Február 3. (szombat): Induláááááás

Enyhén idegsokkos állapotban készülődtünk, bár inkább ez a megszokott nálunk 😉 Az idei utazási előkészületeink kimerültek abban, hogy az első 2 napra foglaltunk szállást a Bookingon, és megvettem a Lonely Planet Thailand útikönyvét. Peti kinézett vagy ezer úticélt az ország különböző pontjain, úgyhogy nyilván könnyedén teljesítünk majd mindent 🙂 
Peti szülei segítettek összecsomagolni a végső hajrában, és ki is vittek bennünket a reptérre. István hirtelen halála megviselte Petit is, de azért ő is várja az utat, bár szomorú, hogy a búcsúkor nem lehetünk személyesen jelen.

Repülés 
14:40-kor száll fel az Dubaiba tartó Emirates-járat. 
Kb. az indulás előtt 1 héttel új veszélyes anyagokra vonatkozó szabályzatot vezettek be. Ezúttal a csomagfeladáskor vizsgálgatni kezdték a SUP-ot, hogy szállítható-e, de elfogadták a magyarázatot, hogy nincs benne sem akkumulátor, sem nagynyomású bármi, úgyhogy jöhetett velünk az óriás gumiszörny 🙂  
Az út meglehetősen hosszú volt: 5,5 óra Dubajig, aztán 4 óra várakozás, majd 7 óra Bangkokig. Az ételek ezúttal is finomak voltak. Az utazás első fele a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt kicsit izgalmasabbra sikerült a kelleténél, de minden rendben zajlott.

Február 4. (vasárnap): Landolááááás Bangkokban és az első délután

A gépünk dél körül landolt Bangkokban. Az immigration ügyintézés meglepően gyorsan zajlott, néhány perc alatt le is ment a sor, megkaptuk a kis pecsétünket, 30 napig szívesen látott turisztok vagyunk. Ki volt írva, hogy akinek influenzája van, az egy másik sorba álljon, de meglepő módon az a sor töküres volt 🙂  
Az első feladat a csomag begyűjtése után a netkártya beszerzése és a csomagok leadása volt. Itt jött is rögtön az első sokk, mert a csomagmegőrzés nagyon drágának bizonyult, és mivel mi legalább 2 nagy csomagtól akartunk megszabadulni, nem kis matekozás következett (ha lenne matematikai Nobel-díj, már itt mosolyogna a polcon 😀 ). Az új netkártya segítségével felmértük a lehetőségeket (nem volt sok), és megállapítottuk, hogy ez mindenképp piszok drága, akkor jön velünk a slepp, lesz, ami lesz 🙂  
Már felvérteztük magunkat az alapvető közlekedési információkkal, ezekkel indultunk útnak:

1. Uber minden helyzetben megoldás lehet
2. taxis hiénákkal vigyázni
3. túk-túkos hiénákkal vigyázni
4. hiénákkal vigyázni… 😀

Mivel így a vártnál több csomagunk maradt, Ubert hívtunk, ami nagyon gyorsan ment, az ára is kedvező volt, és 45 perc múlva már a szálláson is voltunk. 
Bangkok elképesztő város, élő történelem. Hatalmas, a pompa és a lepusztult favela, valamint a felhőkarcolók teljesen megférnek egymás mellett. Óriási a szmog, sokan maszkban mászkálnak. A légszennyezés szabad szemmel is jól látható. 
Az óváros (Rattanakosin) szívében szálltunk meg, a The Royal Thatien Village-ben. Közel van hozzá egy kikötő, a Wat Pho és a Grand Palace is. A személyzet szuperkedves, rögtön az érkezéskor rájuk is tukmáltuk a 2, eredetileg csomagmegőrzőnek szánt pakkunkat, úgyhogy így megkönnyebbülve foglaltuk el már a szobát. 
Mivel 6 körül itt is elkezd sötétedni, nem maradt már sok idő a város felfedezésére, de a szomszédos Wat Pho-ba azért még ellátogattunk. Előtte még a sarkon le is csaptunk az első utcai árusra, aki isteni thai padot rittyentett össze 2 perc alatt, egy kókuszdióval leöblítve pedig készen is álltunk rá, hogy jó turistaként bejárjuk a templomot. 
A thai templomok elnevezése a „wat”. És mivel van jópár wat az országban, tele lesz vele a beszámoló, ezt borítékolom: D  
Még zárás előtt volt rá lehetőségünk, hogy megcsodáljuk az óriási fekvő Buddhát, aminek a lábujjacskái is 4 m-es magasságba érnek 🙂 Valószínűleg a szobor köré építették fel az épületet 🙂 
Pénzérméket dobálunk a jó szerencsét hozó tálakba. 
A templom kertje és az egyéb építmények egyszerűen lenyűgözőek: szobrok, színek, formák, aprólékos díszítések, tökéletes gondozottság. Bár a templom elvileg fél 7-kor bezárt, mi még 8-ig bent sétálgattunk, és felfedeztük a részleteket. 
Utána ismét ettünk az utcai árusunknál, hazatérve pedig a másnapi program megtervezése helyett egyszerűen kidőltünk.

Február 5. (hétfő): Bangkok

Az esti kidőlés után a reggel sem indult könnyen, 9 körül sikerült felébrednünk, úgyhogy lekéstünk arról, hogy a Grand Palace nevű komplexumba a turistatömeg előtt megérkezzünk. Tovább nehezítette a dolgot, hogy itt az öltözködési szabályok jóval szigorúbbak, mint máshol, ezért Petinél sem fogadták el a térd alattig érő nadrágot. Lestoppoltunk egy buszt, és visszaszaladtunk egy másik nadrágért. Arról persze gőzünk nem volt, hogy a busz merre menne, mert van egy csomó számú járat, ami biztosan jelent valami, de mi csak mondtuk, hogy mi meddig megyünk, úgyhogy nem kötekedtek velünk, inkább engedtek a fura fehér népeknek. Szerencsére ez a busz nem csak lassított, hanem meg is állt, úgyhogy nem volt nehéz felszállni rá. Helyi autentikus közlekedés – pipa 😀  
1000 fok van legalább, tűz a nap, de beállunk a jegypénztári sorba. A tömegturizmus élmény is megvan, én ilyet még nem éltem át: mindent eláraszt a turistacunami, mi pedig csak 2 csepp vagyunk benne… Mindenkitől azt halljuk, hogy rengeteg a francia és a német turista, de mindenütt csak kínai turistát látunk 🙂 
A palotakomplexum elképesztő: van itt templom (Emerald Buddha, aki éppen a téli öltözetét viseli, merthogy tél van 😉 ), palota, kormányépület. Kínai szobrok, elképesztő mennyiségű díszítés, csodásan karbantartott kert, díszszázad bemutatója. Olyan, mint egy életre kelt photoshop eszköztár 🙂 Tengernyi szelfi született csak a látogatásunk néhány órájában. 
Szavakkal nem is lehet leírni, de beszélnek helyettünk a képek 🙂 
A palota után kicsit meg is kellett pihenni, mert napszúrás fenyegetett. Utána a kikötőhöz indultunk, hogy átkeljünk a Wat Arunhoz. Csodás piacra bukkantunk közben. Utcai árusok 20-30 THB-ért árulták a finomabbnál finomabb falatokat 🙂 Frissen sült rák, halgolyó, gyümölcsök és persze az elmaradhatatlan kókuszdió 🙂 
A hajó is érkezik közben, 4 BHT-ért (kb. 33-34 Ft) átvisz bennünket a túlsó partra. A Wat Arun egy fehér, mozaikokkal kirakott soktornyos templom. Üvegmozaikok és cserepek díszítik, nagyon megkapó látvány a lemenő Nap fényében. 
Utána ismét hajóra szállunk, és Peti döntése alapján (programterv mára sem volt) a Chinatown felé vesszük az irányt. Hajóval utazunk. Rengeteg kis sikátor és helyi piac vár itt ránk. Nem egészen a turistás részre érkeztünk 😀 Persze rövidesen ezt is megtaláljuk. Rengeteg étkezési lehetőség van: utcai árusok, kis beugró éttermecskék (inkább minikifőzdék). Cápauszony és bizarr halak méregetnek bennünket a kirakatokból 😀 
Az egyik kis sikátorban finoman tudtunkra adják, hogy ez nem épp a legjobb hely a turistáskodásra 😀 Nincs vita, csak egyértelmű kézjelzés. 
Egy kis arab (igen, a kínai városrészben, sikerült megtalálni őt is 😀 ) kifőzdében pihenünk meg, és gyors vacsora után továbbállunk. Megkeressük a városrész jelképét, a kaput, majd egy túk-túkkal rövid alkudozás hazaszáguldunk.

Február 6. (kedd): Bangkok

Sajnos át kell költöznünk egy másik szállásra, mert itt már sajnos nem volt hely. Az új szállás is a Grand Palace közelében található, úgyhogy nem kellett messze mennünk, de a pakolászás és rámolás elvesz pár órát. A szállás olcsó, viszont a negyediken van a szoba, lift persze nincs, de segítenek a csomagokkal. 
Miután megszabadulunk ismét a poggyásztól egy túk-túkossal indulunk el egy kikötőbe. Peti próbálja elmagyarázni neki, hová tartunk, de hiába a térkép, egy másikba visz minket. Sebaj, itt is van long-tail boat (hosszúfarkú hajó), csak túl drága. Alkudni kezdek, túk-túkokon megedzetten már én is szemtelenül mondom be az ajánlatot. Nem akarnak engedni, hát otthagyjuk őket, erre persze már elfogadnának mindent 🙂 De Peti megéhezett, először enni kell, úgyhogy faképnél hagyjuk őket. Az egyetemnél egy utcai árusnál eszünk tojással és valamilyen krémmel töltött minipalacsinta-szerű falatokat.  
Visszatérünk a hajóhoz, nem is kell magyarázni, hogy a kedvezményes ár jöhet csak szóba, úgyhogy végül 1 fő helyett ketten utazunk a megadott áron 🙂 
Hajókázunk, de nem csak a szokásos turistaútvonalon, hanem behajózunk a kis csatornaösvényekre is. Látunk haletetést, mini úszó piacot 1-2 árussal, veszünk is egy kis gyümölcsöt. Csak a miénk a hajó, a kormányos néhány szót beszél csak angolul, bár magyarázat nem is igen kell. Templomok, szép és roskatag házak szegélyezik az utunkat. 
A kirándulás után még ellátogatunk a Golden Mount-ra. Ez is egy templom, melynek arany kupolája a város fölé magasodik. Csodás kilátás nyílik Bangkokra. 344 lépcsőfokot mászunk meg, míg felérünk, de gyerekjáték a jól kiépített lépcsősoron 🙂 A tetőn kialakított kilátóról csodáljuk a naplementét. Fenséges látvány. Nagy gongok is állnak itt, melyeket bárki megkongathat bátran, Peti is veri bőszen 🙂 A lépcsősorok mentén elhelyezett harangok sem úszták meg, mert azokat is végigkongattuk 😀 
Nagyon érdekes a környezet, mert a gyönyörű templomépület körüli csatornán túl teljesen lepukkant, falusias városrész várja az embert. Favelaszerű épłtmények omladoznak, de mégsem a nyomor jut eszünkbe, ha végigsétálunk, mert az emberek mosolyognak… 
Thaiföld… a mosoly országa kétségtelenül. Az ittélők, Buddha, az ideérkezők… a mosoly a közös pont és az univerzális nyelv. 🙂 
Este benéztünk a Khao San Roadon található éjszakai piacra.  Számtalan street food árus várt már a turistahadra, de egyre csak érkeztek az újabb és újabb kiskocsikkal. Mikor másfél óra múlva távoztunk, már legalább 3x annyi árus tolongott az utcán. Mindenki megtalálhatta a kedvére való falatot: voltak hagyományos thai ételek (pad thai, fűszeres rizs + rák/csirke stb., saslik), gyümölcsök, de kapható volt sült skorpió és kisütött bogárfalatok is, bár úgy tűnt, hogy utóbbi árusok inkább abból élnek, hogy pénzt kérnek a fotózásért 😀 
Egyébként rengeteg kocsma és gagyiárus is sorakozik itt, de ladyboyokat és a „massage AND MORE” üzleteket nem találtunk. 
Beszereztünk egy szelfibotot is, úgyhogy mostantól szelfik százaival árasztjuk majd el a netet 😀 Reszkess közösségi média! 😀 
Hazatérve Peti fájlalta a hátát, a szállásnál pedig volt egy masszázs. Be is jelentkeztünk gyorsan egy kezelésre. Peti a fájó pontjait kezeltette, én pedig hagyományos 1 órás thai masszázst kaptam. Tiszta környezet, külön ruha a masszázsra. Számomra szokatlan volt, hogy a teljes testüket használják a masszázs során nem csak a kezüket, de kétségtelenül izomlazító és nyugtató érzés volt. Persze a prekoncepciónak, miszerint majd kis 30 kg-os thai lányok ugrálnak a hátunkon, nem felelt meg a két idősebb thai hölgy 😀 Az eredetileg fél órára szabott ár helyett egy órás kezelést kaptunk, utána ellazultan dőltünk le.

Február 7. (szerda): Bangkok, utazás Chiang Maiba

Ismét elhagyjuk a szállást, és búcsút veszünk Bangkoktól egy kis időre, Chiang Mai felé indulunk tovább északra. Remek előretervezéssel ma délben megvettük a repjegyet az esti gépre, így 21:25-kor szállunk majd fel a géppel. A repjegy egyébként nem volt sokkal drágább, mint a vonatjegy, úgyhogy örülünk a rövidebb utazásnak. Szállást is gyorsan foglaltunk, nehogy a reptéren kelljen éjszakázni. 22:35-kor landol a repülő.  
Ezután a tálkészítő szerzetesek nyomába eredtünk Soi Ban Batban. Egy szociológiai tanulmányútnak jobban megfelelt ez a látogatás, mint a tálkészítés tanulmányozásának. Összetákolt épületek sikátoraiban bolyongtunk. Egy szakadt kanapéval és fotellel „felturbózott” helyen próbálta Peti megenni a másutt vásárolt ebédjét, amihez készségesen adtak rögtön tányért és evőeszközt. Mivel túl csípős volt, kb. 2 falat után feladta a küzdelmet, de minket megmosolyogtatott. 🙂 
A hangtálakat a mindenféle végzettséggel rendelkező szerzetesek készítik, legalábbis a kirakott táblákon ezt hirdetik. Ott égetik ki helyben a házak oldalaiban rakott máglyákon, ez is szuperbiztonságosnak tűnik 🙂 A tálak kondításra hangot adnak ki.  
Az áramelosztók és vezetékek rendkívül érdekesek. Nehéz elhinni, hogy ilyen szerkezettel még nem égtek le komplett városrészek. A fekete huzalok sokszor óriáspókok hálójaként szövik be az utcákat. Nagyban hozzájárulnak a „klasszikus” Ázsiáról alkotott képhez. Ezekről is sok fotónk tanúskodik.  
A repülőút előtt még gyorsan az előző szálláson lerakott holmiba átpakoltunk néhány dolgot, hogy beleférjünk a vásárolt csomagsúlyba, majd útnak indultunk a reptér irányába. Ezúttal egy másik reptérre mentünk, mivel ez az út a belföldi forgalom része. 
Ez a reptér is rendkívül modern. Hatalmas és tágas terek jellemzik. Az AirAsia járatán nem ellenőrizték szigorúan a csomagméreteket. A repülő, a személyzet és az utazás is felülmúlta a várakozásainkat.