Ma már március van! Nagyon gyorsan telnek a napok, hetek. Péter már egy hónapja van otthon! Mi változatlanul élvezzük, bár Gábor szinte folyamatosan úton van, de jó óráról – órára, foglalkozásról – foglalkozásra azonnal hallani a beszámolókat. Péter nem ennyire látja pozitívan, azt mondja, nagyon sok időbe telik az utazgatás. Persze az  is benne van, hogy minket szeretne kímélni. Azért azt hiszem, ő is élvezi az itthonlétet, az otthoni alvást, a nagyobb szabadságot, és azt, hogy Dórival gyakrabban tudnak találkozni. És persze a Tamás által szervezett  szerdai kiruccanásokat is várja. Nagyon jó, hogy a szerda délelőttje szabad, így a két kemény hét eleji nap után jön egy pihenős, aztán ismét két nehezebb nap a hétvége előtt.
Természetesen nélkülünk is nagyon jól telt Péter hétvégéje, Dóri vitte logopédiára. Pénteken az ergo-n a lakásban mászkáltak körbe és gyakorolták (jobb kézzel) az ajtónyitást, lámpaoltogatást, szóval a mindennapi tennivalókat. Szombatra jó sűrű programot szerveztek, el is fáradt alaposan. Tegnap délután azonban már erre a hétre készült, pihent, korán lefeküdt. Meg is volt az eredménye, mert a nagyon fárasztó hétfői nap jól sikerült, mindenki (kognitív, úszás, torna, ergo) dicsérte, és ő is elégedetten telefonált nekem az órák után, hogy „jól ment”!

2 thoughts on “

  1. Haho Pedro, a vietnámi delegáció is hamarosan megérkezik – szerencsére túlzottan nem fáradtunk ki a kiteozásban – de mi is jövő héttől újra beszállunk a programozgatásba.
    Addig pedig tessék szépen gyakorolni, kiváncsian várjuk az elmúlt 3 hét fejlődéseit.

    • Szia Péter! A tavasszal új életenergiák ébrednek nálad is, ami segít majd jobban elviselni az utazgatással járó kényelmetlenségeket. HAJRÁ!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .