Most kaptam, még felteszek két korábbi, karácsony előtti képet, Sománál készültek.

A hétvége nagyon kellemesen telt, ahogy az elmúlt két hét is. Mindannyian élveztük a pihenést, nem kellett sehová sem rohanni, nem volt szoros időbeosztás. Újabban minden nap tettünk egy nagy sétát, ami legalább egy háztömbkört jelentett, madjnem egy kilométeres távolságra gondoljatok! Szombaton – a jó kis szélviharban – Normafánál voltunk, és több mint egy órát sétáltunk, mindannyian élveztük. Tegnap pedig ismét Gáborkáékkal beszéltünk meg közös kirándulást. Az Irhásárokba indultak, de Péter kitalálta, hogy felmegy egészen a KFKI-hoz, ahonnan már egyszer, éppen két hónapja, lesétált. Így aztán Gábor visszagyalogolt az autóért, és felment értük. Gond nélkül felgyalogolt (ez egy kilométer erdei út!), és míg Gáborra várt, ott is sétált még egy kicsit!

Ebéd után Danihoz készült Minyonékkal, a látogatás végül eltolódott egy későbbi időpontra, majd bepótolják, gondolatban azért Veled voltunk, Dani! Hajrá!

Koradélutánra bejelentkezett Mélykúti Balázs és Gubcsi Lajos. Balázs hozott néhány régi fényképet, én is elővettem Péter albumait. Nagyon jól szórakoztak, amikor emlegették a sok-sok régi közös utat, az emlékeket! Jó volt látni a „fiúkat”, mi is élveztük a régi kalandokról szóló történeteket. Érdeklődéssel – és bevallom, kicsit fájó szívvel – hallgattuk a munkáról, családról szóló beszámolókat.

Ma reggel megyünk vissza az OORI-ba. Mindjárt ébresztem Petiéket, kezdődnek a dolgos hétköznapok. Péter hétfőnként rögtön az uszodában szokott kezdeni, nem is megy fel az osztályra, mi visszük fel a holmiját, és pakolunk ki.

Azt kívánom, hogy eredményes, sok örömmel, és hatalmas haladással teli időszak, igazi új év kezdődjön Péter számára, rajta biztosan nem fog múlni! Ehhez az alábbi Szép Ernő idézetet választottuk és tesszük ki az OORI-ban januárra Péter falára, az ágya fölé:

„A lehetetlent is szabad lesz remélni! Meglátod, hogy milyen érdekes lesz élni. ”