2008. november 29. Ekkor kezdtem naplót vezetni, és ezen a néven mentettem el. Később ugyan elindult a blog is, de ide jegyeztem fel mindent, amit nem szerettünk volna nyilvánosan megosztani Péterről, a tapasztalatainkról, a fájdalmunkról, helyenként az indulatainkról.
      Már ritkábban írok bele, és nemcsak Péterről szól, hanem az eltelt évek bánatainak és persze örömeinek tudója a mostanra 322 oldalasra duzzadt szubjektív naplóm.

       SKYPE-üzenet: 11.27. Csütörtök

[2008.11.27. 14:57:37] Csaba Peter: Szio, megyunk a partra! puszi
[2008.11.27. 14:58:07] Csaba Anna-Maria: Szió kisfiam, jó Nektek! Vigyázzatok! Puszi
Mikor érkeztek vasárnap? Kimenjünk értetek? Puszi Anya

11.28. Pentek ejjel
½ 3 vagy 1/24, amikor csöngött a telefon, Linda ijedt hangja, hogy nincs baj, de kórházban vannak, a Peti kéri, hogy hívjuk a Hares-t.

11.29. Szombat
Amikor megtudtuk… A reménykedés napja, nem olyan nagy a baj, egy ér elzáródott a négyből, de a maradék erek átveszik az elzáródott szerepét, funkcióját, ezért a beszédzavar, de helyrejön. Azért gondoltam arra, hogy ki kellene menni? De beszéltem én is a Csiba Dr-ral, a Haressel, aki azt mondta, nagyon nagy mázlija van a Peti nek, lebénulhatott volna! Akkor megijedtem nagyon, de boldog is lettem, hogy minden rendben!
Aztán este felhívtak, Peti szólt bele, hogy vagytok? Gábor átadta a telefont, Peti  összefüggően beszélt, Idesanyám mondta, de azért ijedt volt a hangja, amit azóta nem hallottam! Nagyon örültem, hogy minden rendben. Linda írta, hogy kb. ½ óra, aztán beszélnek az orvossal és majd hívnak. És csak vártunk, nem hívtak, vártunk. Pár óra múlva hívott a Zaránd, hogy nincsenek jó hírei, a Peti  féloldala lebénult, stroke-t kapott, gondolkozzunk a kiutazáson! A Gábor zokogott, hogy az ő szép, okos, egészséges fia, én csak bénultan ültem! Vártuk a reggelt!

11.30. Vasárnap
A kétségbeesés és az utazásra készülődés.
Eltelt a vasárnap, beszéltem a Csibával, a Linda által megadott Bognárral, mindenki a CT-t akarta, ami nem akart átérni. Este sikerült FTP-re feltölteni.
Előbb a Boldi, aztán Gáborka foglalt TAP repülőjegyet. A Lufthansa jegy 2 millió forint lett volna, ez fejenként 280 ezer volt.
Vártuk, hogy mondjanak valamit! És reménykedtünk.
Közben eszeveszett csomagolás, az újságot előkészítettem, levelek Attilának és Klárinak.  Este 11 után eszembe jutott, hogy a számláinkon ugyan van pénz, de nem fogunk tudni 560 000 forintot reggel felvenni, és akkor hogyan fizetjük ki a jegyet? Gábor pizsamára gatyát húzott, lerohant, és a két kártyával épp éjfél előtt fel tudta venni a pénzt!
Este későn jött még két kép kintről, egy szó nélkül, gondoltam, hogy nagy a baj! Se SMS, se telefon, se Skype, se levél! Végre reggel, hajnal lett!

12.01 hetfo
Életem leghosszabb és legreménytelenebb utazása!
A reptéren kiderült, hogy a LH látja a foglalást, de nem tudja azon az áron odaadni. Kiderült, hogy kite-ozik az ott dolgozó hölgy férje, ismeri a Petit, addig buherálták a gépet, amíg visszadátumozta két héttel, és így kaptuk meg a jegyeket!
Szörnyű volt, csak sírtam, vagy meredten ültem, és végig azon gondolkoztam, élni fog-e mire kiérünk, és ha döntenem kell, Peti  mit várna el tőlem? Akarna-e nyomorékul, bután vegetálni? Reggel 6-kor indultunk, és este 8-ra, kinti idő szerint – érkeztünk meg.
Taxival a kórház, ott találkoztunk Lindával és Zaránddal. Felmentünk Petihez, ott feküdt, egy nagy kötéssel a fején, kicsit fel volt puffadva az arca, a kezei, de mintha csak békésen aludt volna… Nem hiszem el!!!! Szégyellem, de rosszul lettem, amikor kijöttünk a kórteremből. Semmi jóval nem bíztattak…

12.02., kedd
Imádkozni és várni!
Most segíts meg Mária, ó irgalmas szűzanya, keservét a búnak- bajnak, eloszlatni van hatalmad.
Hű imáját gyermekidnek, nem te soha nem veted meg,
Ha a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy.
Hol már ember nem segíthet, a te erőd nem törik meg.
Most segíts meg Mária, ó irgalmas szűzanya, keservét a búnak- bajnak, eloszlatni van hatalmad. Amen

Ha eszembe jut mindhárom fohász, nem lesz baj! Otthon hagytam az imakönyvet, babonából! Most hiányzik, mert egyszerűen elfelejtem a szövegét! Beírtam a Palmtopba, amikor éppen tudtam.
…

… Majd egyszer feltöltöm a blogba a 2008. december 12-ig történt eseményeket is, de ehhez erőt kell gyűjtenem. Bevallom, nagyon megvisel azoknak a napoknak a felidézése.

Peti fogni tud a jobbkezével, de ahogy hozzáér valamivel, rágörcsöl, és elengedni nem tudja. Írtak fel neki görcsoldót pénteken, és tegnap azt mondta, ÉG ÉS FÖLD volt a múlt heti és a tegnap foglalkozás! Eddig ezt miért nem javasolta soha senki? ÉRTHETETLEN! Az OORI-ban van egy hatalmas ergo-részleg, mielőtt Péter odakerült, ezt is bemutatták. De ott csak a balkezét fejlesztették, a jobbat sosem. MIÉRT? Emlékszem, mekkora sokkot kaptam, hogy azonnal elkezdték írni tanítani bal kézzel, azaz nekem ez azt jelentette, hogy a jobbról LEMONDTAK! HA nem találjuk meg annak idején a gödöllői gyógytornászt, ahová hosszú ideig jártunk, szinte semmi nem történik a jobb kezével! Péntekenként, amikor elhoztuk Pétert az OORI-ból, azonnal mentünk Gödöllőre, az elején még tolókocsival, ahol pénteken délután és szombaton délelőtt – egy vagyonért – foglalkoztak vele. Az OORI-ban haragudtak, hogy minek fárasztjuk, de a gödöllői terapeuta sem volt hajlandó bemenni az OORI-ba, hogy egyeztessenek a Péterrel foglalkozó szakemberek! BORZASZTÓ, ma is felkavar, ha rágondolok. És csak halkan kérdezem, miért nem hallottunk arról, hogy létezik nappali kórházas lehetőség, azaz ingyenesen is lehet terápiára járni? Egyáltalán, engem ismét nagyon felkavart, hogy pl. Péternek semmilyen orvoshoz nem kell járnia, 2010. tavaszán kiengedték – kitették az OORI-ból, hogy már elérte, amit lehet, ők egyszer, talán 2 hónap múlva behívták felülvizsgálatra, azóta volt két nagy felülvizsgálaton, ahol megállapították a nyugdíját, de egyébként soha nem kell mennie sehová. Ha mi magunktól nem mennénk évente egy doktorőhöz, soha orvos nem látná. És azon kívül, hogy kognitív terápiára jár hetente az OORI-ba, minden kezelésért keményen fizetünk, nem sajnálom, és nem panaszképpen mondom, de az elmúlt évek alatt csaknem egy félház árát fizettük ki. Ebben azért sok, az OORI által is támogatott kezelés volt!

A legfontosabb, hogy a János kórházban találtunk egy kézzel foglalkozó terapeutát. Szélesi Andrea nagyon nyugodt, szimpatikus, hozzáértő, empatikus gyógytornász. Ha nem is gyorsan, de szerinte sokat fogok fejlődni. Egyszerű gyakorlatokat végzek, a jobb kezemmel, már otthon is segítettem, jobb kézzel letöröltem a konyhaasztalt.
A 3 D vertikalterápián hallottunk róla, hogya a János kórházban dolgozik egy jó kézterapeuta, de nem kaptunk elérhetőséget. Apa járt utána, és találta meg. Felvettek a János kórházba nappali kórházas terápiára, így térítésmentes a foglalkozás! Dobai főorvos úr vett fel, pedig elfelejtettünk zárójelentést hozni. Rendes volt, mert a beszámolónk és a vizsgálat alapján így is felvett. Hetente kétszer fogok járni, nagyon bizakodó vagyok!

Zsuzsi szülinapja Budaörsön

Tegnap (péntek este) bulit szerveztek a Mercknél (a munkahelyem), ahová én is elmentem. Nem voltunk túl sokan, de kellemes volt. Ezután Zsuzsi és Piroska közös születésnapi házibulijába mentem Zsuzsi után, a Bogiék lakásába. Hajnali 2 után mentünk haza.
Továbbra is 3 x járok úszni és vízitornára. Mostanában Katona Enikő javaslatára békalábat használok, amivel könnyebben és gyorsabban haladok. A vízitornás Ildikó meg is kezelt, azt boncolgattuk, miért is történt a balesetem. Hátúszásnál egy jobban hátra tudom emelni a kezemet.
Voltunk Gábor javaslatára Csikung tanfolyamon Zsuzsival, amit egy régi ismerősöm, egy hullámszörfös lány vezetett. Négynapos tanfolyam volt, ahol azt mondták, hogy a lépemen kell javítanom.
Ezüstlakodalomban is voltunk Magyaróváron, ahol jókat ettünk, ittunk, még táncoltam is. Voltunk Zsuzsi apukájának a születésnapját is köszönteni Győrben.
A négynapos ünnep alatt közösen voltunk a temetőben, találkoztunk Viliékkel is. A gyerekek nagyon szépen tudtak velünk imádkozni. Utána a kocsmába mentünk mindannyian, ott ebédeltünk, hogy anyának ne kelljen főznie.
Anyának ismét volt konferenciája november 3-án, Csaba Esztó is jött megint segíteni, én fotóztam. Jól sikerült a rendezvény.
Apa születésnapját is megünnepeltük, és utána elkezdődött a felújítás Budaörsön. Nem irigylem anyáékat, de szép lesz, ha elkészül!