Még a számítógép előtt ülök, várom, hogy Peti telefonáljon. Lefekvéskor mindig bejelentkezik, de most az utolsó héten teljesen rákapott a pókerre, 10 óra elmúlt, és csak most hívott. Vesztettem, mondta, de nevetett. Gábornak – a tesójának, azt mondta “Szenvedély, nem tehetek róla!”  Pár hónapja ez még elképzelhetetlen volt, nem tudott kommunikálni az OORI-ban a betegtársaival, nagyon magányos volt a szabadidejében, ezért is töltöttünk bent annyi időt. Szerdán Mészáros Éva megismételt vele egy korábban már elvégzett logopédiatesztet, és hála Istennek, az eredménye sokkal-sokkal jobb lett!
Holnap kezdődik az utolsó nap az OORI-ban, délben elköszönünk, és ezzel ismét lezárul egy „korszak” az életünkben, illetve reméljük, hogy egy sokkal jobb kezdődik, sok-sok gyakorlással és rengeteg eredménnyel, de már az Ördögoromból.! A következő lépcső, amire Péter nagyon vágyik, hogy egyszer visszaköltözzön a Naphegyre! Reméljük ez is bekövetkezik belátható időn belül! Rajta leszünk, mindent megteszünk ennek érdekében!
Mozgalmas volt a hét, szerdán Bánlaki Tamás és Vujevics Jani jöttek Petihez, ma délután Csaba Laci helyett Ildi volt megmasszírozni Pétert, aztán Kismarty Zsuzsi és Göltl Balázs érkezett Zaránddal, közben megjött Zimmer Dóri és Zsófi egy barátnőjükkel, és persze mi is bent voltunk. Hazafelé boldogan – hálásan állapítottuk meg Gáborral, hogy eltelt több mint egy év, és Péter baráti köre hűségesen kitartott. Rendszeresen látogattátok, telefonáltatok, hívtátok – vittétek különböző közös programokra. Egyszerűen hihetetlen, hogy mindannyian mellette maradtatok! Külön meg kell említsem Minyont, aki fáradhatlanul részt vesz az egyeztetésekben, a szervezésben. És nem múlik el nap, hogy ne emlegetnénk Danit sok-sok szeretettel! Köszönet Nektek mindezekért, fantasztikusak vagytok! A jövőben is várunk Titeket, most már az Ördögoromban!


Péter megkezdte az utolsó hetet az OORI-ban. Kicsit lazábbak a napjai, kevesebb a foglalkozása. Ma is jót sétáltunk, bár nagyon hideg volt. Séta közben óvatosan kellett lépkednünk, mert csak az autóuton lehet gyalogolni, és az bizony hihetetlenül csúszós. Peti jókedvű volt, Gábor bolondozott, sokat nevettünk. Valakire ma azt mondta, hogy suttyó! Ha nyugodt, szinte minden szót, nevet ki tud mondani, és egyre jobban ügyel a helyes ragozásra, mondatképzésre.  Szívesen veszi a korrigálást, a javító szándékú segítséget.
Ma délután a gyümölcsöt a jobb kezébe fogta, és úgy ette! Mér egy ideje próbálkozik ezzel, de most először sikerült is! Azt kérte, vegyünk olyan spéci evőeszközt, ami kicsit segít, hogy jobb kézzel tudjon enni. Az OORI földszintjén lehet ilyesmit kapni, az ergoterápiás oktatója majd segít kiválasztani a megfelelőt. Alig várjuk!


Gyorsan múlik az idő, mindjárt vége ennek a hétnek is. Köszönjük a sok-sok látogatást, Péter mindig nagyon boldog, ha jönnek hozzá. Vidámságot, a régi életét hozzátok vissza, legalább a látogatás idejére.
Nagy szervezkedésben vagyunk. Ugyanis abban állapodtunk meg az OORI-val, hogy jövő hét végén Pétert végleg hazaengedik. Örülünk, úgy gondoljuk sok szempontból jobb lesz otthon, de persze meg kell oldanunk, hogy a foglalkozások nemcsak, hogy ne szakadjanak meg, hanem a lehető leglogikusabb módon következzenek, azaz a lehető legkevesebb várakozással, utazással kövessék egymást. Már biztos, hogy az úszás folytatódhat, reméljük, heti három alkalommal, és körvonalazódik, hogy hetente egyszer az úszás előtt vagy után lesznek  kognitív és logopédia órák. Mindannyiunk számára megnyugtató, hogy a benti emberek, a megszokott módszer szerint dolgoznak tovább Péterrel. Holnap talán már sikerül az időpontokban is megállapodni. Délután megbeszéljük Gödöllőt és  remélem az ergoterápiát is tudjuk otthon úgy folytatni, ahogy ősszel volt. Másképp lehet ezután beosztani az akupunkturát is, és a hétvégék tényleg pihenéssel telhetnek.
Egyébként néhány olyan dolgot csinált a héten Péter, amelyeknek mindegyike további előrelépését, „kinyílását” bizonyítja. Például tegnap kétszer is lement a büfébe, egyszer innivalót, egyszer pogácsákat vett. Ez nagyon nagy dolog! Tegnap megszólította az aulában Erőss Zsolt hegymászót, beszélgetést kezdeményezett vele. Van most néhány fiatal az osztályukon, egész héten készült velük pókerezni. És Péter, aki általában nyolc körül lefekszik, most telefonált (este 10-kor), és csak annyit mondott, nyertem! Azaz játszott és nyert! Hihetetlenül boldog volt a hangja, nevetve köszönt el tőlem.


Péter kicsit fáradtabban végezte a heti megszokott óráit, a koncertet, a késői fekvést nem igazán tudta kipihenni hét közben. Én nem voltam 3 napig, így a Gáborra maradt minden, de derekasan megoldotta. Együtt jöttek haza pénteken, délután voltak Gödöllőn. Nekem kicsit bonyolultra sikeredett a hazautam, ugyanis köd miatt egy óra körözés után más repülőteret kerestünk, aztán tankolás után mégis hazajöttünk, de este 10 helyett hajnali 3 után. Hát mi sem voltunk fittek a hétvégén. Szombat délelőtt Gödöllő, fáradt, de nagyon elégedett volt Peti. Utána Danihoz készültek, de aztán a látogatást későbbre halasztották. Délután jó nagy sétát tettek Normafánál Dórival, Agnétáékkal.

Agniékkal kirándulás Normafához

Este még Péter elment filmet nézni Dóriékhoz. Vasárnap később kelt, ebéd előtt tettek Gáborral egy Ördögorom-kört (mindezt MBT-cipőben, állítólag javítja a járását.) Gáborékkal ebédeltünk, délután Tamás foglalkozott Petivel jó sokáig, közben megérkezett Zaránd, és hála Istennek kiderült, miért nem jönnek meg rendesen Péter levelei már vagy két hete. Zaránd rendbe tette, aztán kicsit beszélgettek, és közben megjött Csaba Laci. Délutánra bejelentkezett Bánlaki Tamás és Aklan Gyuri is, de sajnos azt kértük, halasszuk el máskorra a látogatást, mert Péter – hullafáradtan – elment Dóriékkal megnézni az Avatart.


A szokásos menetrend szerint zajlott a hétvégénk: szombaton délelőtt Gödöllő. Egy korábbi, a 113 bejegyzésben feltett egyik képen látható, hogy két levegővel telt, de nem keményre fújt  korongra kell ráállnia, és különböző gyakorlatokat végeznie. Olyan, mintha szörfdeszkán egyensúlyozna. Egyre nehezebb gyakorlatokat csinálnak, és újabban Misi már Péter jobb kézfejével is dolgozik.
Szombatra Mélykúti Vanda és Balázs szerveztek gyerekes kirándulást a baráti körnek. Sokan elmentek, sajnos  Gödöllő miatt Péter csak a közös ebédre ért oda. Este még felmentek Dórival Normafához sétálni. Vasárnap délelőtt a három Gáborral sétáltak, közösen ebédeltünk, aztán jött Tamás. Péter nagyon örült Csibiék meghívásának, estefelé hozzájuk mentek Zaránddal (Isten éltesen Csibi!)  Remélem, azok, akikkel már hosszabb ideje nem találkozott, tapasztalták, hogy a beszéde rengeteget fejlődött. Ha nem tud kimondani valamit, kevésbé görcsöl, azt mondogatja, hogy nyugalom, lazít, és ismét nekifut. A szókincse folyamatosan bővül, egyre inkább mondatokat használ, és egyre több a helyes ragozás a beszédében.
Ma „kimenőt” kapott Péter, itthon alhat, ugyanis Gáborral (a bátyjával) Depeche Mode koncentre mentek. Nagyon készült rá, remélem, fergeteges estéjük lesz!



Munkával teli hét van Péter mögött. Alakul az új napirend, visszakerült Gacsal Csabához, vele dolgozott az első félévben, ismét ő lett a mozgásterapeutája. Azt beszélték meg, hogy megnézi a mozgását a vízben, ez klassz lenne, várjuk! Úgy tűnik, kevesebb az egyéni, és több a csoportfoglalkozás. Változatlanul az úszás Péter kedvence, Enikő tegnap telefonált is Gábornak, annyira jól sikerült az óra. Peti a logopédia, kognitív órákon elégedetlenebb, szomorúbb, sokkal gyorsabb haladásra vágyik. Azt találta ki, hogy otthon próbáljuk beállítani a TV-t, hogy a magyar adásokat, filmeket feliratozva nézhesse, és ezzel is gyakoroljon.
Új szokást alakítottunk ki, illetve folytattuk az otthon megkezdett nagy sétákat. A látogatás alatt az OORI-ban is teszünk egy nagy „háztömbkört”. Ez azért is fárasztó, mert még sötét van, és ezen a héten eléggé havas, csúszós volt az út, viszont a nehézségekért kárpótol minden sétában résztvevőt a fantasztikusan tiszta, jó levegő, a csend. Persze előfordul, hogy a látogatók meglepődnek a “váratlan” külsős programon, nem kinti sétára készültek, nincsenek melegen öltözve. Velünk fagyoskodott hétfőn a dermesztő szélben Zaránd, szerdán heten tettük meg ezt az utat, Péter, Dóri, Zsófi, Tamás, Jani és mi. És ezen a héten Péter már újra bot nélkül járt, mostanra megszokta (de változatlanul nagyon utálja) az új gyógyszerét, megszűnt a bizonytalansága.


Most kaptam, még felteszek két korábbi, karácsony előtti képet, Sománál készültek.

Sománál

A hétvége nagyon kellemesen telt, ahogy az elmúlt két hét is. Mindannyian élveztük a pihenést, nem kellett sehová sem rohanni, nem volt szoros időbeosztás. Újabban minden nap tettünk egy nagy sétát, ami legalább egy háztömbkört jelentett, madjnem egy kilométeres távolságra gondoljatok! Szombaton – a jó kis szélviharban – Normafánál voltunk, és több mint egy órát sétáltunk, mindannyian élveztük. Tegnap pedig ismét Gáborkáékkal beszéltünk meg közös kirándulást. Az Irhásárokba indultak, de Péter kitalálta, hogy felmegy egészen a KFKI-hoz, ahonnan már egyszer, éppen két hónapja, lesétált. Így aztán Gábor visszagyalogolt az autóért, és felment értük. Gond nélkül felgyalogolt (ez egy kilométer erdei út!), és míg Gáborra várt, ott is sétált még egy kicsit!

Ebéd után Danihoz készült Minyonékkal, a látogatás végül eltolódott egy későbbi időpontra, majd bepótolják, gondolatban azért Veled voltunk, Dani! Hajrá!

Koradélutánra bejelentkezett Mélykúti Balázs és Gubcsi Lajos. Balázs hozott néhány régi fényképet, én is elővettem Péter albumait. Nagyon jól szórakoztak, amikor emlegették a sok-sok régi közös utat, az emlékeket! Jó volt látni a „fiúkat”, mi is élveztük a régi kalandokról szóló történeteket. Érdeklődéssel – és bevallom, kicsit fájó szívvel – hallgattuk a munkáról, családról szóló beszámolókat.

Ma reggel megyünk vissza az OORI-ba. Mindjárt ébresztem Petiéket, kezdődnek a dolgos hétköznapok. Péter hétfőnként rögtön az uszodában szokott kezdeni, nem is megy fel az osztályra, mi visszük fel a holmiját, és pakolunk ki.

Azt kívánom, hogy eredményes, sok örömmel, és hatalmas haladással teli időszak, igazi új év kezdődjön Péter számára, rajta biztosan nem fog múlni! Ehhez az alábbi Szép Ernő idézetet választottuk és tesszük ki az OORI-ban januárra Péter falára, az ágya fölé:

„A lehetetlent is szabad lesz remélni! Meglátod, hogy milyen érdekes lesz élni. ”

Képnézegetés De jó volt!

 


Családi körben, hatosban  szilvesztereztünk Gáboréknál, eszegettünk, társasjátékoztunk. Az új évet munkával kezdték a család férfitagjai, amint látható, délelőtt szorgalmasan töltögették a palacsintát, Peti meg is kóstolta, ehető-e. Még a KeresztGáborka is dolgozósra vette az év első napját, ő vezetett.

Munkában a CSaba testvérek A kóstolás is munka!

Ismét visszanéztem az egy évvel ezelőtti feljegyzéseimet, csak január 1-én a blogot 174 alkalommal nézték meg , tavaly decemberben, két hét alatt 4.141 volt a látogatások száma. Egész más eredményekről számoltunk be akkor, ma már hihetetlenül távolinak tűnnek azok a gondok. Péter állapota – kitartó munkájának, szorgalmának, akaratának köszönhetően – hihetetlenül sokat javult. Azt szeretném, kívánom, hogy ez az új, 2010. év is ilyen eredményes legyen. Müller Péter: Titkos tanítások c. gondolatait hívtuk segítségül:

“S ahogy a rosszra, a jóra is rá kell szokni. Vérré, reflexszé, ösztönné, jellemmé és végső soron sorssá csak az lesz, amit sokszor ismételünk. Ha valamiben nincs hosszú időn át tartó munka, sohasem lesz a miénk.

Ezért a valódi akarat nem csupán az, ami benső Vezérünktől eredően villámként átcikázik rajtunk, s bevilágítja lelkünk homályos tájait, hanem az, amit sokáig akarunk.

Hogy “Mit tegyek?”, azt már tudom. De ez még kevés. Az igazi akaratot onnan lehet felismerni,hogy az hétfőn, kedden, szerdán, októberben, novemberben, decemberben, jövőre és még húsz év múlva is akarom.”