2018.02.14. délután

Délután előkerült a SUP deszka is, felkészültünk rá, hogy mi bizony vízre szállunk, azonban épp eljött az apály ideje, ezért a víz kb. 300 m-es sávban gyakorlatilag eltűnt. Sebaj, becaplattunk a „járgánnyal” a hatalmas pocsolyán át, amíg el nem értük a türkizkék vizet. Elindulunk felfedezni a környéket, de egy közeli lakatlan parton sem tudunk kikötni, mert annyira sziklás az apály miatt a víz, hogy nem tudjuk megközelíteni őket. A látvány mindenesetre lenyűgöző. 
A szálláson a jelentkezők számára minden este büfé étkezést biztosítanak. Many, (Many, who can arrange many things… à egy kis angol szóvicc: Many, aki sok mindent el tud intézni) a szakács, egyéni kívánságokat is szívesen teljesít. A menü mindig thai étel. Az étkezésnél van lehetőség külön vonulni, de lehet ismerkedni a többi lakóval. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

2.rész, (02 18.) február 8.-14.

Február 8. (csütörtök): Chiang Mai

Chiang Mait az északi rész fővárosaként tartják számon. A városka méreteiben egyáltalán nem hasonlítható Bangkokhoz. Szintén nagyon nagy a légszennyezettség, de a város maga nagyon tiszta. Bangkokban is viszonylag tiszták az utcák, nem dobálják szerteszét a szemetet, legalábbis a turistás részeken, de itt egyetlen csikket nem találni az utcán.  
Mivel éjjel 11 óra után érkeztünk meg a szállásra, viszonylag későn sikerült magunkhoz térni, ezért a helyi szállásvezető tanácsát kértük a nap minél jobb kihasználásához. A Junior House személyzete nagyon segítőkész volt, és nemcsak tippeket adtak, de a legkedvezőbb utazási ajánlatokat mutatták meg nekünk, és meg is szervezték a túráinkat.  
Ha röviden mutatnám be a mai napot, akkor csak annyit mondanék, hogy meseszép templomokat láttunk. Chiang Mai egyébként a templomok városa, szinte minden sarkon egy csodás építészeti remekműbe és még csodásabb művészeti alkotásokba botlunk. Itt már több templom is 14-15. századi vagy még korábbi építésű vagy ilyen korú elemeket is tartalmaz. A díszítések és a sok aprólékos munka ismét ámulatba ejt bennünket. A több itt is több 🙂  
A következő templomokban jártunk:

• Wat Chiang Man
• Wat Lok Molee
• Wat Sri Supran
• Wat Chedi Luang

Az ezüst templomnál (Wat Sri Supran) jártunk, amikor Budapesten István búcsúztatója zajlott, ezért úgy döntöttünk, hogy mi ezen a csodás helyen emlékezünk rá. A felajánláshoz gyertyát vettünk, és buddhista szokás szerint 3x körbejártuk a templomot, és fohászt mondtunk, csak ezúttal nem magunkért, hanem Istvánért szólt a kérés. Nagyon meghatódtunk. 

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Február 3. (szombat): Induláááááás

Enyhén idegsokkos állapotban készülődtünk, bár inkább ez a megszokott nálunk 😉 Az idei utazási előkészületeink kimerültek abban, hogy az első 2 napra foglaltunk szállást a Bookingon, és megvettem a Lonely Planet Thailand útikönyvét. Peti kinézett vagy ezer úticélt az ország különböző pontjain, úgyhogy nyilván könnyedén teljesítünk majd mindent 🙂 
Peti szülei segítettek összecsomagolni a végső hajrában, és ki is vittek bennünket a reptérre. István hirtelen halála megviselte Petit is, de azért ő is várja az utat, bár szomorú, hogy a búcsúkor nem lehetünk személyesen jelen.

Repülés 
14:40-kor száll fel az Dubaiba tartó Emirates-járat. 
Kb. az indulás előtt 1 héttel új veszélyes anyagokra vonatkozó szabályzatot vezettek be. Ezúttal a csomagfeladáskor vizsgálgatni kezdték a SUP-ot, hogy szállítható-e, de elfogadták a magyarázatot, hogy nincs benne sem akkumulátor, sem nagynyomású bármi, úgyhogy jöhetett velünk az óriás gumiszörny 🙂  
Az út meglehetősen hosszú volt: 5,5 óra Dubajig, aztán 4 óra várakozás, majd 7 óra Bangkokig. Az ételek ezúttal is finomak voltak. Az utazás első fele a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt kicsit izgalmasabbra sikerült a kelleténél, de minden rendben zajlott.

Február 4. (vasárnap): Landolááááás Bangkokban és az első délután

A gépünk dél körül landolt Bangkokban. Az immigration ügyintézés meglepően gyorsan Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Csaba Anikó: amíg a részletesebb élménybeszámoló megérkezik, felteszek néhány képet, amit Petiék küldtek. Szorgalmasan posztolnak a SUPLINE oldalára és a családdal is folyamatosan kapcsolatban vannak, tudjuk merre járnak, mivel utaznak, ezért külön hála Zsuzsinak. (Így kevésébé izgulok.)
Nagyon jól érzik magukat, sokfelé jártak, finomakat esznek, sokat utaznak busszal, vonattal, repülővel, tuk-tukkal.  

Pétert is nagyon megviselte István halála, a temetés időpontjában elmentek egy „templomba”, gyertyát gyújtottak érte:, és beszéltünk is egymással a Messengeren: 

Csaba Anikó: 

Zsuzsi és Peti tegnap elutaztak Thaiföldre 3 hétre, természetesen SUPot is vittek.  Épp most jelentkeztek, hogy már meg is érkeztek Bangkokba.

A csomagok már feladva

kép 1 / 3

IMG_20180203_130247

Én írok helyettük, mert kicsit zűrösen teltek az elmúlt hetek. Nagyon elfoglaltak voltak, az út előtt igyekeztek megtalálni az őszre tervezett esküvő helyszínét, ezért folyton kutattak, mászkáltak.  Így kevesebbet, rövidebb időre találkoztunk, és a blogírás rendre elmaradt. Én kétszer voltam szakvásárokon Németországban januárban, ez is hátráltatta a blog elkészítését, mert a weboldalra én szoktam feltölteni, amit Péter Gáborral megír.   
Péter dolgozik, és folytatja a terápiákat idén is.  Szorgalmasan jár a MOM-ba „edzésre”, Zitához logopédia foglalkozásra, és persze gyógytornára. Természetesen hetente háromszor az esti úszás a seniorokkal is állandó program. Jár – kapott egy elektromos kezelés „sorozatot”, sajnos a hatása még nem érződik a kezén. Ő maga azt mondja, valahogy jobban hisz a saját maga által elvégzett „munkában”, de persze jó lenne, ha ez is lendítene rajta valamennyit. 
Karácsonyra Péteréktől színházjegyet kaptunk, de végül sem Zsuzsi, sem én nem tudtunk elmenni, így Gábor és Peti kettesben voltak. Utána még elvitték Peti laptopját Viktorhoz, aki ismét megjavította. A héten megvették a GoPro-t (az előző sajnos elmerült a vízben), Péter nagyon örült neki, azt mondta, sokkal nagytudásubb, mint az előző.

A hét második felére terveztük a blogírást, amikor Péter jön hozzánk, de az élet sajnos közbe szólt. István (Cselényi István), Vili fia szerdán éjjel váratlanul meghalt, 47 évesen. Még nem tudni biztosan, de valószínűleg embóliát kapott. Borzasztó, felzaklatott, megdöbbentett mindannyiunkat. Péter el akarta halasztani az utat, hogy a temetést megvárja, de erről lebeszéltük. 
Így a tervezett időben, tegnap délután elrepültek három hétre. Remélem, Zsuzsi ismét színes, hosszú beszámolókkal fog kényeztetni minket.