na látható?

Pénteken délután jól sikerült a lovaglás, jókedvűen érkeztek haza. Gyorsan csomagoltunk, és indultunk Tihanyba, kölcsönkaptuk Orsi szüleitől a nyaralót a hétvégére. Gyönyörű naplementében autóztunk, Péter egyre mondogatta, hogy fantasztikus! Gyors lefekvés, alvás. Délelőtt kimentünk a biopiacra, ahol különféle mézeket, gyümölcsöt vettünk és Peti sült kolbászt falatozott, ami ismerve őt, nagyon nagy dolog! Utána otthon ejtőzés, majd ebéd után átkompoztunk a Surfbeachre. Ma délelőtt bringózni voltak Dórival, nagyon élvezte. Utána meglátogatta Mélykúti Balázs, meglepetés volt, már régen nem találkoztak, jót beszélgettek. Aztán Peti újra kipróbálta a „sárkány”eregetést, Gábor videózta, kicsit hosszú, de remélem látható, lassan rájövök, hogy kell feltölteni. Este letöltöttük a múlt heti röplabda fotóit, amiket Csibi küldött mailben, most azt is láthatjátok a blogban. Kedden névnapja lesz Petinek, családi ünneplést tervezett, de mivel Gáborkáék nincsenek otthon, elhalasztjuk a jövő hétre.

Délelőtt logopédia órán az egyik feladatnál hangosan kellett olvasnia Péternek, Gáborral meghatódtunk, nagyon-nagyon jó volt hallgatni!

Ma délben Gelányi Laci foglalkozott Petivel, és örömmel kiabáltak, hogy mind a peroneusz (kislábujj felőli), mind a nagy lábujj felöi izom most először látványosan szinkronban mozgott, úgy tudta hanyatt fekve emelgetni a lábfejét! Eddig is néha meg-megrebbent a nagylábujja, viszont most többször egymás után a lábfeje mozdult így! Ez azt jelenti, hogy járáskor képes lesz szimmetrikusan mozgatni a lábfejét, sem nem csámpásan, sem nem kifelé dőlve fog majd járni!

Gelányi Laci felírta Péternek milyen gyakorlatokat kell végeznie reggel, így komoly tornaórával indul a nap. A képen G. Laci éppen beállítja a „stimulátort” Péter lábára, Peti meg csukott szemmel koncentrál, mert ez nem passzív mozgató szerkezet, Péternek aktívan kell rásegítenie, indítania a mozdulatokat. Egyik alkalommal a karjára, máskor a lábára teszik.

Ez a hét kicsit másképp alakult a családi programok miatt. Szerdán pl. Szarvasra utaztunk, Péter itthon maradt, Dóri vitte este Mónihoz, csakúgy, mint tegnap. Mi átmentünk kicsit unokázni KisGáborékhoz, ott találkoztunk velük. Nagyon kíváncsiak voltunk a lakókocsira, azzal indul ma Orsi, Gáborka és Gabó nyaralni. Természetesen beszálltunk mindannyian, kipróbáltuk az üléseket, kinyitogattunk mindent, ahogy illik.

Péter a héten, talán azért, mert nem ültünk állandóan a nyakán, több dolgot megoldott egyedül. Hétfőn a kutyának adott enni (azaz a konzervből egy kézzel kikanalazta neki a kaját), szerdán pedig ajánlott levelet vett át Gábornak, amihez beszélnie kellett a postással, először a kaputelefonon, aztán a kapunál, le kellett mennie a kapuhoz ( 2 x 70 méter), és alá kellett írnia a küldeményt!

Tegnap alaposan elfáradt Peti, nem is volt nagy kedve Csaba Laciékhoz az esti családi buliba eljönni. Valószínűleg kicsit riasztotta a nagy létszám is, huszonheten voltunk. Aztán mégis átjöttek Dórival, és mindenki nagyon örült, hogy találkozott vele. Megdicsérték, hogy látszik milyen sokat dolgozik, izmos a válla, a karja. Volt, aki angolul beszélt hozzá, ő meg magyarul válaszolgatott. Ma is Dóri vitte logopédiára, utána tudott egy jót pihenni. Itt volt Csaba Laci, és koraeste jött Gelányi Laci, akivel a „futást” – gyorsjárást is gyakorolták. Mikor leértem, Péter odakiabált nekem, hogy futunk! Nevetett, nagyon jó volt látni, ahogy „rohangált a konyha és a szobája között! G.Laci nagyon elégedett, azt mondta, tartósan nagyon sokat javult a járása (mi is úgy látjuk), és a keze is változatlanul laza. Kérte, hogy vegyük fel videóra, ahogy Peti sárkányt ereget, nagyon érdekli! Éppen befejeződött az óra, amikor megérkezett Bánlaki Tamás, Vujevits Jani és Aklan Gyuri. Betelepedtek Péterhez, és nagyon boldogan hallottam, hogy beszélgetnek, nevetnek!

Gyorsan és jól telt a hétvége. Szombaton Péter is beállt „röplabdázni” a Beachen Dóriékkal, örömmel telefonált utána. Sárkányt is eregetett! Vasárnap már délután hazajöttek, mert este színházba készültünk. Alighogy hazaértek, megérkeztek az amerikai rokonok. Kíváncsian vártuk, Péter érti-e őket (sajna az öt főből három nem tud magyarul), de nem volt gond. Nagyon örültek a találkozásnak, ők kintről aggódnak, szurkolnak Péterért. Este a MÜPÁba mentünk mindannyian (tizenketten, Kisgáborék is jöttek). Szép, érdekes esténk volt, az „Orgona-sztorik” II-t néztük.  Kicsit riasztó volt a garázsban a kocsihoz való gyalogolás a sok járó motorú autó között, de kiértünk a friss levegőre. Mivel Dóri kész van a vizsgáival, a gyakorlata pedig még nem kezdődött el, ő viszi – kíséri – várja ma a Pétert az OORI-ba.

A mai nap lazábban alakult Péternek, erre nagyon nagy szüksége volt, mert rettenetesen elfáradt tegnap estére. Megviselte a meleg, és persze az utazgatások egyik helyről a másikra. Kiszámoltam, van olyan nap pl. kedd és csütörtök, amikor összességében kb. három órát ülnek Gáborral a kocsiban egyik helyről a másikra utazgatva. A kánikulában, a nagyon vacak városi forgalomban araszolgatva. De hát nincs mit tenni, bírnunk kell! Szerdán itt volt KisGábor, jókedvet varázsolt az életünkbe. A képen látható, hogy ugyan éppen uzsonna után volt, de megkívánta Peti krémesét, sőt Rozi is reménykedett, hátha! Ma délben G. Lacival „lábgyakorlatokat” végeztek, Laci igazán visszafogott szokott lenni, de csak azt hallottam, ez marha jó! Egyébként azt tapasztaljuk, hogy az olvasás – az olvasott szöveg megértése rengeteget javult, sokat kell még dolgoznia viszont ennek a beszédre való átültetésében. És talán a beszéd, a régi ékesszólás, a nehézkes kommunikáció hiánya a legfájóbb pontja Péternek. Ma délután lementek Dórival – aki az utolsó vizsgáját tette le ma – a Surfbeachre.

Olyan jól alakult eddig a hetünk! A hétfő nagyon nehéz volt a párás meleg miatt is, Péter estére belesápadt a kimerültségbe. Derekasan küzdött, és mindenhol nagyon elégedettek voltak vele. Tegnap korán kellett kelnünk, mert mentünk a Klinikára Tamás doktornőhöz. Mostanra készültek el az általa egy hónapja kért alapos vérvizsgálat eredményei. Azt mondta, ugyan Péternél a sérülés okozta a  stroke-ot, de érdemes utánanézni, nem lappang-e valami rendellenesség is a háttérben. Szerencsére minden rendben van. Külön hálával tartozunk neki, hogy lecserélte Peti gyógyszerét, mert mióta ezt szedi, teljesen megváltozott. Most is elfárad a nap végére, de teljesen eltűnt az a szörnyű, folyamatos nyomott fáradtsága, a lelassultsága, és nyilván emiatt a kedve is sokkal jobb. Kár, hogy ehhez a cseréhez fél év, egy újabb rosszullét és egy másik orvos kellett! Délelőtt jól sikerült a logopédia is, szeretem Mária óráit! Megbeszélik, mi történt. Most azt, hogyan éli meg Péter az újabb és újabb kihívásokat, mert az élet sajnos nem kíméli, bizony súlyos csalódások is érik. Mária bíztatja, hogy a fejében minden meg van, és össze tudja szedni a gondolatait, meg fogja találni a megoldásokat. Újabb és újabb logopédiai feladatokat oldanak meg, haladnak! Nagyon jó volt a kétórás masszázs, mi úgy vesszük észre, nagyon sokat segít Péter arcán, a keze egyre lazább új mozdulatok elvégzésekor is! És még a lábához el sem ért Móni! Gelányi.Laci is megdícsérte, nagyon szorgalmasan dolgoznak minden alkalommal. Este pedig ismét családi nap volt az Ördögoromban, Gábor (a 3.) szülinapját ünnepeltük (ami ma van), sajnos nem mindenki tudott eljönni a szűk családból, de így is tizenheten ültünk együtt (plusz három kutya), és beszélgettünk. Külön klassz volt, hogy Péter is aktívan belefolyt a társalgásba! Emlegettük az egy évvel ezelőtti  szülinapot, hasonlítgattuk, mennyit változott, javult azóta Peti és persze szeretettel gondoltunk apura, aki tavaly ilyenkor még velünk üldögélt.

Gyorsan elrepült a hétvége! Péter a lovaglás után villámlátogatást tett a Malomban, a születésnapi buliban. Reggel Zaránddal ment a Balcsira. Nagyon jól érezte magát, brutálisat aludt, mondta, amikor telefonált ma délelőtt. Szombaton ott tudott lenni Dóri is. Korán hazajött, kellemes volt itthon a délután, itt voltak Gáborkáék, és megérkezett Pölös is Danával.

Napról – napra, hétről-hétre ugyanaz a menetrend hét közben. Péter becsületére legyen mondva, hogy az eltelt másfél évben még soha, egyetlenegyszer sem mondta, hogy nem akarja csinálni, legalább egy alkalommal hagyjunk ki egy foglalkozást. Azt hiszem, kívülről elképzelhetetlen, mennyit harcol, dolgozik a gyógyulásért. Alighogy befejeződött az egyik foglalkozás, kezdődik (megyünk) a következőre. És mindenhol teljes erőbedobással végzi a feladatokat. Most ez a hirtelen jött nagy meleg sem könnyíti az életét. Akkor szembesül ezzel az ember, ha végignézi egy-egy foglalkozását, vagy egy napot vele tölt. A monotóniát némileg feledteti, nem, ennél sokkal több, erőt ad, hogy mindannyian tapasztaljuk a fejlődést, Péter is. Csütörtökön pl. már 6 hosszt úszott le megállás nélkül, a végén még rá is gyorsított! A héten azt mondta Gábornak, amikor az OORI-ba mentek: tudom, meggyógyulok, de keményen meg is dolgozok érte! Így van, Kisfiam!
És persze üdítő, ha lehetőség van a kikapcsolódásra. Ilyenek a látogatásaitok, telefonjaitok, a Kisgábor ittléte hét közben, vagy a közös programok, pl. a héten Orsival és Gáborral színházban voltak. És persze most már minden hétvégén készül a Surfbeachre. Ezen a hétvégén Dóri nem ér rá, Zaránddal megy le holnap, és majd kialakul, hogy jön haza. Én – nem tehetek róla – biztos két napon át izgulni fogok, hogy boldogul egyedül, hiába tudom, hogy ott vannak a barátok is a közelben.

Pénteken a jól sikerült lovaglás után Péter még elment Gáborral a senior edzésre a Kondorosiba, és a 33 méteres medencében is leúszta kétszer a három hosszt! Régen járt ott, örült az ismerősöknek. Szombaton délben Mónihoz mentünk masszírozásra, két órás volt, néha nagyon fájdalmas csomókat, görcsöket talált, de Péter a jobb karját – hanyatt fekve, oldalra – egyre feljebb tudja emelni. Haladnak, de sok még a tennivaló. Késődélután Dórival és Zsófival mentek a Balcsira, ismét Agniék fogadták be őket éjszakára. Jól érezték magukat amint Minyon „szörpbícs miniweekend” képein is látható. Péter szeretne már kicsit barnább színt, szerinte nagyon kilóg a sorból, reméljük a jó idő majd ezt is meghozza.

Hosszú szenvedés után meghalt Dr. Szentkuti-Kiss Katalin. Péter első logopédusa volt az OORI-ban, nagyon sokat segített mindannyiunknak pozitív hozzáállásával, tudásával. Szeretettel emlékezünk rá.

Ismét fárasztó volt a hét, különösen a hétfő. OORI: kognitív 11-12, úszás 12-13, torna 13-14, otthon ebéd, kis pihenés, Gelányi Lacival torna (16-17). Közben már megérkezett a Kiteline könyvelője, alighogy elment, jött Csaba Laci. Péter beszélni is alig tudott estére! A hétfő a legkeményebb napja. Kétszer volt ezen a héten Móninál, aki sok fájdalmas letapadást talált és masszírozott ki, holnap is mennek. Ez klassz, heti három alkalom lenne az ideális, de nehezen lehet időpontot találni, sajnos nagyon elfoglalt. Gelányi Laci nagyon dicsérte Pétert kedden, csakúgy, mint Enikő, aki azt mondta, minden órán érzi a haladást, továbblépést! Ezt látjuk a logopédián is! Az akupunktúrán szintén pozitív változásokat tapasztalnak. Péter a reggeli torna adagját is folyamatosan növeli. Izgult a héten Dóriért, vizsgaidőszak van. Tegnap este nagyon nagy örömet szerzett Zaránd, aki telefonált az RRD meetingről. Péter boldogan újságolta, hogy most először, épp fúj a szél náluk. Ma délelőtt ismét logopédia, aztán Gelányi Laci, és ha az idő megengedi, hosszú szünet után lovaglás.  
Visszanéztem a blogban és az  én feljegyzéseimben, tavaly ilyenkor volt a Vadasparkban a második kite-os „piknik”, amikor Miczek Zsófi hozta a sok vizslát! Fantasztikusak vagytok, hogy azóta is törődtök a Petivel, látogatjátok, elviszitek!    
Visszagondolva, egy pillanatnak tűnik az eltelt éppen másfél év, csak apró lépésekre, a mindennapokra bontva derül ki, milyen irdatlan hosszú és mennyire küzdelmes volt. Mégis talán a brazil Firmo doktornak van igaza, aki azt mondta, egy emberöltőhöz képest mit számít az a pár év, ami szükséges lehet a gyógyuláshoz? Ha nem is felejthető, de elenyésző!

Még nem vesztett az aktualitásából az alábbi kép, Dóri készítette.  Nagyon jó érzés látnunk, hogy Péter és Zaránd már ismét együtt nyitják meg a VI. Szörf Fesztivált. Tavaly Péter még nem érezte elérkezettnek az időt, hogy mutatkozzon a sok „idegen” előtt, csak a webkameráról figyeltük az eseményeket, és nagyon örült, amikor Zaránd este 6-ra odahívta a résztvevőket a kamera elé, és onnan integettek Petinek, mi meg a laptopon néztük.