismét minőségi változások történtek, kíváncsiak vagyunk, mit mondanak a mauritiusi túráról hazatérők, vagyis azok, akik már hosszabb ideje nem találkoztak vele.





Csak egy rövid, de nagyon jó hírrel jelentkezem. Péter kezdi
igazán használatba venni a jobb kezét. Az ajtónyitást, lámpagyújtást eddig is
mindig először jobb kézzel próbálta, ami vagy sikerült, vagy nem, de sohasem
adta fel, a következő alkalommal ismét megpróbálta. Akik találkoztak vele,
tudják, hogy köszönésnél is mindig a jobb kezét nyújtja. A múlt héten egyik
alkalommal öltözésnél egyedül húzta fel a pulóverén a szétnyitható cipzárat. Hétfőn
vacsoránál megpróbálta a villát jobb kézzel megfogni és a szájához emelni. Nem
volt egyszerű, de kis segítséggel, lassan egy év óta először sikerült jobb
kézzel ennie egy falatot, és ez igazán jókedvre hangolta! És hosszú idő óta
először, tegnap 10-ig tudott aludni, így kipihenten, jókedvűen ébredt. Délután Gödöllőn,
a gyógytornán a jobb kezét kinyújtva szinte teljesen fel tudta emelni a feje
mellé. A papája, Gábor nagyon örült, mire Péter megjegyezte, nem először. Múlt
héten Lacival volt, és már akkor is elvégezte ezt a feladatot, így neki nem
volt újdonság.





Elvileg hétfőn kellett volna
visszamennie Péternek az OORI-ba, de várnunk kell, most nincs hely! Ezért
otthonról folytatódnak a foglalkozások. Köszönjük a Hajóssy Családnak a CERAGEM
ágyat, így tovább tudjuk használni!

Tegnap Orsiék voltak nálunk. Élveztük
a babát, aki nagyon jókedvű volt. Alighogy befejeztük a közös ebédet,
megérkezett Csaba Eszter
és Kiricsi Karola. Este Minyon jött Péterért, közös programra vitte. Wasabi a
MOM-ban, majd mozi. Peti nagyon várta, hogy találkozzon Danival, ez most nem
sikerült, majd legközelebb. Nagyon drukkolunk Dani, és folyamatosan küldjük a
pozitív gondolatokat!

Vasárnap délelőtt skypoltak 
Zaránddal, örült, hogy tudtak beszélni, sajnálkozott, hogy nincs szél!
Felkészült volt, mert olvasta a Kiteline oldalán a friss mauritiusi híreket.

Aztán elindultunk sétálni. Orsi és
Gábor ötlete volt, hogy autózzunk a KFKI parkolójába, és onnan sétáljunk le az
Irhásárokba! Ez egy jó kilométer, igaz lefelé, de egyenetlen, avarral fedett
úton! Bizonytalanok voltunk, nekivágjunk-e, nem lesz-e nagyon sok egyszerre?
Mert ha elindulunk, onnan nincs menekülőút, végig kell menni! Nekivágtunk!
Útközben csatlakoztak hozzánk Orsiék a babával és Regéczy Katiék is egy
darabon. Egy óra alatt értünk le, egyszer álltunk meg pihenni. Nagyon nagy
teljesítmény volt ez Petitől, igazán büszke lehet magára. Hazaérve kis pihenés,
babázás után közösen ebédeltünk, és jött Csaba Laci lelazítani Petit.

Irhásárok Pihenő útközben

Már otthon, ebédre várva