Csopakon voltam szombaton, ahol SÜTI Kupa volt, katamaránok versenyeztek. Mi a verseny előtt SUP-bemutatót tartottunk. Nagyon sokan érdeklődtek, sokan ki is próbálták. A verseny után Zsuzsival engem is elvittek katamaránozni egy körre. Nagyon élveztük, Zsuzsi még trapézolt is egy kicsit. Szabi volt a kapitány, aki megmondta, ki mit csináljon, nagyon rendes volt. Másnap vasárnap túrát szerveztünk Kiricsi Jancsival Káptalan-Füredre. Két teljesen új ember jött, akik nagyon élvezték a SUPolást. Ott volt még rajtunk kívül Márk is.
Két hete voltunk kocsmázni a szokásos csapattal, Bánlaki, Vujevits, Gábor, Aklan és én.
Múlt szombat-vasárnap Ördögoromban voltunk, így volt kibírható a nagy meleg. Itt voltak Gáborék is a gyerekekkel, akik nagyon élvezték a medencét. Gabó szaltózott vízbeugráskor, Lackó a fejesugrást tanulja. Anya megint finomakat főzött, a vasárnapi szilvás- és barackos-gombóc isteni volt!
A galambok megtanultak repülni, szörnyű koszt csináltak a teraszon. Apa takarította fel, de hogy ne jöjjenek vissza, madzagokat kellett kifeszíteni.
Hétfőn találkoztam Pölössel, ők Balatonon nyaralnak.
A héten talpmasszázson is szóltak, meg István a kollegám is figyelmeztetett, hogy szebb lett a járásom. Amikor itthon tornáztam, anyáék is megfigyelték, hogy tartom, emelem a lábfejem guruláskor, .
Tegnap voltam felülvizsgálaton a kezemmel Frenyó Sanyi doktor úrnál, megröntgenezték, teljesen rendben találta.
Este itt volt nálunk Mink Tamás és a felesége Andrea, ő két éve kapott stroke-t. Beszélgettünk, megosztottuk a jó és a rossz tapasztalatinkat gyógymódokról, orvosokról, terapeutákról, barátokról – jókról és rosszakról, mellettünk maradókról és elvesztettekről. HAJRÁ!
2015. július hónap bejegyzései
Kéz- és kocsitörés
Megünnepeltük Gábor születésnapját, 16-an voltunk, sajnos nem mindenki tudott eljönni.
Hétvégén Füredre a Hosszútávúszó Világkupára mentünk le Zsuzsival, sok egykori és mai sztárúszóval és edzőikkel találkoztunk: Darnyi Tamás,Hargitai András, Güttler Károly, Wladár Sándor, Olasz Anna, Verrasztó Dávid, Gabriella és Evelyn, Kézsmárki Éva Mónika, Kiss Laci, Gellért Gábor, Riskó Géza. Nagyon sok új lájkolója is lett a SUPLINE albumnak! Rengeteg fotót készítettünk, sok munka volt kiválogatni, kicsinyíteni őket és beosztani, melyik nap melyiket tegyem fel. Ha érdekel, nézd meg a Facebook oldalunkat: https://www.facebook.com/SUPlineteam.
Szombat este Gáspár Andiékkal találkoztunk, öten voltunk, nagyon kellemes este volt.
Hazafelé Orsiék felé mentünk, beadni a kulcsot, mert náluk aludtunk. Azt vettem észre, hogy sokkal könnyebben szaladtam fel hozzájuk a lépcsőn!
A kesztyűt használtam, és úgy éreztük Zsuzsival, kicsit lazább lett a kezem.
Mire hazaértünk, kikelt mind a két galamb. Jó sok ürülék van a teraszon, tegnap anya feltakarította, ecettel is lemosta, de mára megint ronda. Látványosan nőnek, az elején sárgák voltak, most csúfak. Még.
Június 23. erős nap volt, sajnos. Reggel a Budaörsi úton karamboloztam. Ártatlan voltam, nekilöktek egy másik kocsinak, három autó tört össze. Szerencsére nem lett bajom, a többit a biztosító rendezi. Este nagyon szép volt a naplemente, felmentem a tetőre, megnézni és fotózni, nem vettem észre, hogy van egy lépcső lefelé, nagyot estem. Összetörtem a telefont és magamat. A lábam, a kezem le is horzsoltam. A kézfejem dagadt volt, ezért két nap múlva elmentem a Fiumei útra Frenyó Sanyihoz. Megröntgenezték, és sajnos eltört a jobb kézfejem. Nem gipszet, hanem sínt kaptam. Meg szokott dagadni, ezért jegelni kell és nem szabad lógatnom a kezem. Egyedül intéztem az egészet!
Hétvégén Zsuzsi elutazott, egyedül voltam. Pénteken én is elmentem Csaba Laciékhoz a névnapi buliba, Frenyó Sanyi megnézte a kezem, azt mondta, türelem. Frenyó Sanyi zongorázott, Tom gitározott, aztán Eszti is zongorázott, sőt én is elpötyögtem a Für Elise-t. Főleg az Ördögoromban voltam, nyugis napok voltak. Anya szekrényeket pakolt, ruhákat válogatott, selejtezett, én is kiválogattam a régi holmijaimat.
Anya a kezdetektől fogva minden hónapban kitesz egy idézetet a falra. Ez a júliusi:
Csak úgy találhatjuk meg a lehetséges határait, ha túlhaladunk rajtuk a lehetetlenig. Arthur C. Clark.