Pénteken megismerkedett Peti az új lovas helyszínnel, Krisztinával az oktatóval és persze Szilajjal, a lóval. Egy már biztos, Páty (hozzánk) sokkal közelebb van, mint Fót, ez nagy könnyebbség. Krisztinát Enikő, a korábbi okató ajánlotta, ő épp egy évvel ezelőtt látta Pétert, amikor Sarlóspusztán voltunk a lovasterapeuták vizsgáján.  Péter miután volt logopédia órája, volt talpmaszázson, dolgozott Gelányi Lacival, lovagolt, este még elment a senior úszóedzésre. És persze a hétvégét ismét a Naphegyen töltötték, végre jól aludt. Szombaton a koraesti kétórás gyógyító masszázs után még moziban voltak. Ma délután Aklan Gyuriéknál volt kis Kaffkás találkozó, utána Pétert még a Gellérthegy utcába vitte vissza Gyuri. Kaját készített magának, meguzsonázott és már sötétben indult haza, ismét egyedül, busszal. A sötétségre való tekintettel Gábor kiment Petiért a buszmegállóba, de Peti visszaküldte, hogy nincs rá szükség. A jegykezelés azonban  egyenlőre megoldhatatlan. A tömbjegy is meggyűrődik a zsebben, egy kézzel betenni, kezelni…, hát azt hiszem, marad a bliccelés, és ha jön az ellenőr, majd megkéri, hogy kezelje neki.