Jól kezdődött a hét, tegnap minden foglalkozáson dicsérték Pétert. Gelányi Laci hetente legalább egyszer végez nyújtást Petivel (ez fájdalmas, Péter hangosan jajgat közben, szörnyű hallgatni), de szükséges, nagyon hasznos, szóval azt mondta tegnap, hogy kezd lazább lenni Peti, és ugyanezt állapította meg később Csaba Laci is. Este meglepetésként Peti második keresztfia Boriszka hozta el a szüleit (Agnikát, Miklóst) és Dóriékat látogatóba.

Boriszka és PéterDóri, Agnika,  Borisz, Peter Kersztapa kezében

Ma érvizsgálaton volt Péter – oxigén után és logopédia előtt -, az új doktornő utalta be. Eddig mindenki azt mondta, hogy nincs erre szükség, most kérnünk sem kellett, és örültünk, minket megnyugtat. Délután kis pihenés után nekem segített Péter. Kivitte a szemetet, ami nagy dolog, mert le kellett mennie, egyensúlyozva a lépcsőn, és a kuka 70 méterre, a nyél végén van, a kapunál! Aztán kezdett jönni a család, megkésve, de most tartottunk az Ördögoromban Gábor napot és Gabó szülinapját. Nagyon jó volt együtt ünnepelni! Péter beszélgetett, elmondta, hogyan telik egy napja, hová, milyen foglalkozásokra jár, stb.

CSaba Eszter, Laci, Peter Az ünnepelt


Igazán kellemes volt a hétvége. Szombaton 2,5 órás volt az oxigénkezelés, utána autóztunk egy kicsit. Megnéztük a Tükörhegyi házakat Törökbálinton, aztán a PannonGSM új székházát. Azt nézegettük, honnan van szebb kilátás a tájra. Délután Dóri és Peti sétálni voltak, majd a MÜPA-ba mentek, Evelyn Glennie koncertre, nagyon élvezték! 
Ma Normafához ment a família, a Baba szülinapját közös sétával, majd ebéddel ünnepeltük, ott voltak a szülők, nagyszülők, keresztszülők és persze az ünnepelt.

Normafa, családi séta 2008 03 28 Az ünnepelt és a mamája Az ünnepelt DÓri, Peter 2010 03 28 Generációk, Három a Csaba Gábor


Gyorsan eltelt a hét, bizony fárasztó volt. Az oxigénkezelés miatt nincs lazsálás, pihenés, hétköznap kilenckor, szombaton 8-kor kezdődik, szóval korán kell kelni, hogy időben odaérjünk! Csütörtökön reggel oxigénterápia után logopédia volt, és mivel Enikő nem ért rá, Péter egyedül ment be a medencébe, és gyakorolt. Elégedett volt a teljesítményével, megint szépen ki tudta emelni a karját gyorsúszásnál, Gábor felügyelte. Jól sikerült a többi foglalkozás is a héten, megint van akupunktúra (és nagyon fáj, fűzte hozzá Péter, mert most már mindig felolvasom, amit írtam, mielőtt felteszem a blogba). És ismét voltak látogatók, szerdán Csaba Eszter, tegnap Bánlaki Tamás, ma délben Zaránd.
Megint péntek van, azaz Gelányi Lacival a háztartásban, lakásban való tennivalókat gyakorolták, egyelőre még az elektromos stimuláló segítségével. Ilyenkor körbejárnak, és Péternek a jobb kezével kell fedőt leemelni – elengedni – visszatenni, széket kihúzni – elengedni – visszatenni, stb. Peti azt mondta, szeretne már ott tartani, hogy a korlát megfogását gyakorolják, sokkal biztonságosabban tudna az uszodában a vízbe bemenni. Laci szerint ez sincs már messze! Kis pihenés, közben megérkezett Orsi a babával. Örültek egymásnak, aztán én elmentem sétálni az unokával, ők meg Gáborral indultak Fótra, lovagolni. Jó, hogy ez a hét utolsó foglalkozása, mindig öröm és sikerélmény Petinek! Hullafáradtan érkeztek vissza, de utána még benézett a bátyjával a Kaffkába, ahol ma Kaffka-találkozó volt. Nagyon tisztelem, becsülöm Pétert, hogy bevállalja, és félig gyógyultan is elmegy ilyen eseményekre! Sajnos a holnapi korai kelés miatt viszont nem tud menni a vietnami afterpartyra! Mire hazaértek, kikészítettem a meglepetésként előhívatott, kinagyíttatott régi és új fényképeket Petinek. Volt öröm, nevetés, néhányat ide is felteszek. És újra van minta, cél előttünk!

Peti, Erdely 2005

El Gouna 2 Okos, a kedvenc, 2007


Hát az a helyzet, hogy hihetetlen kihívás számomra ez a blog, mindig újabb dolgokat kell megtanulnom. Mire megtanultam a képbeillesztést (tényleg nem ördöngősség), szükség van a videóbeillesztésre, illetve a videó megvágására, mert persze mindig hosszabb, nagyobb a file, mint amit fel lehet tölteni. Most Zari segített, remélem sikerült jól feltöltenem.

Amúgy mindig ugyanazzal a lóval, Abigéllel lovagol Peter.  Nagyon örült a “vágtának”, annak még jobban, hogy a Gábor felvette videóra.


Nyugodt hetünk volt, „laza”, mert ergó egyáltalán nem volt a héten, és klinikai logopédia sem lesz két hétig. Viszont Péter volt ma lovagolni, már az ügetést is kipróbálták. És hétfőtől – tavaszi kedvezményes áron – belekezdünk egy oxigénterápiába.



Vasárnap – hétfő, kirándulni ment Péter Dórival a Börzsönybe. Hirtelen jött ötlet volt, nem foglaltak szállást, így nem is ott aludtak, ahol először akartak, de megoldották. Jókedvűen jöttek haza tegnap.     
Peter már egy ideje el volt keseredve, ha beszélgettünk, a mozgására azt mondta, stagnál. Ennek oka, hogy már legalább két hete nem tudta megmozdítani az ujjait, és ez elkeserítette. De ma reggel! Végre úgy kelt fel, hogy jól aludt, kipihenten ébredt. És ami a legfontosabb, reggelizett és hosszasan mozgatta az ujjait!   
Jól kezdődik a munka, a hét! Logopédia volt a mai első foglalkozás. Csűri Marinál mindig naprakésznek kell lennie Péternek. Teszteli, hogy tudja-e a napi friss politikai vagy sportaktualitásokat. Ma Peti elé tett egy kokárdás Kossuth képet, hogy beszéljen, mit lát. Aztán elkezdték mondani a Talpra magyart, és Peter az első szakaszt tudta egyedül szavalni, csak a végén kellett kis segítség! Szerinte nagyon jó, hogy tud verset, imát mondani emlékezetből, képes új sorokat, szöveget is megtanulni. Azt kérte, beszéljen sokat, próbálkozzon különböző szituációkban megszólalni. A szókincs „megmozgatásán” dolgoznak, arra törekszik, hogy legyen – bővüljön a szófantáziája. Fontos, hogy hallja saját magát beszélni. Sínen vagy – így búcsúzott, mert másfél hétig nem lesz óra.  
Logopédia után megkerestük Tamás Gertrúd doktornőt, a jövőben hozzá kell mennünk, ha gondunk van, kontrollra, gyógyszert felíratni. Izgatottak voltunk, de nagyon szimpatikus, optimista hozzáállású, fiatal orvos.


Tegnap ismét jó napunk volt. Az OORI-ban Móni elégedett volt logopédián, megdícsérte Pétert. Az úszás is jól ment. Mire hazaértek, megérkezett Orsi a babával. Unokás csütörtök volt. Kicsit később jöttek, mert a  hóesés miatt nem tudtunk sétálni menni, így délelőtt otthon aludt. Bearanyozta a baba a velünk töltött időt! Nem sokkal ebéd után vitte haza Orsi, addigra elfáradt a baba (és a keresztapja is). Sajnos a logopédus tanárnő mára megbetegedett, így elmaradt az óra. Helyette Dóri tanult délelőtt Péterrel. 
Délután elkísérték Danit…
A hétvégét nélkülem kell megoldaniuk, mert péntektől vasárnap estig megint el kellett utaznom , ezért írok ismét ékezetek nélkül, majd utólag javítom. (Megtörtént)


Nagyon jól sikerült a szerdai „laza” nap. Péter sokáig tudott aludni, aztán délelőtt sétáltak Gáborral egy nagyot. Ebéd után átmentünk Orsiékhoz, mert már több, mint egy hete nem láttuk a babát. Jókedvűen fogadott minket, sokmindent tanult ez alatt a 10 nap alatt, sőt pont, mikor ott voltunk, önállóan is megtett néhány lépést, most először!

A 4. Csaba Gabor

Izgatottan készültünk az estére, Bánlaki Tamás és Vujevits Jani azt találták ki a mai szerdára, hogy elviszik Pétert az Eurocenterbe gokartozni. Eléggé megrémültünk az ötlettől, de Péter nagyon boldogan készülődött. Végül Gábor (a papája) vitte el, és ott találkoztak. Kiegészült a társaság Aklan Gyurival, Richter Janival és persze Gáborral (a bátyjával). Nagyon klassz estéjük volt, két menetet versenyeztek, és Péter ügyes volt. A be- és kiszállás nem volt egyszerű, de utána már jól és gyorsan manőverezett. Utána boldogan telefonált haza, azt mesélte, hogy jól ment, és nagyon élvezte!   
És nekem egyfolytában az jár a fejemben, milyen klassz, hogy ilyen és ennyi nagyon jó barát veszi körül Pétert és tart ki mellette, segíti, köszönjük!

Peter vezetes kozben

Peter es Gabor az eredmenyeket tanulmanyozzak Vujevits Jani, Peter, Richter Jani


Az igért szombati szülinapi képek:

Minyon, az ünnepelt A Minyont köszöntők

A megszokott módon telik a hét, foglalkozás – foglalkozás hátán, Péter szorgalmasan végzi a feladatokat. Ma este moziba ment Dórival, ilyen “hétközbeni” kiruccanásra az otthonlét ad lehetőséget, és a holnap délelőttje szabad, sokáig alhat.


Tegnap délben Pölösékhez voltunk hivatalosak lakásnézőbe és ebédelni, köszönjük. Utána vásárolni mentünk Péternek, leült egy kicsit pihenni, és máris indult Miczek Szilvi szülinapi bulijára (képeket majd utólag teszünk fel). Nagyon jól érezte magát, elég későn jött haza. Ma sokáig aludt, aztán kezdtünk öltözködni, Csaba Laciéknál volt családi ebéd, Eszter szülinapját és névnapokat köszöntöttünk.
Egy kis pihenés és kezdett gyülekezni a kite-s csapat. Dani szűk baráti köre jött az Ördögoromba gyertyagyújtásra, közös megemlékezésre.



 


 


“Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.” (Helen Keller)

Péter ismét fárasztó, de nagyon eredményes hetet tudhat maga mögött. Minden foglalkozás után telefonon szokott bejelentkezni, már a hangjából érezni lehet, hogy sikerült. Ezen a héten mindig elégedetten telefonált, ő is érzi, hogy óráról órára fejlődik, halad előre. Bár mindig hozzáteszi, hogy sajnos lassan.  
Jól sikerült a kognitív óra hétfőn, a logopédia foglalkozásokon is egyre nehezebb feladatokat oldanak meg. Képek alapján történeteket kell mondania, elmesélni mit lát. Ez nehéz, egész más, ha ő akar mondani valamit, és ha feladatként kell beszélnie! A múltkor Csűri Mari jelzőket sorolt fel, és Péternek az ellentétes szavakat kellett kimondania, most pedig ikerszavak párjait. Nagyon jól ment! A héten többször is dicséretet kapott! A passzív szókincse a régi, egyre újabb és újabb szavak, kifejezések buknak elő az órán is, ezek aktivizálásán dolgoznak. Most már a leggyakrabban kerek, ragozott mondatokban beszél, persze még gyakran elakad, ilyenkor elkél a segítség. A logopédiáról tudok a legtöbbet írni, mert ott bent ülök, hogy halljam, mit csinálnak, jegyzetelek, és így tudom, hogy otthon mit kell gyakorolnunk. Közben sokszor eszembe jutnak az egy évvel ezelőtti órái Mészáros Évával, amikor megrémülve ültünk Gáborral. Az órán szembesültünk azzal, hogy Péter mennyi mindent nem tud. A velünk való mindennapi kommunikációban ez sosem derült ki. Akkoriban ezt úgy éltük meg, hogy egyre csak bővül a „hiánylista”, fogalmunk sem volt az aphásiáról, erről az alattomos, láthatatlan, számunkra érthetetlen, megfoghatatlan dologról. Hiába mondta Éva, hogy ügyes volt, elképzelhetetlen volt számunkra, hogy fognak a hiányzó fogalmak, tudás visszajönni.  Így tiszta szívből tudok örülni, hogy ezek az idők már elmúltak, haladunk!   
A többi foglalkozásra Gábor viszi, a kettejük elbeszéléséből tudom, mi történt. A pénteki ergó-n ismét az otthoni eszközökkel (megfogás, elengedés) gyakoroltak. Gelányi Laci szerint segít és hasznos minél több fajta, különböző alakú,  felületű tárgy megfogása. Ezen a héten – sajnos – Gödöllő költözés miatt kimaradt, reméljük, hogy hamarosan folytatódhat az ottani  munka. Helyette Péter kedden is ment az OORI-ba Ágival tornázni. Pénteken délután Fóton lovagolni volt, a jobb idő beköszöntével reméljük, ez rendszeres lesz. Már nagyon készült rá, és utána azt telefonálta, hogy fergeteges volt! Hullafáradtan értek haza, kezdődhet a hétvégi lazítás.


Ma már március van! Nagyon gyorsan telnek a napok, hetek. Péter már egy hónapja van otthon! Mi változatlanul élvezzük, bár Gábor szinte folyamatosan úton van, de jó óráról – órára, foglalkozásról – foglalkozásra azonnal hallani a beszámolókat. Péter nem ennyire látja pozitívan, azt mondja, nagyon sok időbe telik az utazgatás. Persze az  is benne van, hogy minket szeretne kímélni. Azért azt hiszem, ő is élvezi az itthonlétet, az otthoni alvást, a nagyobb szabadságot, és azt, hogy Dórival gyakrabban tudnak találkozni. És persze a Tamás által szervezett  szerdai kiruccanásokat is várja. Nagyon jó, hogy a szerda délelőttje szabad, így a két kemény hét eleji nap után jön egy pihenős, aztán ismét két nehezebb nap a hétvége előtt.
Természetesen nélkülünk is nagyon jól telt Péter hétvégéje, Dóri vitte logopédiára. Pénteken az ergo-n a lakásban mászkáltak körbe és gyakorolták (jobb kézzel) az ajtónyitást, lámpaoltogatást, szóval a mindennapi tennivalókat. Szombatra jó sűrű programot szerveztek, el is fáradt alaposan. Tegnap délután azonban már erre a hétre készült, pihent, korán lefeküdt. Meg is volt az eredménye, mert a nagyon fárasztó hétfői nap jól sikerült, mindenki (kognitív, úszás, torna, ergo) dicsérte, és ő is elégedetten telefonált nekem az órák után, hogy „jól ment”!