Nagyon kellemes, nyugodt, családi hétvégénk volt. Szombaton Szarvason voltunk Csaba nagyapáéknál. A teljes család útra kelt. Jókedvűen telt az utazás, Dóri logopédiai feladatokat talált ki Péternek, sokat nevettek közben. Kíváncsian vártuk, mit szól Péterhez a nagyapja, éppen 4 hónapja találkoztak utoljára. Csaba nagyapa, mint testnevelő tanár aggódó, de különösen kritikus szemmel figyelte Pétert. Öröm volt hallgatni, szerintük is milyen sokat változott – fejlődött. Nagyon jó volt ismét együtt látni a négy generációt, pláne a négy Csaba Gábort! Ebéd után kicsit sziesztáztunk a kertben, örömmel figyelte mindenki a dédunokát és azt, hogy Péter milyen ügyesen labdázott. Sétáltunk egy nagyot, aztán indultunk haza.
Azt találtuk ki, hogy hétvégeken, mivel már nincs Balcsi, Péterék „költözzenek el” a Naphegyre, Gábor megürült lakásába. Szombat este mentek először, mi is elkísértük őket, hiszen jó sok cuccuk volt. Nagyon-nagyon jó érzés, hogy már itt tartunk! Azt hiszem, Péter is meghatódott, hogy csaknem két év után végre a Gellérthegy utcában töltötte az éjszakát, ugyan még nem a saját lakásában, de biztos vagyok benne, eljön annak az ideje is! Péter ma délelőtt onnan indult – egyedül! – szavazni. Mivel az nem a megszokott helyen volt, hanem egy másik iskolába kellett menniük, kis séta után találkozott Gáborral, és a két testvér, ahogy eddig minden alkalommal, ismét együtt szavazott. Ünnepi ebéd következett, köszöntöttük Orsit és Gábort (ma két éve volt az esküvőjük), és előre koccintottunk Gábor (a papa) szülinapjára, ami kedden lesz.

Az alábbi Antoine de Saint-Exupéry idézetet választottuk októberre Péter fali tablójára: Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal.