sticónak válaszul, de igazából mindenkinek szól:
Peti email címe ugyanaz, mint volt:

peter@kiteline.hu

Írjatok bátran, mert mindegyiket elolvassa, de válaszolni még sajnos nem fog tudni, evvel kapcsolatban türelmeteket kérjük, reméljük hamarosan eljön az az idő is! 🙂

Lassan egy hete nem írtunk, pedig ez idő alatt is történtek pozitív változások!
Hétvégén Petiék nagy energiagyűjtő hadjáratban voltak: a Pilisben kirándultak, aminek talán eredményeképp vasárnap egy újabb izom indult be Peti lábában! 🙂
Ültünk a teraszon, én épp valami történet mesélésben voltam benne, amikor Peti egyszercsak úgy emelte fel a lábát, ami idáig csak segítséggel ment neki.
Így lopóznak be a csodák mindennapjainkba.
A nyárias időjárás miatt Peti szabadideje nagy részét a parkban tölti és amikor esténként a látogatási idő után telefonál, gyakran még kint ül az egyik padon a kórház előtt.
Egyre több barát jön be hozzá látogatóba, és ő most már egyáltalán nem tiltakozik ezek ellen, sőt nagy szeretettel vár mindenkit!
Mostanában az emailjeit is olvasni szokta, úgyhogy aki akar most már személyesen is írhat neki üzentetet!!! :)))

Csaba Anikó:

Nagyon kellemes, eseménydús
volt a húsvét! „Élménytúrákat” csináltunk, azaz végigjártuk a korábbi
lakhelyeinket, kirándultunk Normafához, és bementünk a Műszaki Egyetemre, az
aulába. A Tartók tanszéken a család két építőmérnöke (Peti és a papája) talált
ismerős tanárokat is. Esténként az e-mailjeit nézegette, végre sikerült
beállítani a levelezőprogramot, így a saját laptopján tudja nézegetni,
olvasgatni a maileket, amikor itthon van.

Ismét tartalmas hetet tudhat
maga mögött Péter. Végre kapott egy egylábú botot, és most azzal gyakorolja a
járást. Azt mondja nagyon fárasztó, de használja rendületlenül! Tegnap már
ezzel sétált ki az egyik pihenőhöz, ott várt minket.  

Egyre többen látogatják. A
múlt héten a család mellett Zala András, Dankó Tibi, Pölös, a Gubcsi Család, Zaránd volt bent nála.
Tegnap Kiricsi Jancsi, Gubcsi Lajos és Mélykúti Balázs is megjelentek. Nagyon
örült! Úgy látom, kicsit tart az újabb látogatásoktól, de egyre jobban vágyik
is arra, hogy találkozzon a barátaival.

Csaba Anikó:

Amint az a bejegyzésekből is látszik, ismét mozgalmas
hétvégénk volt. Petivel, a kisbabával és persze a szüleivel voltunk a sas-hegyi
arborétum kilátójánál (részben sétálva, részben kocsival), voltunk
rokonlátogatóban is, és nálunk is voltak vendégek.

Megrázó volt hétfő este, amikor fogmosás közben Peti a
nyakához nyúlt, és egyszer csak eszébe jutott a baleset, hogy akkor kezdődtek a
bajok! Csak azt tudtuk mondani, hogy ezt már nem lehet meg nem történtté tenni,
de mindent megteszünk, hogy felépüljön, és nincs – nem is lesz egyedül!

Kedden meglepett minket, mert mikor kimentünk Budakeszire,
sehol sem találtuk. Kiderült, elment a lépcsőházba, gyakorolni a lépcsőn
járást. Kétszer ment le és fel egyedül a második emeletre! Nagyon megrémültünk,
borzasztóan örültünk és nagyon büszkék voltunk! 

Egyre inkább úgy látjuk, hogy Péter személyisége semmit sem
változott. Például a mindennapi apróságokban dönt, nem hallgatja meg az
intelmeket. Ha beigazolódik, mégis nekünk volt igazunk, a régi ellenállhatatlan
kedvességgel ölel meg és mondja szeretlek, azaz levesz minket a lábunkról, úgy
kér bocsánatot.

Csaba Anikó:
2009. 04. 03. 8:11

Kedves Blogolvasók és Blogírók,
elnézést, hogy mostanában
ritkábban írunk, de mióta Peti hétvégére hazajöhet, még gyorsabban
telnek a napjaink. Ugyanakkor ki vagyunk éhezve és nagyon várjuk a Ti
bejegyzéseiteket. Ki szoktam nyomtatni, és délután beviszem a Petinek.
Változatlanul feltölt mindannyiunkat, ha azt érezzük, hogy nem vagyunk
egyedül, a barátok továbbra is követik a Peti sorsát.
Minden nap
kint vagyunk a Petinél, de napközben is beszélünk, jelentkezik
telefonon, ha ráér. Számunkra akkor indul a nap, amikor felhív minket,
és jó reggelt kíván. Aggódva figyeljük a hangját, jókedvű-e, hogyan
aludt, milyen lesz a napja? Örülünk minden apróságnak, minden új
szónak, mondatnak. Rengeteg terápián vesz részt, gyakran ½ 5 – 5 óráig
tartanak a foglalkozásai, és házi feladatokat is szokott kapni.
Alaposan elfárad estére.
Néhány újdonság a Péterrel kapcsolatban, amit talán nem tudtok:
Átkerült
egy kétágyas szobába, aminek nagyon – nagyon örül, viszont itt sokkal
önállóbbnak kell lennie, azóta szinte teljesen egyedül öltözik.
Egyre
biztosabb a járása. Mindannyiunk örömére a múlt hétvégén a
kerekesszéket nem vettük ki az autóból, elég volt a bot! Budakeszin is
szinte csak akkor van rá szüksége, ha nagyobb távot kell megtennie,
vagy ha igyekeznie kell valahová.
Az elmúlt hétvégén több jó –
izgalmas dolog is történt. Szombaton moziban voltak a Lindával!
Vasárnap pedig meglátogatta az újszülött keresztfiát, ehhez azonban
Orsiéknál kb. 50 lépcsőt kellett le- és felfelé megmásznia! Megtette!
A
kitartása rendíthetetlen, nagyon szorgalmas, nem is tudom, honnan veszi
az erőt, hogy nap, mint nap újra kezdje a rengeteg gyakorlást,
ismétlést, feladatot. Az eredményekkel nem mindig elégedett, szeretne
sokkal gyorsabban haladni, de általában töretlen a jókedve és az
optimizmusa.