Napról – napra, hétről-hétre ugyanaz a menetrend hét közben. Péter becsületére legyen mondva, hogy az eltelt másfél évben még soha, egyetlenegyszer sem mondta, hogy nem akarja csinálni, legalább egy alkalommal hagyjunk ki egy foglalkozást. Azt hiszem, kívülről elképzelhetetlen, mennyit harcol, dolgozik a gyógyulásért. Alighogy befejeződött az egyik foglalkozás, kezdődik (megyünk) a következőre. És mindenhol teljes erőbedobással végzi a feladatokat. Most ez a hirtelen jött nagy meleg sem könnyíti az életét. Akkor szembesül ezzel az ember, ha végignézi egy-egy foglalkozását, vagy egy napot vele tölt. A monotóniát némileg feledteti, nem, ennél sokkal több, erőt ad, hogy mindannyian tapasztaljuk a fejlődést, Péter is. Csütörtökön pl. már 6 hosszt úszott le megállás nélkül, a végén még rá is gyorsított! A héten azt mondta Gábornak, amikor az OORI-ba mentek: tudom, meggyógyulok, de keményen meg is dolgozok érte! Így van, Kisfiam!
És persze üdítő, ha lehetőség van a kikapcsolódásra. Ilyenek a látogatásaitok, telefonjaitok, a Kisgábor ittléte hét közben, vagy a közös programok, pl. a héten Orsival és Gáborral színházban voltak. És persze most már minden hétvégén készül a Surfbeachre. Ezen a hétvégén Dóri nem ér rá, Zaránddal megy le holnap, és majd kialakul, hogy jön haza. Én – nem tehetek róla – biztos két napon át izgulni fogok, hogy boldogul egyedül, hiába tudom, hogy ott vannak a barátok is a közelben.