Nem akartam az előző bejegyzéssel senkit sem elszomorítani, elijeszteni, de nyilván mindannyian tudjátok, hogy ennek a küzdelmes időszaknak vannak nehezebb pillanatai is Péter számára. Hosszú a gyógyulási folyamat, nem mindig látványosak az eredmények, és a legnehezebb, hogy a felmerülő gondjait, kérdéseit csak kis részben tudja megosztani másokkal, emiatt sokkal megterhelőbb számára ennek a helyzetnek a megélése, elviselése.
Mivel még tartanak a szabadságok, és kevesebb a foglalkozás az OORI-ban, tegnap délután – éppen a gondfelhőket elűzendő – hármasban kilógtunk a Vadasparkba, ahová rövidesen egyre több családtag érkezett meg, és nagyon kellemes családi pikniket tartottunk, amint azt a képen is láthatjátok.