Csaba Anikó:

Amint az a bejegyzésekből is látszik, ismét mozgalmas
hétvégénk volt. Petivel, a kisbabával és persze a szüleivel voltunk a sas-hegyi
arborétum kilátójánál (részben sétálva, részben kocsival), voltunk
rokonlátogatóban is, és nálunk is voltak vendégek.

Megrázó volt hétfő este, amikor fogmosás közben Peti a
nyakához nyúlt, és egyszer csak eszébe jutott a baleset, hogy akkor kezdődtek a
bajok! Csak azt tudtuk mondani, hogy ezt már nem lehet meg nem történtté tenni,
de mindent megteszünk, hogy felépüljön, és nincs – nem is lesz egyedül!

Kedden meglepett minket, mert mikor kimentünk Budakeszire,
sehol sem találtuk. Kiderült, elment a lépcsőházba, gyakorolni a lépcsőn
járást. Kétszer ment le és fel egyedül a második emeletre! Nagyon megrémültünk,
borzasztóan örültünk és nagyon büszkék voltunk! 

Egyre inkább úgy látjuk, hogy Péter személyisége semmit sem
változott. Például a mindennapi apróságokban dönt, nem hallgatja meg az
intelmeket. Ha beigazolódik, mégis nekünk volt igazunk, a régi ellenállhatatlan
kedvességgel ölel meg és mondja szeretlek, azaz levesz minket a lábunkról, úgy
kér bocsánatot.