A szicíliai program kiegészítése, az imént kaptam meg Szonja levelét:

„Az első délután (hétfőn) a mi kis halászhajónkkal kirándultunk, a vízbe menet, de főleg a létrán kimászás nem volt kis feladat, de a víz gyönyörű, úgyhogy jót búvárkodtak, úsztak a halak között. Este pedig elmentünk a cutilisci-be (Alessandroék pizzeriája),  és ott vacsoráztunk, odavittem a születésnapi tortát. A második nap délután elmentünk granita-zni (jégkása szerű valami), meg más helyi finomságokat enni, aztán megint a tengerre, de akkor kavicsos partra, hogy Ági és Peti tudjanak paddle-zni. Szerdán Minyonékkal találkoztak Taorminában, délután strandoltak, és mivel ott voltunk a környékükön, visszafelé felvettük őket, és együtt mentünk el pizzázni Taormina fölé egy nagyon aranyos kis városba. Csütörtök délután az Etna volt a nagy esemény, Peti nagyon várta. Ügyesen felmászott, pedig egy helyen át kellett gázolni az éles lávakövek között! Fantasztikus kilátás volt a naplementében, és nagyon élvezték! Peti is nagyon büszke volt magára, mert a lemenet még nehezebb volt neki a lávahomokos ösvényen! Péter nagyon sokat beszélt! Csak a számokkal volt gondja, de azt mindig leírta. Mindig jókedvű! Kész öröm neki főzni, mert minden „isteni”. Szinte mindig halat főztem, úgyhogy volt nagy öröm! Ma reggel 11-ig aludtak! Aztán megbeszéltük az útitervet, az internetről leszedtük az infókat, 1-kor autóba ültek, és nekivágtak a nagyon szép és bőséges útnak! Remélem néha majd jelentkeznek!
Puszi, Szonja”

Két hét óta először láttuk Pétert élőben, végre sikerült skype-olnunk, eddig sosem voltunk gép előtt, amikor hívtak. Nagy bánatomra csak reggel jutott eszembe, hogy biztos le lehetett volna fényképezni Petit beszélgetés közben, hát majd legközelebb. Nagyon jól néz ki, vidám, elégedett! Sokat nevettek a beszélgetés közben, kicsit Szonja (Bánhidy) is beleszólt, ennek külön örültünk, jó volt őket együtt is látni. Sajnos a gyerekek már aludtak! Képzeljétek el, tegnap 1900 méteren voltak, megmászták az Etna-t. Azt mondta Péter, hogy nehéz volt, sok volt a csipkés – tisztáztuk, éles – kő, de megérte! Azt is mesélte, hogy a tenger fantasztikus, imádja, nagyon jó volt a Neretván is, és itt is, ez nagyon hiányzott! Szonja megerősítette, hogy nem hanyagolja el a tornát sem, sajnos ez a logopédiáról nem mondható el, :-), bár azt hiszem a feladatoknál többet ér most az élő beszéd, a kihívás, hogy Alessandroval és a többiekkel próbáljon meg kommunikálni. Peti azt mondta, angolul beszélnek hozzá, igyekszik megérteni. Rengeteg programjuk volt – van, ebben a hőség sem akadályozza őket! Ma kétnapos kirándulásra indulnak Ágival.
Mindkét képet Szonjától, a Facebookról loptam, az első a közös szülinapi vacsorán készült!

Isten éltessen Kisfiam!

Ma este talán már odaértek Szonjáékhoz, jó, hogy közösen ünnepeltek! Gondolatban ott leszünk mi is! A telefonbeszélgetésekből úgy hallottuk, jól érzitek Magatokat, mi meg nagyon örülünk ennek!
A napi munkák során sokszor nem is érezzük, mennyire megváltoztál, mennyit haladtál!  Tagadhatatlanul vannak – még – veszteségeink, de annyi mindent kaptunk is az elmúlt 2,5 év alatt! Nyertünk új és visszatérő barátokat, segítőket, Te egy társat is. Beigazolódott – kegyetlen módon – mennyi akarat, élni akarás van Benned, milyen pozitív az életszemléleted, milyen jó ember vagy! Soha ez alatt az idő alatt egy rossz, írígy szót nem hallottunk Tőled! Olyan tiszta szívből tudsz örülni mások boldogságának, sikerének, annyi aggodalommal törődsz velünk, hogy, hogy vagyunk. Mindannyian tudjuk, még sokat kell dolgoznod, sok feladat van még előtted, de fikarcnyit sem változott a hozzáállásod, a kitartásod! A tisztánlátásod, a józanságod, ahogy az élet dolgait megítéled. És alkalmanként az önfejűséged, a makacsságod, a határok feszegetése. Amin régen esetleg bosszankodtunk, az ma erénnyé minősül, hiszen mindezekre szükség van, hogy előre haladj.
És persze szomorúság is együtt jár az ünneppel, hiszen a MÁRNINCSSZÜKSÉGRÁ dobozunkba a kellékek, segédeszközök mellé sajnos barátság is került. Mivel emberek vagyunk, ezek fájnak, és időnként szóba kerül, ahelyett, hogy a Téged sűrűn látogató, Veled folyamatosan kapcsolatban maradókat, önzetlenül segítőket, örömet szerzőket emlegetnénk! Megtapasztaltuk, a jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat. Az élet megy tovább, a sebek gyógyulnak. Kár ezen keseregnünk! Biztosan mi is sokat változtunk az eltelt idő alatt, ebben segített a blog is, a visszajelzések, a hozzászólások, a velünk maradó barátok. Egyrészt keményebbek, másrészt érzékenyebbek lettünk.
Szeretném, ha emlékeznél, ha eszedbe jutna, honnan hová tartunk. Visszanéztünk apával videókat, képeket, feljegyzéseket. A teljesség igénye nélkül egy kis felsorolás:

• rengeteget fejlődött a beszéded, a mozgásod, sokkal önállóbb vagy.
• Tavaly még nem, de idén már sikerült paddle-zned,
• lecserélted kisebbre a szörfdeszkát, még küzdened kell vele, de akkor is!
• végigcsináltad tavaly decemberben az Agykontroll tanfolyamot
• önállóan közlekedtél, buszoztál, vásároltál, vezettél, bringáztál
• részt vettél a Senior úszóversenyen
• táncolni tanultok Ágival, és még hosszan sorolhatnám!

Ági és Péter tegnap indultak el, és estére érkeztek meg Dubrovnikba. Ott aludtak, és most már a kompon ülnek, Olaszország felé.
(Hallottuk, köszi a segítséget, Kiricsi tanár úr, Minyon és többiek!)

Tegnap elindultak, és estére érkeztek meg Dubrovnikba, ott aludtak, és ma délelőtt kompoznak át Olaszországba.

(Hallottuk, köszi a segítséget, Jancsi, Minyon és a többiek!)

Tegnapi üzenet:

horvátországból jelentkezünk
helló,
ma de. snorkeleztünk a ház előtt, megnéztük a kagylótelepet.
ági fázott (így hamarabb kiment), én viszont feltérképeztem a többi kagylótelepet is!
ági paddle-vel jött utánam.
kimentünk du 4 körül a beachre, összeszereltünk, de sajnos ma nem volt semmi szél.
visszamentünk az apartmanhoz, és én újra bementem snorkelezni a vízbe. sokáig voltam, mély volt a víz.
este (most már a harmadik este egymás után) h. beültünk a többiekkel vacsizni a falu egyetlen éttermébe.
(először halat ettem, tegnap kagylót – ami az itt található kagylótelepről származik – ma meg kalamarit ettem) mind jó volt.
péter

Ági és Péter nagyon rendesen, naponta SMS-t küldenek. Pénteken éjfélre értek Blace-ba, itt „táboroznak” egy hétig. Nagyot aludtak, aztán Peti szörfözött, azt írták, először nagy küzdelmet folytatott a hullámokkal, de utána sikerült mennie is. Tegnap igen korán kelhettek, mert a déli SMS szerint fantasztikus hajókázáson vannak túl. Este telefonon is beszéltünk, jól érzik magukat, rengetegen vannak, úgy emlékszem, Minyon azt mondta, 43-an!

Csaba Anikó: Péter és Ági tegnap kora délután útra keltek! Csaknem egy hónapos szabadságra indultak. Péter a baleset óta eddig egyszerre maximum egy hetet pihent, holott nagy szüksége van a kikapcsolódásra, arra, hogy kikerüljön egy időre  a napi mókuskerékből.

Mai SMS: Megérkeztünk a plitvicei tavakhoz. Túrázunk. MInden OK.

Mennek tovább a Neretvához, ott egy hetet töltenek a kite-osokkal, majd továbbutaznak. Várjuk a jelentkezéseiket, nagyon. Reméljük, hogy kipihenten, feltöltődve érkeznek majd haza.

Csaba Anikó: Petiék szombaton Ági szüleivel voltak baráti vacsorán, reggel korán keltek, és jöttek Tihanyba. Mi már pénteken este lementünk. Házassági évfordulót ünnepeltünk (a miénket, nagy, kerek szám, :-),). Szerettem volna áldást kapni, ahogy a 25. éves évfordulón is volt, logikusnak tűnt, hogy ezt az apátsági templomba beszéljük meg. Orsinak jutott eszébe, hogy meghittebb lenne, ha a sajkodi, hivatalosan az újlaki (volt rom) templomba mennénk. Nagyon örültem már a lehetőségnek is, és sikerült is mindent elrendeznünk. A Gáborkáékat eskető Félix atyával beszéltem meg, hogy az Apátsági templomban meghallgatjuk a 10-es misét, és utána megyünk a sajkodi „kis” templomba. Mire odaértünk, már ott voltak Orsi szülei, Laász Kati és Szumega Rudi feldíszítették a templomot, égtek a mécsesek, gyönyörű virág várt minket. És együtt volt a család! Ennél belsőségesebb, szebb ünnepet nem is kívánhattunk volna!
Utána Katiékhoz mentünk Sajkodra „egy koccintásra”, aztán ebédelni. Köszönjük mindenkinek!
Az ünneplés után még lementünk a tihanyi Yachtkikötői strandra, ahol Peti kipróbálta az új deszkáját és a vitorlát. Nagyon nagy forgalomban, külön-külön araszolgattunk haza. És most sok-sok családi kép a fantasztikus hétvégénkről. Nem tudom, mit rontottam el, hogy eyik kép kisebb, a másik nagyobb, így sikerült:

Az újlaki (volt rom) templom: az Apáti templom  „már nem rom”, mert 1999-ben közadakozásból gyakorlatilag újjáépítették. Így jelenlegi állapotában azért is érdemes megcsodálnunk, mert láthatjuk, milyen volt anno a többi ma is romban lévő Balaton-felvidéki elpusztított kis templom. A téglalap alakú XII. századi román stílusú templomnak négyszögzáródású szentélye van, hajója szélesebb és magasabb, mint a szentély. Belülről még meghatóbb. Történetéről annyit, hogy a tihanyi-félszigeten hajdan három településből a kettő Árpád-kori község – Újlak és Apáti – a török időkben elpusztult, helyüket és emléküket egy-egy templomrom őrzi. (Az újlaki már szerepel a Balaton 1000 csodája között!)
A templomocskát a 71-es út mellett találjuk a Sajkodi leágazás közelében. Elvben a sárga, valamint Tihany felől a piros kereszt jelzés is ide vezet. A Balatoni bringakörúttól 60 m-re a növényzet között láthatjuk meg.

Csaba Anikó: A ma délutáni örömünk: