Először is köszönet Attilának a kölcsei almáért, nagyon finom! Ezen a héten is voltak műsorváltozások, elmaradt a logopédia, és péntek helyett kedden volt lovaglás, Petra el is ment megnézni. Móni újabb feladatokat talált ki Petinek szerdán: guggolás és felállás. Ez teljesen újfajta mozgás, nagyon nehéz, megterhelő volt! Ma délután pedig fekvőtámaszt gyakoroltak úgy, hogy szimmetrikusan mozogjon a teste, ez is nagy kihívás! A héten Péter már két este is önállóan ment (busszal és gyalog) Gazdagrétre. Nagyokat sétáltak Gáborral, talán ez már kevésbé megterhelő számára. Tegnap jól ment a kognitív foglalkozás és az úszás, Peti is elégedett volt a teljesítményével. Azt találták ki Gáborral, hogy csütörtökön az OORI-s órák után nincs értelme hazarohanni, az így felszabaduló időt (kb. egy óra) inkább pingpongozással töltik. Ki is néztek az OORI-ban egy erre a célra szolgáló tornatermet, összekészítették az ütőket, labdákat, erre zárva találták a tornatermet, így kimentek a Vadasparkba sétálni. A hét „jóhíre”, hogy felkészülvén a hidegebb napokra, elővettük a sálat, sapkát, kesztyűt. És Péter egyedül, símán felhúzta a jobb kezére, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga! Hogy értékelni tudjátok, régen a jobb cipő és a kesztyű felvétele is nehézkes procedúra volt, ahogy hozzáért valami, rögtön görcsbe rándult Péter lábfeje, a keze, az ujjai, és mindenféle trükköket kellett kitalálnunk, hogy fel tudja venni. A cipő már régen nem probléma, de a kesztyűvel még tavaly is komoly küzdelmeket folytattunk, gyakran inkább meleg sálba tettük a kezét.


Pénteken megismerkedett Peti az új lovas helyszínnel, Krisztinával az oktatóval és persze Szilajjal, a lóval. Egy már biztos, Páty (hozzánk) sokkal közelebb van, mint Fót, ez nagy könnyebbség. Krisztinát Enikő, a korábbi okató ajánlotta, ő épp egy évvel ezelőtt látta Pétert, amikor Sarlóspusztán voltunk a lovasterapeuták vizsgáján.  Péter miután volt logopédia órája, volt talpmaszázson, dolgozott Gelányi Lacival, lovagolt, este még elment a senior úszóedzésre. És persze a hétvégét ismét a Naphegyen töltötték, végre jól aludt. Szombaton a koraesti kétórás gyógyító masszázs után még moziban voltak. Ma délután Aklan Gyuriéknál volt kis Kaffkás találkozó, utána Pétert még a Gellérthegy utcába vitte vissza Gyuri. Kaját készített magának, meguzsonázott és már sötétben indult haza, ismét egyedül, busszal. A sötétségre való tekintettel Gábor kiment Petiért a buszmegállóba, de Peti visszaküldte, hogy nincs rá szükség. A jegykezelés azonban  egyenlőre megoldhatatlan. A tömbjegy is meggyűrődik a zsebben, egy kézzel betenni, kezelni…, hát azt hiszem, marad a bliccelés, és ha jön az ellenőr, majd megkéri, hogy kezelje neki.

2010 10 22, Páty


Ez a hét – a foglalkozásokat tekintve kicsit összevissza lett, több elmaradt, van, amit szombat késődélután fognak bepótolni, de valahogy mégsem volt nyugodt, pihenős az elmúlt pár nap. Péter már második hete rosszul alszik, emiatt nem tudja kipihenni magát, fáradt. Valószínűleg sokat gondolkozik a jövőn, nagyon zavarja, hogy még nem tudja jól kifejezni magát. Kedden Peti is elment a MOM-ba a wasabizásra, szerdán meglátogatta őt Bánlaki Tomi, Aklan Gyuri, Vujevits Jani. Nagyon örült, de kicsit szomorúan mondta utána, mennyire bántja, hogy csak hallgat, és nem igazán tud befolyni a beszélgetésbe. Visszatérő kérdése, „és mi lesz, ha így marad?” Biztatjuk, vigasztaljuk, de tudom, hogy borzasztó nehéz lehet neki!  Csütörtökön Kata foglalkozott Petivel, aki azt mondta Gábornak úszás után, hogy nagyon élvezi az órákat, mert Petinél mindig van előrelépés, mindig van haladás. Tegnap este Orsiéknál voltunk, köszöntöttük a névnapján, és élveztük Gabót, aki produkálta magát. Ma Zita végighallgatta Peti telefonálását logopédia órán, és azt mondta neki, legközelebb felveszi magnóra, milyen mondatokat tud mondani, mennyire gördülékenyen beszél. Erre Péter közölte, hogy ha felveszik, lámpalázas lesz, és nem fog lazára sikerülni. Most Éles Csabával van talpmasszázson, ami azért is klassz, mert amíg Csabát kezelik, Péter nem ül és várakozik, hanem elmegy a közelben található vegás étterembe és megebédel. Azaz elmegy, kiválasztja, mit akar enni, kéri és kifizeti! Készülünk a ma délutánra, mert Enikőnél megszűnt a lovaglási lehetőség, de ajánlott egy új helyet, ma megyünk először Pátyra lovagolni.

 


Nagyon nagy dolog történt a hétvégén! Péntek óta Petiék ismét a Gellérthegy utcában voltak. Ma délben beszéltünk, kérdeztük, jön-e haza ebédelni. Mondta, hogy igen. Elkezdtünk enni, nem vártuk meg Petit, mert éhesek voltunk, Gáborék kirándulásból érkeztek. Csöngettek, Péter volt. Nem egészen értettem, miért nem használják a távirányítót. Kimentem a nyélre, és azt láttam, hogy Péter bandukol fölfelé, hátizsákkal a vállán. Boldogan kiabálta, hogy EGYEDÜL JÖTTEM! Rögtön tudtam! Egyedül a Naphegyről, a Gellérthegy utcából! Felgyalogolt a Hegyalja útra (az egy elég hosszú út), felszállt a 8. buszra, az Irhásároknál leszállt, és hazasétált! Péter először közlekedett egyedül! Annyira büszke vagyok, és úgy örülök! Már napok óta mondogattam Gábornak, hogy menjünk el buszozni valamikor, próbáljuk ki, Péter hogy tud fel- és leszállni, mert szerintem már többfelé el tudna jutni egyedül! Megelőzött minket és megtette! Nemhiába gyakorolták annyit a lépcsőjárást! Amikor kérdeztem, hogy volt-e jegye, azt mondta, blicceltem! És ez nem minden! Kiderült, hogy Dóri már tegnap este hazament tanulni, így egyedül volt a lakásban ma délig. Reggelit készített, összepakolt, bezárta a lakást, stb. Azt mondta, élvezte, nagyon jó volt! El is hiszem,  majdnem két év után, végre felügyelet nélkül, estétől, délig! (Ui.: Jó, hogy nem tudtuk, mert én halálra izgultam volna magam otthon, Gábor meg tuti elment volna érte, nem engedte volna, hogy egyedül tegye meg ezt az utat!)


Annyira gyorsan telnek a napok! Bár az is lehet, hogy csupán nagyon sűrűek. Mindenesetre megint itt a hétvége. Rengeteg foglalkozás volt, bár én ezen a héten szinte egyet sem láttam, sosem voltam otthon, sajnos. Péter szerint e hét kihívása, hogy Gelányi Laci óráján kettesével kellett vennie fölfelé a lépcsőfokokat! Ez azért is nagyon nehéz, mert a belső lépcső nálunk viszonylag keskeny és sötét. De mindig ezen gyakorolnak, biztonságosan, szépen, egyedül kell Péternek közlekednie rajta. Kedden a szép, gyors járás gyakorlására érkeztem haza, és kértem Gábort, készítsen gyorsan videót róla (feltöltöttem). Ennek apropójából visszanéztünk régebbi felvételeket, elemeztük a haladást. Amúgy egy szokásos hét volt, a szokásos foglalkozásokkal. Itt járt Pölös, tegnap itt volt Gabó, este Gáboréknál volt Peti, ma délben Éles Csaba vitte talpmasszázsra, és este úszás után mennek a Naphegyre Dórival, holnap este Gáborékkal színházba mennek.




Péterék ismét a Gellérthegy utcában töltötték a hétvégét. Egyre inkább úgy látjuk, hogy jó a fogadtatása az ötletünknek! Már pénteken, a szenior edzés után oda ment haza Péter, és ott várta Dórit. Szombaton fent voltak a Citadellánál, kihasználták a ragyogó időt, Péter csak annyit mondott nekünk a telefonba délután, hogy sétáltunk, sok-sok lépcső, jó volt. Utána megebédeltek, és este még moziban is voltak. Tegnap délre vártuk haza ebédelni, de telefonált, hogy ismét kirándulni mennek. Agniékkal, Lilláékkal voltak együtt, Péter videózta a tandemes siklóernyőzésüket. Jó fáradtan érkezett haza, éppen itt volt Orsi és Gabó (Gábor biciklizni ment), kicsit élveztük a babát, beszélgettünk. Este TV-nézés, illetve holnapi logopédia feladatok gyakorlása volt műsoron. A feladat: két oszlopban szavak vannak, és a megfelelőket össze kell kapcsolni összetett szavakká. Némelyik nagyon nehéz, nekem sem egyértelmű időnként, mit mivel is kellene párosítani. Jókedvűen ébredt Péter ma reggel, bár vegyesen aludt. Épp most indultak el Gáborral a mai hosszú OORI-s napra.


Ezen a héten is sok az apró javulás, amit hol mi tapasztalunk, hol a terapeuták, kezelők veszik észre. Ma pl. Péter két lépcsőfokra is fellépett bal lábbal, most először! Vannak újabb fényképek is, azokról az oktatókról, akiket még sosem mutattunk. Az első az OORI-ban, a logopédia órán készült, Mészáros Évával, aki gyerekkori barátom. Társbérlők voltunk, azt hiszem, sokan nem is tudjátok, mi az, minden esetre nekem bearanyozta a gyerek- és fiatalkoromat a kényszerű együttlakás. Isteni szerencsénk, hogy logopédus lett, és pont az OORI-ban. Rengeteget segített és segít Péternek és nekünk is a kezdetektől fogva, nemcsak a szakmai tudásával, hanem a barátságával is. Mellette az Ördögoromban készült képen Örley Zita és Peti, ő az új logopédus, ősszel kezdett Péterrel dolgozni.

2010 10 04, OORI, Mészáros Évával Zita, Peti, 2010.10.08.

Gábor készített pár képet az Ender Ágival (az OORI-ban) végzett hétfői tornagyakorlatokról, Péter vele is nagyon szeret dolgozni.

Szkander Ágival, 2010 10 04, OORI 2010 10 04, OORI, Torna

Végül, de nem utolsósorban, ma kaptam Minyontól képeket, amelyek Dani anyukájánál készültek a közös, szeptemberi lecsópartin. Fantasztikusak vagytok!

Kite-csapat Dani mamájánál, 2010 09 18


Nagyon kellemes, nyugodt, családi hétvégénk volt. Szombaton Szarvason voltunk Csaba nagyapáéknál. A teljes család útra kelt. Jókedvűen telt az utazás, Dóri logopédiai feladatokat talált ki Péternek, sokat nevettek közben. Kíváncsian vártuk, mit szól Péterhez a nagyapja, éppen 4 hónapja találkoztak utoljára. Csaba nagyapa, mint testnevelő tanár aggódó, de különösen kritikus szemmel figyelte Pétert. Öröm volt hallgatni, szerintük is milyen sokat változott – fejlődött. Nagyon jó volt ismét együtt látni a négy generációt, pláne a négy Csaba Gábort! Ebéd után kicsit sziesztáztunk a kertben, örömmel figyelte mindenki a dédunokát és azt, hogy Péter milyen ügyesen labdázott. Sétáltunk egy nagyot, aztán indultunk haza.
Azt találtuk ki, hogy hétvégeken, mivel már nincs Balcsi, Péterék „költözzenek el” a Naphegyre, Gábor megürült lakásába. Szombat este mentek először, mi is elkísértük őket, hiszen jó sok cuccuk volt. Nagyon-nagyon jó érzés, hogy már itt tartunk! Azt hiszem, Péter is meghatódott, hogy csaknem két év után végre a Gellérthegy utcában töltötte az éjszakát, ugyan még nem a saját lakásában, de biztos vagyok benne, eljön annak az ideje is! Péter ma délelőtt onnan indult – egyedül! – szavazni. Mivel az nem a megszokott helyen volt, hanem egy másik iskolába kellett menniük, kis séta után találkozott Gáborral, és a két testvér, ahogy eddig minden alkalommal, ismét együtt szavazott. Ünnepi ebéd következett, köszöntöttük Orsit és Gábort (ma két éve volt az esküvőjük), és előre koccintottunk Gábor (a papa) szülinapjára, ami kedden lesz.

Csaba nagyapa, Dóri, Péter 2010 10 02 Négy Csaba Gábor és Peti, 2010.10.02.

Közös ebéd, a család egy része 2010.10.02. Gabó, séta közben 2010.10.02.

Keresztapával, 2010.10.02.

Az alábbi Antoine de Saint-Exupéry idézetet választottuk októberre Péter fali tablójára: Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal.


Ugyan én elfogult vagyok, de örömmel jelentem, hogy újabb mérföldkőhöz érkeztünk Péter beszédében! Tegnap reggel egyszer csak megállapítottam, hogy beszélgetünk! Mondatokat mond, mesél, ragoz, javítja, ha helytelenül ejtett vagy ragozott szavakat! És valahogy annyira természetesnek tűnt, hogy nem is reagáltam rá azonnal.  A mai napunk: reggel komoly reggeli torna, 10 – logopédia, (Ördögorom) 12 – Talpmasszázs, (Éles Csaba viszi), 13.30 – Gelányi Laci, Ördögorom, 16 – Lovaglás (Fót). És onnan rohanás a Színházba, Minyonnal és Somával mennek a Nemzetibe, a Csehov Három nővért megnézni. Nagyon örült, hogy hívták. Nem is csodálkozom, hogy időnként panaszkodik Péter, hogy fáradt. Igazándiból azon szoktam elgondolkodni, honnan veszi a lelkierejét, a kitartását, hogy lassan két éve végigküzdje a mindennapjait, és tiszta szívből örüljön az apró kis eredményeknek is. Néha persze szomorkodik, szeretne valami hasznosat is tenni, kicsit dolgozni végre, mert néha feleslegesnek érzi magát.  Szeretné érezni, hogy szükség van rá, jó lenne a jelenlegi tudását, képességét is kamatoztatnia. Sokat jelentene, ha nem kizárólag különböző foglalkozásokból állnának a napjai. Mindig is úgy éreztem, hogy erre is szükség lenne a haladása érdekében (nem a pénzre, keresetre gondolok), de sajnos itt az elért eredményeink a nullához közelítenek. Péter hiába olvas újságot, néz TV-t , beszélgetünk, ez nem helyettesíti a rendszeres munka általi kihívást, a mindennapi életbe való be-, visszakapcsolódását.  Ő is érzi, és sajnos egyre többet aggódik emiatt.

Új hír! Ma volt – sajnos – az utolsó lovaglóóra, és most telefonált Péter, hogy VÁGTATOTT!