Csaba Anikó: NAPRÓL NAPRA. 8 éve

  1. november 29. Ekkor kezdtem naplót vezetni, és ezen a néven mentettem el. Később ugyan elindult a blog is, de ide jegyeztem fel mindent, amit nem szerettünk volna nyilvánosan megosztani Péterről, a tapasztalatainkról, a fájdalmunkról, helyenként az indulatainkról.
    Már ritkábban írok bele, és nemcsak Péterről szól, hanem az eltelt évek bánatainak és persze örömeinek tudója a mostanra 322 oldalasra duzzadt szubjektív naplóm.

     SKYPE-üzenet: 11.27. Csütörtök

[2008.11.27. 14:57:37] Csaba Peter: Szio, megyunk a partra! puszi
[2008.11.27. 14:58:07] Csaba Anna-Maria: Szió kisfiam, jó Nektek! Vigyázzatok! Puszi
Mikor érkeztek vasárnap? Kimenjünk értetek? Puszi Anya

11.28. Pentek ejjel
½ 3 vagy 1/24, amikor csöngött a telefon, Linda ijedt hangja, hogy nincs baj, de kórházban vannak, a Peti kéri, hogy hívjuk a Hares-t.

11.29. Szombat
Amikor megtudtuk… A reménykedés napja, nem olyan nagy a baj, egy ér elzáródott a négyből, de a maradék erek átveszik az elzáródott szerepét, funkcióját, ezért a beszédzavar, de helyrejön. Azért gondoltam arra, hogy ki kellene menni? De beszéltem én is a Csiba Dr-ral, a Haressel, aki azt mondta, nagyon nagy mázlija van a Peti nek, lebénulhatott volna! Akkor megijedtem nagyon, de boldog is lettem, hogy minden rendben!
Aztán este felhívtak, Peti szólt bele, hogy vagytok? Gábor átadta a telefont, Peti  összefüggően beszélt, Idesanyám mondta, de azért ijedt volt a hangja, amit azóta nem hallottam! Nagyon örültem, hogy minden rendben. Linda írta, hogy kb. ½ óra, aztán beszélnek az orvossal és majd hívnak. És csak vártunk, nem hívtak, vártunk. Pár óra múlva hívott a Zaránd, hogy nincsenek jó hírei, a Peti  féloldala lebénult, stroke-t kapott, gondolkozzunk a kiutazáson! A Gábor zokogott, hogy az ő szép, okos, egészséges fia, én csak bénultan ültem! Vártuk a reggelt!

11.30. Vasárnap
A kétségbeesés és az utazásra készülődés.
Eltelt a vasárnap, beszéltem a Csibával, a Linda által megadott Bognárral, mindenki a CT-t akarta, ami nem akart átérni. Este sikerült FTP-re feltölteni.
Előbb a Boldi, aztán Gáborka foglalt TAP repülőjegyet. A Lufthansa jegy 2 millió forint lett volna, ez fejenként 280 ezer volt.
Vártuk, hogy mondjanak valamit! És reménykedtünk.
Közben eszeveszett csomagolás, az újságot előkészítettem, levelek Attilának és Klárinak.  Este 11 után eszembe jutott, hogy a számláinkon ugyan van pénz, de nem fogunk tudni 560 000 forintot reggel felvenni, és akkor hogyan fizetjük ki a jegyet? Gábor pizsamára gatyát húzott, lerohant, és a két kártyával épp éjfél előtt fel tudta venni a pénzt!
Este későn jött még két kép kintről, egy szó nélkül, gondoltam, hogy nagy a baj! Se SMS, se telefon, se Skype, se levél! Végre reggel, hajnal lett!

12.01 hetfo
Életem leghosszabb és legreménytelenebb utazása!
A reptéren kiderült, hogy a LH látja a foglalást, de nem tudja azon az áron odaadni. Kiderült, hogy kite-ozik az ott dolgozó hölgy férje, ismeri a Petit, addig buherálták a gépet, amíg visszadátumozta két héttel, és így kaptuk meg a jegyeket!
Szörnyű volt, csak sírtam, vagy meredten ültem, és végig azon gondolkoztam, élni fog-e mire kiérünk, és ha döntenem kell, Peti  mit várna el tőlem? Akarna-e nyomorékul, bután vegetálni? Reggel 6-kor indultunk, és este 8-ra, kinti idő szerint – érkeztünk meg.
Taxival a kórház, ott találkoztunk Lindával és Zaránddal. Felmentünk Petihez, ott feküdt, egy nagy kötéssel a fején, kicsit fel volt puffadva az arca, a kezei, de mintha csak békésen aludt volna… Nem hiszem el!!!! Szégyellem, de rosszul lettem, amikor kijöttünk a kórteremből. Semmi jóval nem bíztattak…

12.02., kedd
Imádkozni és várni!
Most segíts meg Mária, ó irgalmas szűzanya, keservét a búnak- bajnak, eloszlatni van hatalmad.
Hű imáját gyermekidnek, nem te soha nem veted meg,
Ha a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy.
Hol már ember nem segíthet, a te erőd nem törik meg.
Most segíts meg Mária, ó irgalmas szűzanya, keservét a búnak- bajnak, eloszlatni van hatalmad. Amen

Ha eszembe jut mindhárom fohász, nem lesz baj! Otthon hagytam az imakönyvet, babonából! Most hiányzik, mert egyszerűen elfelejtem a szövegét! Beírtam a Palmtopba, amikor éppen tudtam.

… Majd egyszer feltöltöm a blogba a 2008. december 12-ig történt eseményeket is, de ehhez erőt kell gyűjtenem. Bevallom, nagyon megvisel azoknak a napoknak a felidézése.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .