Gyorsan eltelt a hét, bizony fárasztó volt. Az oxigénkezelés miatt nincs lazsálás, pihenés, hétköznap kilenckor, szombaton 8-kor kezdődik, szóval korán kell kelni, hogy időben odaérjünk! Csütörtökön reggel oxigénterápia után logopédia volt, és mivel Enikő nem ért rá, Péter egyedül ment be a medencébe, és gyakorolt. Elégedett volt a teljesítményével, megint szépen ki tudta emelni a karját gyorsúszásnál, Gábor felügyelte. Jól sikerült a többi foglalkozás is a héten, megint van akupunktúra (és nagyon fáj, fűzte hozzá Péter, mert most már mindig felolvasom, amit írtam, mielőtt felteszem a blogba). És ismét voltak látogatók, szerdán Csaba Eszter, tegnap Bánlaki Tamás, ma délben Zaránd.
Megint péntek van, azaz Gelányi Lacival a háztartásban, lakásban való tennivalókat gyakorolták, egyelőre még az elektromos stimuláló segítségével. Ilyenkor körbejárnak, és Péternek a jobb kezével kell fedőt leemelni – elengedni – visszatenni, széket kihúzni – elengedni – visszatenni, stb. Peti azt mondta, szeretne már ott tartani, hogy a korlát megfogását gyakorolják, sokkal biztonságosabban tudna az uszodában a vízbe bemenni. Laci szerint ez sincs már messze! Kis pihenés, közben megérkezett Orsi a babával. Örültek egymásnak, aztán én elmentem sétálni az unokával, ők meg Gáborral indultak Fótra, lovagolni. Jó, hogy ez a hét utolsó foglalkozása, mindig öröm és sikerélmény Petinek! Hullafáradtan érkeztek vissza, de utána még benézett a bátyjával a Kaffkába, ahol ma Kaffka-találkozó volt. Nagyon tisztelem, becsülöm Pétert, hogy bevállalja, és félig gyógyultan is elmegy ilyen eseményekre! Sajnos a holnapi korai kelés miatt viszont nem tud menni a vietnami afterpartyra! Mire hazaértek, kikészítettem a meglepetésként előhívatott, kinagyíttatott régi és új fényképeket Petinek. Volt öröm, nevetés, néhányat ide is felteszek. És újra van minta, cél előttünk!

Peti, Erdely 2005

El Gouna 2 Okos, a kedvenc, 2007