Ismét fárasztó volt a hét, különösen a hétfő. OORI: kognitív 11-12, úszás 12-13, torna 13-14, otthon ebéd, kis pihenés, Gelányi Lacival torna (16-17). Közben már megérkezett a Kiteline könyvelője, alighogy elment, jött Csaba Laci. Péter beszélni is alig tudott estére! A hétfő a legkeményebb napja. Kétszer volt ezen a héten Móninál, aki sok fájdalmas letapadást talált és masszírozott ki, holnap is mennek. Ez klassz, heti három alkalom lenne az ideális, de nehezen lehet időpontot találni, sajnos nagyon elfoglalt. Gelányi Laci nagyon dicsérte Pétert kedden, csakúgy, mint Enikő, aki azt mondta, minden órán érzi a haladást, továbblépést! Ezt látjuk a logopédián is! Az akupunktúrán szintén pozitív változásokat tapasztalnak. Péter a reggeli torna adagját is folyamatosan növeli. Izgult a héten Dóriért, vizsgaidőszak van. Tegnap este nagyon nagy örömet szerzett Zaránd, aki telefonált az RRD meetingről. Péter boldogan újságolta, hogy most először, épp fúj a szél náluk. Ma délelőtt ismét logopédia, aztán Gelányi Laci, és ha az idő megengedi, hosszú szünet után lovaglás.  
Visszanéztem a blogban és az  én feljegyzéseimben, tavaly ilyenkor volt a Vadasparkban a második kite-os „piknik”, amikor Miczek Zsófi hozta a sok vizslát! Fantasztikusak vagytok, hogy azóta is törődtök a Petivel, látogatjátok, elviszitek!    
Visszagondolva, egy pillanatnak tűnik az eltelt éppen másfél év, csak apró lépésekre, a mindennapokra bontva derül ki, milyen irdatlan hosszú és mennyire küzdelmes volt. Mégis talán a brazil Firmo doktornak van igaza, aki azt mondta, egy emberöltőhöz képest mit számít az a pár év, ami szükséges lehet a gyógyuláshoz? Ha nem is felejthető, de elenyésző!