Kérésünkre Péter két hónap szabadságot kapott az OORI-ban,
így mától otthon, az Ördögoromban elérhető. 
Örülünk a szünetnek, de a sok pihenés mellett foglalkozások is lesznek, ezért
a látogatások előtt kérem, hogy (Gábor: 20/ 9450-762, Anikó: 20/ 399-2543,
Péter: 702/ 190-427,
e-mail: amcsaba@t-online.hu)
egyeztessünk.


Nem akartam az előző bejegyzéssel senkit sem elszomorítani, elijeszteni, de nyilván mindannyian tudjátok, hogy ennek a küzdelmes időszaknak vannak nehezebb pillanatai is Péter számára. Hosszú a gyógyulási folyamat, nem mindig látványosak az eredmények, és a legnehezebb, hogy a felmerülő gondjait, kérdéseit csak kis részben tudja megosztani másokkal, emiatt sokkal megterhelőbb számára ennek a helyzetnek a megélése, elviselése.
Mivel még tartanak a szabadságok, és kevesebb a foglalkozás az OORI-ban, tegnap délután – éppen a gondfelhőket elűzendő – hármasban kilógtunk a Vadasparkba, ahová rövidesen egyre több családtag érkezett meg, és nagyon kellemes családi pikniket tartottunk, amint azt a képen is láthatjátok.


Az ünnepi hétvége Péter 35. szülinapja (augusztus 22.)
jegyében telt. Pénteken reggel Filep Zsuzsival ment a Surfbeachre. Nagyon
készült, várta, hogy majd köszöntik, de nem tudta, hogy 21-ére
„meglepetés-partit” szerveztek neki. Ezért kicsit meglepődött, amikor péntek
délután megérkezett Gábor, Orsi és a baba, majd szinte ugyanakkor mi is. És
attól fogva szállingóztak a barátok. Kibővült a kite-os kör, folyamatosan
érkeztek iskolatársak, barátok – gyerekkel, feleséggel, egyedül, ki hogy tudott
egy kis időt szakítani a köszöntésére. Aki eljönni nem tudott, telefonált, SMS-t
küldött. Közben begyújtották a tüzet, készült a vacsora is. Mindenki annyi
ideig maradt, ameddig tudott, délutántól késő estig tartott az ünneplés. Sok
szép ajándékot kapott Pedro, pl. az őt rendszeresen látogató szűkebb baráti körtől,
un. „bonusz” alkalmakat, amelyben időpont-egyeztetés után közös programok
(kirándulások, mozi, borfesztivál, wasabi, stb.) szerepelnek.

Szombaton délután
mentünk, átmentünk Tihanyba, ahol Gáborékkal, Csaba Laciékkal és Orsi
szüleivel elmentünk vacsorázni, és családi körben ismét felköszöntöttük. Vasárnap
délelőtt utaztunk vissza Budapestre.

Este kis számvetést készítettünk – nagyon
örült a sok barátnak, a felé áradó szeretetnek, de mindezek nem tudták
elfeledtetni vele, hogy ez a mostani, élete legszomorúbb születésnapja volt.





Csaba Anikó: Újabb – igaz nagyon rövid hét – kezdődött az
OORI-ban, tegnap.

Csöndesen telt a hétvége, Péter egyetlen programja a pihenés
volt, mert változatlanul nagyon fáradt. Valószínűleg nem is annyira fizikai
okai vannak a kimerültségének, borzasztó lelki terhet cipel. Egyre jobban fel
tudja mérni, milyen sok feladat tornyosul még előtte. Persze az elért
eredmények lelkesítik, minden haladásnak örül, és mosolyogva így kommentálja: Nagy dolog!

Tudom, közületek sokaknak nem egyszerű vele a
kapcsolattartás, a találkozás, de higgyétek el, nagyon sokat jelentenek a
látogatásaitok, telefonhívásaitok, beszélgetéseitek, a közös vacsorák,
piknikek, minden „szülő nélküli” alkalom. Visszahozzátok, jobban mondva
előrevetítitek a megszokott életét, környezetét, amit egy időre nélkülöznie
kell. Mintha visszament volna 15 – 20 évet egy korábbi „életszakaszába”, a
korábbi önálló élete helyett hosszú hónapok óta minden nap velünk van, a mi látogatásainkat,
gondoskodásunkat „élvezi”, a hétvégeket velünk, az Ördögoromban tölti. Egyelőre
megszűnt – szünetel a nagyon szeretett felnőtt, független élete. Gondoljatok
bele, mekkora toleranciára, türelemre van nap, mint nap szüksége. Sokat segít
természetesen e helyzet elfogadásában, hogy mindannyian tudjuk, ez átmeneti
állapot!
 





Csaba Anikó: Újabb – igaz nagyon rövid hét – kezdődött az
OORI-ban, tegnap. Csöndesen telt a hétvége, Péter egyetlen programja a pihenés
volt, mert változatlanul nagyon fáradt. Valószínűleg nem is annyira fizikai
okai vannak a kimerültségének, borzasztó lelki terhet cipel. Egyre jobban fel
tudja mérni, milyen sok feladat tornyosul még előtte. Persze az elért
eredmények lelkesítik, minden haladásnak örül, és mosolyogva így kommentálja: Nagy dolog!

Tudom, közületek sokaknak nem egyszerű vele a
kapcsolattartás, a találkozás, de higgyétek el, nagyon sokat jelentenek a
látogatásaitok, telefonhívásaitok, beszélgetéseitek, a közös vacsorák,
piknikek, minden „szülő nélküli” alkalom. Visszahozzátok, jobban mondva
előrevetítitek a megszokott életét, környezetét, amit egy időre nélkülöznie
kell. Mintha visszament volna 15 – 20 évet egy korábbi „életszakaszába”, a
korábbi önálló élete helyett hosszú hónapok óta minden nap velünk van, a mi látogatásainkat,
gondoskodásunkat „élvezi”, a hétvégeket velünk, az Ördögoromban tölti. Egyelőre
megszűnt – szünetel a nagyon szeretett felnőtt, független élete. Gondoljatok
bele, mekkora toleranciára, türelemre van nap, mint nap szüksége. Sokat segít természetesen e
helyzet elfogadásában, hogy mindannyian tudjuk, ez átmeneti állapot! 





Csaba Anikó: Újabb – igaz nagyon rövid hét – kezdődött az
OORI-ban, tegnap. Csöndesen telt a hétvége, Péter egyetlen programja a pihenés
volt, mert változatlanul nagyon fáradt. Valószínűleg nem is annyira fizikai
okai vannak a kimerültségének, borzasztó lelki terhet cipel. Egyre jobban fel
tudja mérni, milyen sok feladat tornyosul még előtte. Persze az elért
eredmények lelkesítik, minden haladásnak örül, és mosolyogva így kommentálja: Nagy dolog!

Tudom, közületek sokaknak nem egyszerű vele a
kapcsolattartás, a találkozás, de higgyétek el, nagyon sokat jelentenek a
látogatásaitok, telefonhívásaitok, beszélgetéseitek, a közös vacsorák,
piknikek, minden „szülő nélküli” alkalom. Visszahozzátok, jobban mondva
előrevetítitek a megszokott életét, környezetét, amit egy időre nélkülöznie
kell. Mintha visszament volna 15 – 20 évet egy korábbi „életszakaszába”, a
korábbi önálló élete helyett hosszú hónapok óta minden nap velünk van, a mi látogatásainkat,
gondoskodásunkat „élvezi”, a hétvégeket velünk, az Ördögoromban tölti. Egyelőre
megszűnt – szünetel a nagyon szeretett felnőtt, független élete. Gondoljatok
bele, mekkora toleranciára, türelemre van nap, mint nap szüksége. Persze segít e
helyzet elfogadásában, hogy mindannyian tudjuk, ez átmeneti állapot! 





Csütörtökön látogatóban voltam Péternél. Már jópár hete nem
találkoztunk és nagyon jó volt újra sokat és nyugodtan beszélgetni, telefonon
mégsem az igazi…

A közel másfél órából amit ott töltöttem nagyrészt sétáltunk
az épület körül és már ekkor felfedeztem az első változást legutóbbi
találkozásunk óta, mégpedig hogy a bot már egyáltalán nem kellett még kézben
tartva sem.

Aztán ahogy haladtunk jött a következő meglepetés, és ezt már
muszáj volt tőle is megkérdezzem:

-Hallod? – kérdeztem én, amire jött az érthető visszakérdezés:

-Mit?

-Hát hogy nem hallod!!!!

 

És tényleg: egyáltalán nem lehetett hallani ahogy sétáltunk!
Olyan szépen, magabiztosan emelte a lábát, lábfejét! És a Peti reakcióját nézve
ez nem csak nekem volt újdonság! J

 

Bevallom a sétánk végén már én néztem vágyakozóan a padokra,
és reméltem itt megpihenhetek, mert Peti irigylésre méltó kondival rendelkezik.

Természetesen a szobájába is lépcsőn mentünk (hisz edzés van
folyamatosan) bot és korlát használat nélkül!!!

 





A hétvége kis családi vacsorával indult, a
házassági évfordulónkat (38!)
ünnepeltük. Természetesen ismét volt Gödöllő, annyi
újdonsággal, hogy szombaton a bátyja, Gábor vitte Pétert, aminek mindketten
nagyon örültek. Amikor telefonon utánuk szóltam, hogy lassan menjenek, Péter
csak annyit mondott, hogy igen, kapitány!
Ebből Gábor rögtön tudta, hogy én telefonálok, és, hogy mit mondtam. Elég
jól szórakoztak rajtam, én meg örültem, hogy ugyanúgy, félszavakból is értik
egymást!

Ebéd után kis pihenő, aztán Csaba Eszterrel és Gergővel
irány a Surfbeach, a skimboard fesztivál, ahová Snejdy zsűritagnak hívta! Péter
nagyon örült a felkérésnek, és azonnal igent mondott! Nagyon jó ötlet volt,
köszönjük!

A versenyre várakozva Peti bement a vízbe, és Eszter meg Gergő
segítségével ismét megpróbálkozott a surfdeszkával. Fel tudott állni, és onnan beugrott
a vízbe
is! Nagyon büszke volt magára, mi meg arra, hogy ennyi gondoskodó,
szerető, figyelmes igaz barát, rokon veszi körül, segíti.

A vasárnap nagy nyugalomban telt, este Gábor és Peti elment uszodába,
ahol természetesen fejest ugrott és megpróbálkozott a bukófordulóval is.





A hétvége kis családi vacsorával indult, együtt ünnepeltük a
(38!) házassági évfordulónkat. Természetesen ismét volt Gödöllő, annyi
újdonsággal, hogy szombaton a bátyja, Gábor vitte Pétert, aminek mindketten
nagyon örültek. Amikor telefonon utánuk szóltam, hogy lassan menjenek, Péter
csak annyit mondott, hogy igen, kapitány!
Ebből Gábor rögtön tudta, hogy én telefonálok, és, hogy mit mondtam. Elég
jól szórakoztak rajtam, én meg örültem, hogy ugyanúgy, félszavakból is értik
egymást!

Ebéd után kis pihenő, aztán Csaba Eszterrel és Gergővel
irány a Surfbeach, a skimboard fesztivál, ahová Snejdy zsűritagnak hívta! Péter
nagyon örült a felkérésnek, és azonnal igent mondott! Nagyon jó ötlet volt,
köszönjük!

A versenyre várakozva Peti bement a vízbe, és Eszter meg Gergő
segítségével ismét megpróbálkozott a surfdeszkával. Fel tudott állni, persze segítséggel, és onnan többször beugrott
a vízbe
! Nagyon büszke volt magára, mi meg arra, hogy ennyi gondoskodó,
szerető, figyelmes igaz barát, rokon
segíti, veszi körül.

Nagyon sokat jelentenek a látogatásaitok, telefonhívásaitok,
beszélgetéseitek, a levelek, a közös vacsorák, piknikek, a „szülő nélküli” alkalmak Péternek.  Visszahozzátok, jobban mondva előrevetítitek a
korábbi, önálló életét, még ha jelenleg csak morzsákat élvezhet is belőle. Tudom,
Nektek sem egyszerű, de képzeljétek el, mennyi kompromisszumképességre van neki
nap, mint nap szüksége. A korábbi önálló élete helyett hosszú hónapok óta – mintha
visszament volna 15 – 20 évet egy korábbi „életszakaszába” – minden napot a
szüleivel kell töltenie, a látogatásukat, gondoskodásukat elfogadnia! A felnőtt,
független élete helyett egyenlőre ezzel kel beérnie, igaz mindannyian tudjuk, hogy ez csupán átmeneti állapot! 





Gondoltam, egyszer leírom Nektek Péter egy átlagos napját az
OORI-ban. Egy szerdai menetrendje:

Elég korán van ébresztő, minket ½ 8 és 8 között szokott
felhívni, addigra már fel van öltözve. Nagyon várjuk, igazándiból csak utána
kezdődik a mi napunk, addig félgőzzel csinálunk mindent. Várjuk a híreket: jól
aludt-e, hogyan sikerült a mosakodás, öltözködés, borotválkozás. Mindezeket már
egyedül, segítség nélkül végzi.

8 – ½ 9 között reggeli, 9 –től úszás, ez kb. másfél óra.
Utána ergoterápia, majd ½ 12 – ½ 1-ig logopédia, villámgyors ebéd (egyedül, a
többiek délben ebédelnek), majd irány az egyéni torna (ahol csak vele
foglalkozik a gyógytornász). 2 – 3-ig kondi, ½ 4 – ½ 5-ig ismét logopédia. Az
úszás és a kondi a földszinten van, a többi foglalkozás a II. emeleten, szóval
elég sokat kell gyalogolnia a helyszínek között. Az órák cserélődnek, de
általában ennyire sűrű az órarendje.

½ 5 és 5 között érkezik a Csaba Laci – minden nap! -, aki
türelmesen vár, ha a Peti még nincs kész, és ha szép idő van, kint a gyepen (a
képen látható), ha nem, akkor a szobában masszírozza a Pétert, minimum egy óra
hosszat. Ebbe azért a Gábor is besegít! Péter masszírozás közben, előtt vagy
után, attól függ, mennyire éhes, megeszi az otthonról hozott „ebédet”, aztán
beszélgetünk, sétálunk. Este 7 előtt felmegyünk a szobájába, megágyazunk, és
kikísér minket az ebédlő – társalgóig, ott búcsúzunk el. Ő ott marad, még
elfogyaszt egy szendvicset, gyümölcsöt eszik. Mostanában leül TV-t nézni, jól
szórakozik a Monk felügyelőn, 8 – és 9 között telefonál, hogy már ágyban van.





Gondoltam, egyszer leírom Nektek Péter egy átlagos napját az
OORI-ban.

A szerdai menetrendje:

Elég korán van ébresztő, minket ½ 8 és 8 között szokott
felhívni, addigra már fel van öltözve. Nagyon várjuk, igazándiból csak utána
kezdődik a mi napunk, addig félgőzzel csinálunk mindent. Várjuk a híreket: jól
aludt-e, hogyan sikerült a mosakodás, öltözködés, borotválkozás. Mindezeket már
egyedül, segítség nélkül végzi.

8 – ½ 9 között reggeli, 9 –től úszás, ez kb. másfél óra.
Utána ergoterápia, majd ½ 12 – ½ 1-ig logopédia, villámgyors ebéd (egyedül, a
többiek délben ebédelnek), majd irány az egyéni torna (ahol csak vele
foglalkozik a gyógytornász). 2 – 3-ig kondi, ½ 4 – ½ 5-ig ismét logopédia. Az
úszás és a kondi a földszinten van, a többi foglalkozás a II. emeleten, szóval
elég sokat kell gyalogolnia a helyszínek között. Az órák cserélődnek, de
általában ennyire sűrű az órarendje.

½ 5 és 5 között érkezik a Csaba Laci – minden nap! -, aki
türelmesen vár, ha a Peti még nincs kész, és ha szép idő van, kint a gyepen (a
képen látható), ha nem, akkor a szobában masszírozza a Pétert, minimum egy óra
hosszat. Ebbe azért a Gábor is besegít! Péter masszírozás közben, előtt vagy
után, attól függ, mennyire éhes, megeszi az otthonról hozott „ebédet”, aztán
beszélgetünk, sétálunk. Este 7 előtt felmegyünk a szobájába, megágyazunk, és
kikísér minket az ebédlő – társalgóig, ott búcsúzunk el. Ő ott marad, még
elfogyaszt egy szendvicset, gyümölcsöt eszik. Mostanában leül TV-t nézni, jól
szórakozik a Monk felügyelőn, 8 – és 9 között telefonál, hogy már ágyban van.





Gondoltam, egyszer leírom Nektek Péter egy átlagos napját az
OORI-ban.

A szerdai menetrendje:

Elég korán van ébresztő, minket ½ 8 és 8 között szokott
felhívni, addigra már fel van öltözve. Nagyon várjuk, igazándiból csak utána
kezdődik a mi napunk, addig félgőzzel csinálunk mindent. Várjuk a híreket: jól
aludt-e, hogyan sikerült a mosakodás, öltözködés, borotválkozás. Mindezeket már
egyedül, segítség nélkül végzi.

8 – ½ 9 között reggeli, 9 –től úszás, ez kb. másfél óra.
Utána ergoterápia, majd ½ 12 – ½ 1-ig logopédia, villámgyors ebéd (egyedül, a
többiek délben ebédelnek), majd irány az egyéni torna (ahol csak vele
foglalkozik a gyógytornász). 2 – 3-ig kondi, ½ 4 – ½ 5-ig ismét logopédia. Az
úszás és a kondi a földszinten van, a többi foglalkozás a II. emeleten, szóval
elég sokat kell gyalogolnia a helyszínek között. Az órák cserélődnek, de
általában ennyire sűrű az órarendje.

½ 5 és 5 között érkezik a Csaba Laci – minden nap! -, aki
türelmesen vár, ha a Peti még nincs kész, és ha szép idő van, kint a gyepen (a
képen látható), ha nem, akkor a szobában masszírozza a Pétert, minimum egy óra
hosszat. Ebbe azért a Gábor is besegít! Péter masszírozás közben, előtt vagy
után, attól függ, mennyire éhes, megeszi az otthonról hozott „ebédet”, aztán
beszélgetünk, sétálunk. Este 7 előtt felmegyünk a szobájába, megágyazunk, és
kikísér minket az ebédlő – társalgóig, ott búcsúzunk el. Ő ott marad, még
elfogyaszt egy szendvicset, gyümölcsöt eszik. Mostanában leül TV-t nézni, jól
szórakozik a Monk felügyelőn, 8 – és 9 között telefonál, hogy már ágyban van.





Gondoltam, egyszer leírom Nektek Péter egy átlagos napját az
OORI-ban.

A szerdai menetrendje:

Elég korán van ébresztő, minket ½ 8 és 8 között szokott
felhívni, addigra már fel van öltözve. Nagyon várjuk, igazándiból csak utána
kezdődik a mi napunk, addig félgőzzel csinálunk mindent. Várjuk a híreket: jól
aludt-e, hogyan sikerült a mosakodás, öltözködés, borotválkozás. Mindezeket már
egyedül, segítség nélkül végzi.

8 – ½ 9 között reggeli, 9 –től úszás, ez kb. másfél óra.
Utána ergoterápia, majd ½ 12 – ½ 1-ig logopédia, villámgyors ebéd (egyedül, a
többiek délben ebédelnek), majd irány az egyéni torna (ahol csak vele
foglalkozik a gyógytornász). 2 – 3-ig kondi, ½ 4 – ½ 5-ig ismét logopédia. Az
úszás és a kondi a földszinten van, a többi foglalkozás a II. emeleten, szóval
elég sokat kell gyalogolnia a helyszínek között. Az órák cserélődnek, de
általában ennyire sűrű az órarendje.

½ 5 és 5 között érkezik a Csaba Laci – minden nap! -, aki
türelmesen vár, ha a Peti még nincs kész, és ha szép idő van, kint a gyepen (a
képen látható), ha nem, akkor a szobában masszírozza a Pétert, minimum egy óra
hosszat. Ebbe azért a Gábor is besegít! Péter masszírozás közben, előtt vagy
után, attól függ, mennyire éhes, megeszi az otthonról hozott „ebédet”, aztán
beszélgetünk, sétálunk. Este 7 előtt felmegyünk a szobájába, megágyazunk, és
kikísér minket az ebédlő – társalgóig, ott búcsúzunk el. Ő ott marad, még
elfogyaszt egy szendvicset, gyümölcsöt eszik. Mostanában leül TV-t nézni, jól
szórakozik a Monk felügyelőn, 8 – és 9 között telefonál, hogy már ágyban van.





Gondoltam, egyszer leírom Nektek Péter egy átlagos napját az
OORI-ban. A szerdai menetrendje:

 

Elég korán van ébresztő, minket ½ 8 és 8 között szokott
felhívni, addigra már fel van öltözve. Nagyon várjuk, igazándiból csak utána
kezdődik a mi napunk, addig félgőzzel csinálunk mindent. Várjuk a híreket: jól
aludt-e, hogyan sikerült a mosakodás, öltözködés, borotválkozás. Mindezeket már
egyedül, segítség nélkül végzi.

8 – ½ 9 között reggeli, 9 –től úszás, ez kb. másfél óra.
Utána ergoterápia, majd ½ 12 – ½ 1-ig logopédia, villámgyors ebéd (egyedül, a
többiek délben ebédelnek), majd irány az egyéni torna (ahol csak vele
foglalkozik a gyógytornász). 2 – 3-ig kondi, ½ 4 – ½ 5-ig ismét logopédia. Az
úszás és a kondi a földszinten van, a többi foglalkozás a II. emeleten, szóval
elég sokat kell gyalogolnia a helyszínek között. Az órák cserélődnek, de
általában ennyire sűrű az órarendje.

½ 5 és 5 között érkezik a Csaba Laci – minden nap! -, aki
türelmesen vár, ha a Peti még nincs kész, és ha szép idő van, kint a gyepen, ha nem, akkor a szobában masszírozza a Pétert, minimum egy óra
hosszat. Ebbe azért a Gábor is besegít! Péter masszírozás közben, előtt vagy
után, attól függ, mennyire éhes, megeszi az otthonról hozott „ebédet”, aztán
beszélgetünk, sétálunk. Este 7 előtt felmegyünk a szobájába, megágyazunk, és
kikísér minket az ebédlő – társalgóig, ott búcsúzunk el. Ő ott marad, még
elfogyaszt egy szendvicset, gyümölcsöt eszik. Mostanában leül TV-t nézni, jól
szórakozik a Monk felügyelőn, 8 – és 9 között telefonál, hogy már ágyban van.





Gondoltam, egyszer leírom Nektek Péter egy átlagos napját az
OORI-ban. A szerdai menetrendje:

 

Elég korán van ébresztő, minket ½ 8 és 8 között szokott
felhívni, addigra már fel van öltözve. Nagyon várjuk, igazándiból csak utána
kezdődik a mi napunk, addig félgőzzel csinálunk mindent. Várjuk a híreket: jól
aludt-e, hogyan sikerült a mosakodás, öltözködés, borotválkozás. Mindezeket már
egyedül, segítség nélkül végzi.

8 – ½ 9 között reggeli, 9 –től úszás, ez kb. másfél óra.
Utána ergoterápia, majd ½ 12 – ½ 1-ig logopédia, villámgyors ebéd (egyedül, a
többiek délben ebédelnek), majd irány az egyéni torna (ahol csak vele
foglalkozik a gyógytornász). 2 – 3-ig kondi, ½ 4 – ½ 5-ig ismét logopédia. Az
úszás és a kondi a földszinten van, a többi foglalkozás a II. emeleten, szóval
elég sokat kell gyalogolnia a helyszínek között. Az órák cserélődnek, de
általában ennyire sűrű az órarendje.

½ 5 és 5 között érkezik a Csaba Laci – minden nap! -, aki
türelmesen vár, ha a Peti még nincs kész, és ha szép idő van, kint a gyepen, ha nem, akkor a szobában masszírozza a Pétert, minimum egy óra
hosszat. Ebbe azért a Gábor is besegít! Péter masszírozás közben, előtt vagy
után, attól függ, mennyire éhes, megeszi az otthonról hozott „ebédet”, aztán
beszélgetünk, sétálunk.

Este 7 előtt felmegyünk a szobájába, megágyazunk, és
kikísér minket az ebédlő – társalgóig, ott búcsúzunk el. Ő ott marad, még
elfogyaszt egy szendvicset, gyümölcsöt eszik. Mostanában leül TV-t nézni, jól
szórakozik a Monk felügyelőn, 8 – és 9 között telefonál, hogy már ágyban van.


Már csütörtökön elkezdődött a hosszú hétvége. Petinek pénteken reggel kellett felülvizsgálatra mennie a Fiumei útra, ezért már csütörtökön délután hazahozhattuk. Minden rendben van, a fáradtság pedig majd elmúlik, ezzel vigasztalják. Péntek koradélután el tudtunk indulni Tihanyba Orsihoz és Gáborhoz, közben persze benéztünk a Surfbeachre is, és örömmel láttuk, milyen sokan vannak! Igazi pihenős, lazulós hétvégénk volt, semmit sem csináltunk, csak beszélgettünk, pihentünk, aludtunk, és természetesen sokat babáztunk! Szombat délután kicsinosították magukat a fiatalok, mert Füredre, a Mervó Tomi esküvőjére voltak hivatalosak. Péter nem várta meg a vacsorát, kimerült volt, inkább hazajött. Délelőtt összepakoltunk, és indulás haza, közben ismét Surfbeach, beugrottunk egy kis szeretetbombáért. Volt ott egy külföldi srác, beszélt angolul, németül. Péter mindent megértett, de válaszolni még nem tudott, viszont kíváncsi, mi lehet a spanyollal, olasszal? Otthon még a papájával drukkolt az úszóknak, korán lefeküdt, holnap ismét kezdődik egy hosszú hét. Úgy látjuk, egyre nehezebb visszamennie az OORI-ba. Ennek egyik oka biztosan a kimerültsége is, a műtét óta folyamatosan fáradtságra panaszkodik, és ez nagyon el is kedvetleníti. Nagyon nehéz időszak van mögötte, de előtte is, és ezt egyre jobban fel tudja mérni. Sokat segít a család, a barátok látogatása, telefonjai, de a küzdelmet magának kell megvívnia. Egyedül van, és sajnos még nagyon sok mindent nem tud elmondani, így megosztani sem senkivel! A reggeli jó hír, hogy ismét kétágyas szobába került Budakeszin.