A hétvége kis családi vacsorával indult, együtt ünnepeltük a
(38!) házassági évfordulónkat. Természetesen ismét volt Gödöllő, annyi
újdonsággal, hogy szombaton a bátyja, Gábor vitte Pétert, aminek mindketten
nagyon örültek. Amikor telefonon utánuk szóltam, hogy lassan menjenek, Péter
csak annyit mondott, hogy igen, kapitány!
Ebből Gábor rögtön tudta, hogy én telefonálok, és, hogy mit mondtam. Elég
jól szórakoztak rajtam, én meg örültem, hogy ugyanúgy, félszavakból is értik
egymást!

Ebéd után kis pihenő, aztán Csaba Eszterrel és Gergővel
irány a Surfbeach, a skimboard fesztivál, ahová Snejdy zsűritagnak hívta! Péter
nagyon örült a felkérésnek, és azonnal igent mondott! Nagyon jó ötlet volt,
köszönjük!

A versenyre várakozva Peti bement a vízbe, és Eszter meg Gergő
segítségével ismét megpróbálkozott a surfdeszkával. Fel tudott állni, persze segítséggel, és onnan többször beugrott
a vízbe! Nagyon büszke volt magára, mi meg arra, hogy ennyi gondoskodó,
szerető, figyelmes igaz barát, rokon segíti, veszi körül.

Nagyon sokat jelentenek a látogatásaitok, telefonhívásaitok,
beszélgetéseitek, a levelek, a közös vacsorák, piknikek, a „szülő nélküli” alkalmak Péternek.  Visszahozzátok, jobban mondva előrevetítitek a
korábbi, önálló életét, még ha jelenleg csak morzsákat élvezhet is belőle. Tudom,
Nektek sem egyszerű, de képzeljétek el, mennyi kompromisszumképességre van neki
nap, mint nap szüksége. A korábbi önálló élete helyett hosszú hónapok óta – mintha
visszament volna 15 – 20 évet egy korábbi „életszakaszába” – minden napot a
szüleivel kell töltenie, a látogatásukat, gondoskodásukat elfogadnia! A felnőtt,
független élete helyett egyenlőre ezzel kel beérnie, igaz mindannyian tudjuk, hogy ez csupán átmeneti állapot!