2008 utolsó bejegyzése

2008 12 31Kedves Blog olvasók!
Valószínűleg ez 2008 utolsó bejegyzése, és nagy reményekkel és elszántsággal indulunk neki a jövő évnek!
Mi látjuk az elszántságot Petiben, és tényleg minden nap egy csoda Vele! Annyi mindent kapunk Tőle és a Gondviseléstől, de azt szeretném tisztázni, hogy ezek a fejlődések bár mérföldkövek az Ő és mi életünkben, hosszú út vezet majd a gyógyuláshoz!
Rengetegen kérdezitek mikor látogathatjátok, s talán ez az időszak hamarosan elérkezik, hisz hétfőtől beindul a nagybetűs Élet, feszített órarend vár Petire és megtelik az osztály. Jelenleg kb. tízen vannak az egész részlegen, és ez a szám jövő héttől megnégyszereződik, nagy lesz a jövés-menés, többet nem óvhatjuk Petit a „külvilág”-tól.
Holnap reggel egy kis különítmény elindul Dobogókőre, Sipi vezényletével, hogy ott magukba szívják a sok-sok pozitív energiát és elmondjanak néhány mantrát Peti egészségéért is. Közben Déván is imádkoznak érte.
De ahogy Anikó is írta pár nappal ezelőtt, szükség van minden szerető gondolatra, ÉS nemsokára, baráti, biztató, POZITIV jelenlétre is!
Kívánok Mindannyiotoknak nagyon boldog szeretetben és egészségben gazdag ÚJ ÉVet! Kívánom, hogy váljon minden álmotok valóra!

Utolsó este a Fiumei úton…
Holnap Peti átkerül Budakeszire, ahol végre elkezdődhet a kemény munka, amit szemmel láthatóan már Ő is alig vár! Napról napra erősebb és ügyesebb, egyre többet iszik, eszik (EGYEDÜL!!) és egyre nehezebben győzzük meg, hogy fogadja el a segítségünket, amikor a felállásról van szó.
Mostanra az itthoni ápolókat is sikerült az ujja köré csavarnia: a napról-napra tapasztalható fejlődés mindenkit sikerélménnyel tölt el, és együtt örülünk minden változásnak.
Ma visszagondoltunk az első napjára itt a Traumatológián, és a különbség megint óriási a 10 nappal ezelőtti állapothoz képest!
Peti ma kapott egy-két különleges látogatót is, a legjobb barátja Pölös, és Dr. Horváth Emília (Lia) személyében, aki kiskora óta ismeri/ kezeli Petit. Velük felidézték a régi emlékeket, előkerültek régi fényképek, történetek.
A holnapi lesz a negyedik helyszín mióta Peti felébredt, de itt remélhetőleg beáll majd egy állandó napi rutin, amit nagyon régóta várunk és borzasztó kíváncsiak vagyunk miből fog állni!

Csaba Laci sorai:

Ezt a levelet, most nektek irom Kedves blog irók, olvasók!
Én minden nap bent vagyok a Petinél, és a magam módján próbálok Neki segiteni. Masszirozom, tornáztatom, labdázom, beszélgetek Vele. Ma -miután kifogytam a feladatokból- az Anikó által „kifénymásolt” blogot mutogattam Neki. Lapozgattam, és mondtam, hogy ki mit irt. Egyszercsak azt vettem észre, hogy sir!!! Nagyon megijedtem, de aztán elkezdtem örülni is, mert éreztem, hogy az általatok beirtak milyen nagy hatással van Rá!! Érzi, hogy – bár nem lehettek vele, mellette- de lélekben vele vagytok!
Köszönöm az irásokat a Peti nevében!!
Ma már hármasban is tudtunk labdázni. Én dobtam (közelről) a Petinek, Ő a Zarándnak, majd visszafelé ugyanigy. És mosolygott!!
Sziasztok: Csaba Laci

A következő bejegyzést Anikó küldi Nektek:

Kedves ismeretlen és ismerős Barátok!
Már napok óta készülök arra, hogy írjak, de nem könnyű, higgyétek el.
Nagyon tisztelem Lindát, hogy ilyen kitartóan vezeti ezt a blogot, tájékoztat Titeket arról, hol tartunk. A dolog kétirányú, mert a sok visszajelzés segít nekünk átvészelni ezt az időszakot.
Mi – Peti szülei – tudtuk, hogy kivételes gyerekeink vannak, és mindig nagyon büszkék voltunk rájuk (de mi elfogultak vagyunk). Borzasztó jó érzés olvasni, hogy ezt Ti is így tapasztaltátok.
Az eltelt csaknem egy hónapban elképzelhetetlenül sok segítséget, támogatást, szeretet kaptunk Tőletek. A gondviselés segített, a bajban szerencsénk is volt mindig, ami túllendített minket egy-egy holtponton.
Braziliában folyamatosan azt kérdezték a klinika dolgozói, hogy bírjuk, milyen nehéz lehet külföldön, egy számunkra idegen ajkú világban végigélni ezt a tragédiát. Őszintén mondom, a felénk áradó szeretet, empátia miatt ez egy pillanatig sem jelentett gondot.
Linda, aki annyi szeretetettel, figyelemmel, türelemmel segíti Petit, ami nem csak a mi iránta érzett szeretetünket és megbecsülésünket erősíti minden pillanatban, de mindenki tiszteletét kivívta Brazíliában és itthon is.
Zaránd, aki folyamatosan a Peti mellett volt kint és itthon is. Tartotta a kapcsolatot a hazai orvosokkal, bonyolította a Kiteline ügyeit. És türelmesen válaszolt a rengeteg telefonra, e-mailre. Kettejüknek köszönhető, hogy a Peti leletei idejében hazakerültek, leleményesen oldották meg a feladatot.
A kapcsolattartás és az otthoni feladatok maradéktalan ellátása hárult Gáborra és Orsira, akiknek nagyon nehéz lehetett messziről várni a híreket. Minden este ott kucorogtak a gép előtt, skype bekapcsolva, hogy „élőben” hallják a híreket!
Nem tudom egyenként felsorolni a barátok, ismerősök nevét, akiknek aggódó szeretét, figyelmét érezzük minden pillanatban. A lista nem teljes, de minden lépcsőfokon épp ott volt egy barát, ismerős, aki továbbegyengette, lendítette Peti sorsát. Kérem, hogy ne bántódjon meg, aki kimarad!
A kezdetektől velünk volt Hares (Harsányi László Dr.) , aki elsőként értesült a bajról, és azóta is rajta tartja a szemét Petin. Frenyó Sándor Dr. barátunk, aki előkészítette Peti fogadását a Traumacenterben, ő műtötte hétfőn és azóta is nap, mint nap érezzük gondoskodó szeretetét, figyelmét. Dr. Vékássy László a logopédus, aki minden nap jön Petivel foglalkozni! Csaba Laci – Peti keresztapja, aki rendületlenül, minden nap átmasszírozza Petit.
És az első esti zökkenő után az itthoni nővérek, orvosok is szeretettel, gondoskodással veszik körül Petit. Budakeszin dolgozik egy gyerekkori barátom, Mészáros Éva, így kezdetben nem csak idegenek lesznek Peti körül.
A kinti agysebész, mikor mondtam, hogy nem tudok aludni, csak zokogok egész éjjel, mindig azt válaszolta, hogy még mennyit fogok sírni ezután, nem is hiszem el. Hát igaza van! Azt is jósolta, hogy új élet kezdődött nemcsak Peti, hanem a környezete, a mi számunkra is, amelyben nagyon sok örömünk lesz, minden apróságnak fogunk tudni örülni. És igaza volt! Átértékelődtek a dolgok, az eltelt idő, különösen az első szörnyű egy hét, amíg Peti életéért imádkoztunk, megváltoztatott mindannyiunkat. Ma már tudjuk, hogy minden apró eredmény mögött milyen erőfeszítés rejlik, és nagyon – nagyon tiszta szívből örülünk ezeknek. Mindenki arra figyelmeztetett, hogy sírni a Peti ágya mellett tilos, de mikor tegnap délután halkan elénekeltük neki a Mennyből az angyalt, és elsírta magát – először a baleset óta – azt egyikünk sem úszta meg könnyek nélkül! És még tartogatott más örömöket is a Szenteste.
Köszönöm még egyszer mindenkinek a segítséget és kérem, hogy továbbra is kövessétek figyelemmel a Peti sorsát! Hosszú út áll előtte, a felépüléshez nagy szüksége lesz barátokra, szeretetre, támogatásra.

Gyönyörű Karácsony Esténk volt.
Reggel bevittem egy kis fát a Petinek, amit aztán együtt diszitettünk fel, délután pedig bement a szűk család. Kézenfogva énekeltünk, majd megjött a Jézuska, tortáztunk, néha meghatódtunk de sokat is nevettünk!
Peti mai ajándéka, hogy elsőre elfújta a gyertyát,(majd másodszorra, majd harmadszorra..) ami részben ajándék, részben feladat volt, de aztán kicsit megijesztett minket a nővérke amikor figyelmeztetett, hogy az intenziven több helyen 40%-os oxigén telitettség van, és jobban tesszük, ha nem pirózunk… Nade azért a mi örömünk igy is felhőtlen volt!
Igaza volt Anikó egyik barátnőjének, aki azt mondta: lehet, hogy ez nem egy olyan Karácsony lesz, mint a többi, de ilyen sokan még biztosan nem voltunk. Érezzük az állandó jelenlétét a sok barátnak, azoknak is, akik nem hivnak vagy üzennek és köszönjük!
Sokan fognak a mai éjféli misén is Petiért imádkozni

Peti kicsit előrébb hozta a Karácsonyt, annyi dologgal ajándékozott meg minket ma! Nem elég, hogy a műtétje jól sikerült, rá pár órával végre (VÉGRE!!!) levették a lélegeztetőgépről is! 🙂 Éjjel a nővérek legnagyobb meglepetésére hasra fordult, és most talán éppen a fogát mossa elalvás előtt, mert ezt is tegnap este csinálta először! A logopédus mosolya is fülig ért, olyan ügyes és új dolgokat produkált ma, órákon keresztül rajzoltunk is! Nagyon Boldog Karácsony szeretnénk kivánni Mindannyiotoknak, élvezzétek minden pillanatát a Szeretet Ünnepének, és ünnepeljétek egymást!

Peti kicsit előrébb hozta a Karácsonyt, annyi dologgal ajándékozott meg minket ma!
Nem elég, hogy a műtétje jól sikerült, rá pár órával végre (VÉGRE!!!) levették a lélegeztetőgépről is! 🙂
Éjjel a nővérek legnagyobb meglepetésére hasra fordult, és most talán éppen a fogát mossa elalvás előtt, mert ezt is tegnap este csinálta először!
A logopédus mosolya is fülig ért, olyan ügyes és új dolgokat produkált ma, órákon keresztül rajzoltunk is!
Nagyon Boldog Karácsony szeretnénk kivánni Mindannyiotoknak, élvezzétek minden pillanatát a Szeretet Ünnepének, és ünnepeljétek egymást!

Nagyon készültünk a mai napra, tudtuk, hogy ma sok minden kiderül:
először is reggel meglátogatta Petit az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet osztályvezető főorvosa Dr. Dénes Zoltán, aki azt igérte, hogy hétfőn átveszi az osztályára! Átesett egy gégészeti vizsgálaton is, ami olyan jól sikerült, hogy ha minden igaz, napokon belül végre kivehetik a lélegeztető gépét, foglalkozott vele egy konduktor, és végül, de nem utolsó sorban, Csaba Laci megtanitotta Petit dobni! 🙂
Azért még nem vagyunk túl minden izgalmon, holnap lesz egy kisebb műtéte Petitnek, és ez is rejthet veszélyeket, de persze az orvosok nyugtatnak minket, hogy ez csak egy rutin beavatkozás…
Mindenképp irok majd, hogy hogy sikerült, addig is gondoljatok, gondoljatok, gondoljatok…

Végre megérkeztünk

IMG_4597…és végre megérkeztünk!
Ezt persze nyilván már tudjátok, ahogy legtöbben azt is, hogy Peti jelenleg a
Fiumei úton van, ahol vizsgálatokon vesz részt, mint bárki más, aki egy idegen
országból érkezik haza és további kórházi ellátást igényel.

Az út hosszú volt és
nagyon rázós, de szerencsére csak a turbulencia miatt, Peti nagyon
fegyelmezetten, jól viselte a strapát. Az úton a brazil kezelőorvosa és egy
nővér kísérte rajtunk kívül.

Hogy mi következik
ezután, még nem tudni, valószínűleg az Ünnepek végéig itt marad a
Traumatológián, és utána minden reményünk szerint elkezdődhet a rehabilitáció
Budakeszin, bár mi szeretnénk, ha ez minél hamarabb eljönne.

Gyógytornász, logopédus
továbbra is jár hozzá, és mostanra úgy tűnik sikerült az utazás fáradalmait is
kipihennie. Tegnap óta vihetünk neki finomabbnál-finomabb ételeket, és egyre
több időt tölt ülve!

A képen a Monte Klinikum
intenzív osztályán dolgozó nővérek, orvosok láthatóak a búcsúzkodáskor, ők
mind, és még sokan mások imádkoztak Petiért Brazíliában a kritikus napok alatt
és még azóta is.

Utsó nap a Monte Klinikumon és még egy levél a nővérektől:

"Hi Peter

We have no words to express the happiness we feel this moment when we know that you'll go home and will continue your life.

You are a warrior and a winner, because you didn't give up from your life. We wish you the best.

You teach us to be strong and to see that there aren't impossible things. And you learnt that miracles can happen when you beleive.

We also prayed for you and I'm sure that God listened to us too.

Now the moment is to celebrate and to smile because you will come back to your country and begin a new life with your family and friends.

Be happy!

All the staff of the Intensive Therapy Unit wish you Merry Christmas and a Happy New Year!

Kisses!!"

 

Ma este 9kor indulunk és holnap délután kettő körül végre megérkezünk Budapestre! 

Ne haragudjatok, hogy a tegnapi hírek kimaradtak, de én voltam a szerencsés,aki itt aludhatott Petivel az éjjel!

Természetesen a napi rutin továbbra is folytatódik: nem maradhat ki a napi kettő fizikoterápiás és egy foniáteres gyakorlat, és a fennmaradó időben mi is sokat gyakorlunk. Peti szerencsére nagyon szorgalmas, és napról napra ügyesebb! Ma kivittük az udvarra, hogy végre szívjon egy kis friss levegőt, és jobban körülnézhessen, mire az összes volt ápolónője csatlakozott hozzánk az intenzívről, de akiket marasztalt a kötelesség, azok is az ablakból integettek vadul! Hiába, megkezdődött a búcsúzkodás! Korábban ma megjelent egy kis különítmény a szobájában, az egyikük a kis rongyosra olvasott imakönyvével és a boldogságtól meghatottan olvasta föl Petinek az egyik imát belőle… Egy párszor megríkattak ma minket!

Nehéz összafoglalni az újdonságokat, a sikereket, kudarcokat, de a következő üzenetet Sipinek írtam a gyönyörű levelére, és úgy érzem mindannyiotoknak szól:

A sok-sok szeretet ami a blogból és az emberekből árad, mind ideér,
ezért is a sok apró fejlődés amit Peti mutat, és ami nekünk és az
itteni orvosoknak mérföldkövek!
Köszönöm még egyszer hogy bejöttél a
kórházba, és meditáltál a Petivel és bíztattad, ez a sok bíztatás kell
hogy ezek után is motiválja őt.
Mióta teljesen magához tért, sokszor
elönti a szomorúság, és persze az állandó vizsgálatok, matatások sem
segítik a kedélyét növelni, de az itteni orvosok csodálatosak, elragadó
energiájukkal átzökkentik Petit a nehéz órákon, és rengeteg sikerélmény
is éri őt!
Ne zárjátok el a csapot, most jönnek a cselekvés hónapjai, es mi bízunk benne, tudjuk, hogy sikerülni fog!!!

 

Petit tegnap 17 órakor
lehozták a 317-es szobába, hogy aztán 17.-én végre hazautazhassunk!

Mi már a kórteremben
vártuk az érkezését, és azóta is mindig van mellette valaki a családból.

Tegnap Apukája aludt itt
vele, ma mi lányok versengünk a kivételes pozícióért!

Már mi is részt vehettünk
a fizikoterápiában, Peti természetesen nagyon ügyes volt, kiülhetett egy rövid
időre a foteljába és egyedül is tornászott már!

Nagyon sok látogatója van,
a fenti nővérek többször megfordultak már nála tegnap este óta, és amikor
lehozták egy gyönyörű üzenetet is küldtek mellé, melyben az áll, hogy mennyire
szeretik Őt, és hogy Ő egy csodafiú, az Isten áldja meg!                      

Öröm látni a sok-sok
bejegyzést, szívet melengető az összes!

A ma reggeli állás
szerint már 250-en látogattátok az oldalt, TÉNYLEG Petinek van a legtöbb
barátja és nem is akármilyenek!!!!!!!!

Már csak arra várunk, hogy felszabaduljon egy betegszoba és Peti lekerülhet az intenzívről!

Ahogy beengednek hozzá, viszem az üzeneteiteket, és felolvasom neki!!!

Máris bővül a blog, hála
az égnek, ma is csupa jó híreket írhatok:

Mivel mindenki azt
javasolta, hallgattassunk zenét a Petivel, tegnap vettünk is egy ipodot és
feltöltöttük rá a kedvenc zenéit.

Kis aggodalommal hagytuk
a fülében minden alkalommal, hátha elege van belőle, és ezt nem tudja hogy
jelezni, de a halvány mosolyból sejtettük, nem volt rossz az ötlet.

Peti ma úgy indította a
napját, hogy magának rakta be a fülhallgatókat!

Már ez nagy haladás lett
volna, de a következő foniáter foglalkozáson, újabb óriási fejlődéseket
mutatott! 
🙂

Csak hogy valamennyire el
tudjátok képzelni: Petinek mostanra egész rajongótábora van itt a kórházban.
Anikót leszólítják a liftben, hogy ugye ő az Anyukája, nekem úgy kell
elhessegetni a nővérkéket az ágya mellől, amikor pihenni szeretne, és az ilyen
foglalkozásokon vagy 6-an, 7-en körbeállják az ágyát, és amikor valami jól
sikerül, tapsolnak, ujjonganak, hogy belezeng az intenzív osztály. Kezdek féltékeny
lenni…

Sokan kérdeztétek, milyen
az itteni ellátás. Egy szóval összefoglalva: kifogástalan!

Az első naptól kezdve
minden napunkat, és egyes éjjeleinket is itt töltöttük.

A személyzet minden tagja
olyan szeretettel és aggodalommal figyelte Peti állapotát, és mindig
meggyőződtek arról, hogy a lehető legnagyobb kényelmet biztosítják számunkra is.

Mióta Peti szülei
megérkeztek a kórház igazgatója egy VIP szobát ajánlott föl állandó
tartózkodásra, ahol kényelmesen tölthetjük a várakozással teli órákat, hogy
végre felengedjenek az osztályra, a nővérektől pedig kapjuk a bíztató
leveleket, amelyben leírják mennyit imádkoztak és imádkoznak még most is
Petiért, mióta pedig magához tért, egyfolytában ölelgetnek minket a
boldogságtól!

Hogy kifejezzük hálánkat
mind azért amit tesznek Petiért, írtunk egy köszönőlevelet nekik, néhány
fotóval kiegészítve Petiről, és most már fogadok az összes orvosnak, nővérkének,
takarítónak van már, mindig jönnek egyre többen kérni belőle!

A végére MÉG EGY jó hír:

Jövő hét szerdán
elindulunk haza, most már 99.9%!!!

Aki rákattint erre az oldalra, tudja miért jött létre:

Peti tíz napja egy nyakát érő ütés következtében kapott egy stroke-ot itt Brazíliában, és azóta is az intenzív osztályon kezelik.

Sokan és sokszor kértétek már, hogy készítsünk egy nyilvános fórumot, ahova leírjuk Peti aktuális állapotát, de az elmúlt időszak óriási izgalmakkal és félelmekkel telt, és addig nem akartuk meghozni ezt a lépést, amíg nem nyertes az első csata!

Márpedig most úgy néz ki azt megnyertük!

Mielőtt rátérnék a lényegre, szeretném megköszönni Nektek mindazt a sok bátorítást, üzenetet, amiket Tőletek kapunk!

A sok ima, gondolat, meditáció, (ki miben hisz, de a lényeg: SZERETET) mind ideért, és Peti fantasztikus ébredését ennek is tulajdonítjuk.

Peti állapota most már több mint egy hete stabil, ha minden jól megy, holnaptól lekerül az intenzív osztályról és egy hét múlva, de legalábbis Karácsony előtt repülünk EGYÜTT HAZA!

Mióta felkelt, minden nap kapunk valami csodát: az orvosok sem hiszik el sokszor amiket produkál, és reméljük ez még sokáig így marad a gyógyulása során. Egy biztos: sok időre, türelemre és kitartásra lesz szüksége, és ehhez kell a mi segítségünk!

Kérlek, írjátok ide üzeneteiteket, jókívánságaitokat neki, hogy át tudjuk adni és később megmutatni, mi pedig igyekezzük frissíteni az oldalt nap mint nap.