2018.02.14. délután

Délután előkerült a SUP deszka is, felkészültünk rá, hogy mi bizony vízre szállunk, azonban épp eljött az apály ideje, ezért a víz kb. 300 m-es sávban gyakorlatilag eltűnt. Sebaj, becaplattunk a „járgánnyal” a hatalmas pocsolyán át, amíg el nem értük a türkizkék vizet. Elindulunk felfedezni a környéket, de egy közeli lakatlan parton sem tudunk kikötni, mert annyira sziklás az apály miatt a víz, hogy nem tudjuk megközelíteni őket. A látvány mindenesetre lenyűgöző. 
A szálláson a jelentkezők számára minden este büfé étkezést biztosítanak. Many, (Many, who can arrange many things… à egy kis angol szóvicc: Many, aki sok mindent el tud intézni) a szakács, egyéni kívánságokat is szívesen teljesít. A menü mindig thai étel. Az étkezésnél van lehetőség külön vonulni, de lehet ismerkedni a többi lakóval. Sokan érkeznek Németországból. Eileennal és Johannessel sokat beszélgetünk, kapunk tőlük tippeket a szállással és a lehetséges programokkal kapcsolatban is. 
Ők mesélték, hogy Railey beachen, ahol szokásos turista program a sziklamászás, a Valentin-nap alkalmából különleges mászós thai esküvőket tartottak, ahol a párok esküvői ruhában ereszkedtek le, és kötötték össze az életüket zsinórban… mármint kb. 5 perces váltásban 😀 
Az este után még pihenünk egyet a tengerparton, és a thaiföldi nyaralásunk alatt először egy 20 perces trópusi eső szakad ránk.

Február 15. (csütörtök)

A szállásunkon önkiszolgáló típusú reggelit biztosítanak. Ki vannak téve az alapanyagok, és mindenki elkészítheti a saját reggelijét. Reggelizni gyakorlatilag vacsoráig lehet 😀 Nem hagynak senkit éhezni, mert a kirakott banánfüzérből bárki szabadon vihet. 
Railey beach… a környék legszebbnek kikiáltott strandja… a térkép alapján SUP-pal kb. 3-4 km-re lehet. Reggeli után nekivágunk az útnak. A víz simának tűnik, de ez csak az álca, ez hamar kiderül 😀 Hajók sora indul percenként… a long-tail boatok nemcsak rendkívül hangosak és környezetszennyezőek, de nagy hullámokat is kavarnak 😀  Feltámad a szél is… persze elrontja az irányt, és szembe fúj… Sebaj, a tegnap elérhetetlennek látszó partnál ma dagály van, sehol egy szikla, kikötünk egy kis pihenőre. Saját strandunk van… jejejeee… türkiz vizű, fehér homokos, képeslapra való, kellően giccses 😀 
Felhívom a figyelmet, hogy spoiler következik: ha az eddig beszámoló nem lett volna tele olyan jelzőkkel, mint „fantasztikus”, „csodálatos”, „lenyűgöző” ésatöbbi, akkor most jön a váóóó-faktor és szuperlativusz-cunami… 
A kis pihenő után újra útra szállunk, de a szél teljesen megátalkodott, vagy csak újabb felfedésre csábít bennünket, mert nemsokára egy másik lakatlan parton találjuk magunkat 🙂   
A 2. pihenő után, már csak A „sziklát” látjuk magunk előtt, amit megkerülve feltárul előttünk a mesés Railey Beach… de az a szikla valójában nem egy, hanem kettő, és persze a távolabbit kell megkerülni 😀 De megvan a part. Gyönyörű, meredek sziklafalak veszik körbe… csak éppen, mint kiderül, ez sem a keresett beach, mert ez még csak Ao Nang, de mellette, az már bizony tényleg Railey 😀  
A két beach között köpésnyi a távolság, de sajnos a vízszint is csak ennyire magas, úgyhogy a sziklák közt lavírozva próbálunk meg eljutni a csodás partra… ami valóban szép, de leginkább turistás. Röpke 3 és fél óra alatt megérkeztünk… 20 perces pihenő után következik az újabb kihívás: fél 4 van, és naplemente (kb. fél 7) előtt vissza kell érnünk. 
Ezúttal megállás nélkül, egyhuzamban teljesítjük a távot. Az új szintidő: 2,5 óra. Ma felfaljuk a szakácsot is 😀 Nincs szükség altatóra, csak aloe verára, mert bizony sikerült leégni… természetesen hülye mintában, hogy jól látszódjon: Nyaralni voltunk télvíz idején! 😀   
Peti háta fáj, ezért még bejelentkezik egy gyors masszázsra.

Február 16. (péntek)

Nincs mese, ma regenerálódni kell! Mivel én rákokat megszégyenítően festek, ezért ma az árnyék a legjobb a barátom. Peti egyedül SUPolgat a part közelében. Szerencsére van függőágy és hinta is az árnyékban, úgyhogy el tudom magam foglalni. Nézzük az ide-oda ügető lovasokat a parton… apály-dagály…
A kedves német pár is itthon marad ma. Johannes elmeséli, hogy a szakácsunkkal, Manyvel kimegy ma a piacra vásárolni az esti menühöz, ami minden nap teljesen friss ételből készül. Tengeri herkenytyűket rendelünk vacsira 🙂 
Időközben akad azért tennivaló: ruhát kell mosatnunk, és mivel úgy döntöttünk, hogy kevés az eredetileg tervezett 3 éjszaka, pénzt kell váltanunk. A legközelebbi pénzváltó Ao Nangban van, ezért útra kelünk. Leadjuk a szennyest, és lestoppolunk egy 20 perenként Krabi felé közlekedő platós kocsit. Mivel tegnap elveszett a GoPro rögzítő csavarja (a kedvenc magánstrandunk ragadta el magával), ezért kutatunk kicsit, hogy lehetne pótolni, hogy ne süllyedjen el a szerkezet. És találunk is egy boltot, szuper kiegészítőkkel 🙂 Meg is van a kameramentő lebegő izé… SUPline színben, vagy hivatalosan fuksziában talán 😀 (és teszt után kiderült, hogy valóban lebeg is). Nagy a boldogság. Aloe verát is veszünk, hogy emberi színünk legyen újra. Indulnánk hazafelé, de ami egyszer sikerült, ezúttal csúfos kudarc… nincs olyan platós kocsi, amire felférnénk, de sietni kell, mert a megrendelt vacsi vár bennünket… 30 perc várakozás után engedünk a taxis, bár tuk-tuk-szerű közlekedési eszköze van, csábításának, és 5x-ös áron ugyan, de hazajutunk.   
Megérte 🙂 A menü: tengeri herkentyűk és barracuda külön nekünk grillezve. Kicsit elvonulva eszünk, mert utóbbiból csak Johannesék és mi kaptunk 😉  
Many büszke az ételre, a parton hozzánk szegődik egy cica, aki a hely nem hivatalos ura 😀   
Ao Nang egyébként igazi zsúfolt hangos turistahely. Thai embert alig látni. Nem is olyan kedvesek az itteniek. Szálláshelyek és üzletsorok sorakoznak mindenütt. Örülünk, hogy hazatérhetünk a nyugalmas Sai Taiba a tengerpartra, és el is határoztuk, hogy tovább maradunk.

Február 17. (szombat)

Mivel a mi bungalónkat már lefoglalták, ezért egy másik szobába költözünk. Ez most lett felújítva, mi vagyunk az első lakók. Egy-két apróság még hiányzik… pl. tükör 😀 A szoba sokkal nagyobb, mint az előző, ezért nem bánjuk a cserét. Bármeddig maradhatunk itt, mert ezt még egyelőre nem adják ki. Az ára 4.000 Ft/éjszakánként reggelivel együtt, úgyhogy arra sem lehet panasz. 
Sajnos a helyi szúnyogoknak iszonyú jó az ízlése… lassan nincs rajtam ép bőrfelület… de nem baj, mert felkelek, és látom a tengert 😀 Peti azért könnyebben megússza a dolgot, rá csak az a vérszívó fanyalodik, akinek nem jut belőlem 😀 
Ma ismét SUP-ra szállunk és a kedvenc privátbeachünkre evezünk. Nagy szél van, ez az 1 óra is teljesen lemeríti az elemeinket 😀 
Sebaj, a parton órákig pihenünk. Lehet sznorkelezni, pancsolni. Gyönyörű kagylók vannak, úgyhogy csak kb. 10-15 kg pluszsúllyal kell majd számolni a gépen 😀  Próbálunk videót készíteni, teszteljük a beállításokat. A barlangban lehet árnyékot lelni. A barlang csak apálykor bukkan elő. Sajnos hirtelen nekem is támadt egy cseppkő, aminek egy jó kis pukli lett az eredménye 😀
A parton olykor-olykor megjelenik egy hajó. A munkások homokot visznek innen. 
A helyi legendák szerint az egész terület, a szálláshelyünket is beleértve nemrég még egy kalóz fiáé volt… mert itt bizony voltak kalózok, de nem a gyilkolászós fajták, hanem a „minden az enyém” hozzáállásúak 😀 A mi kis partunkon is vannak érdekes dolgok: ládák, létrák, hosszú csövek… inkább nem bolygatjuk ezeket, hátha a Karib-tenger után itt is lehetne rögtön forgatni belőle egy filmet 😀 
Hazatérünk, majd elmegyünk a mosott ruhákért, amik már élre hajtva várnak minket. 
A munkás nap után jöhet is a finom vacsi 🙂