Horváth Zsuzsi:
3 hétre indiánok – nászút Indiában
Február 2. (szombat)
Az indulásunk a szokásostól is nagyobb őrületben kezdődött. Talán az Indiáról olvasott hírek miatt több váratlan dologra akartunk felkészülni, amik persze csak részben valósultak meg, vagy egyáltalán nem. Az indiai MÁV ügyintézése is hasonló a magyarhoz… az elektronikus regisztráció sajnos ezért sikertelen maradt, tehát esélytelen volt a jegyszerzés előre.
Ezúttal a Qatar légitársasággal utazunk Dohán keresztül.
Az ételt tekintve egyelőre az Emirates vezet nálunk, de a személyzet nagyon kedves, ebben talán jobbak. Az ügyfélszolgálattal viszont meggyűlik a bajom, hiszen az ingyenes transzfer szállást nemigen sikerül elintézni a visszaútra… sebaj, majd rossz kritikát írok róluk J (ez ördögi vigyor akart volna lenni).
Ezúttal Gábor és Gabó visz ki bennünket a reptérre az Anikó által csomagolt mennyei töpörtyűs pogácsa és fasírt társaságában – utólag is köszönjük, isteni volt minden! –, és „természetesen” bekísérnek bennünket, nehogy véletlenül mégis itthon maradjunk… J
De nem maradunk, a repülés és az átszállás is simán megy.
Február 3. (vasárnap)
érkezés kora reggel Delhibe. A reptéren még téblábolunk kicsit, hiszen az e-vízumokat ellenőrzik, majd megkapjuk a kis pecsétünket az útlevélbe, lehet menni, ki merre lát max. 60 napig. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
