Csaba Anikó:
2009. 04. 03. 8:11

Kedves Blogolvasók és Blogírók,
elnézést, hogy mostanában
ritkábban írunk, de mióta Peti hétvégére hazajöhet, még gyorsabban
telnek a napjaink. Ugyanakkor ki vagyunk éhezve és nagyon várjuk a Ti
bejegyzéseiteket. Ki szoktam nyomtatni, és délután beviszem a Petinek.
Változatlanul feltölt mindannyiunkat, ha azt érezzük, hogy nem vagyunk
egyedül, a barátok továbbra is követik a Peti sorsát.
Minden nap
kint vagyunk a Petinél, de napközben is beszélünk, jelentkezik
telefonon, ha ráér. Számunkra akkor indul a nap, amikor felhív minket,
és jó reggelt kíván. Aggódva figyeljük a hangját, jókedvű-e, hogyan
aludt, milyen lesz a napja? Örülünk minden apróságnak, minden új
szónak, mondatnak. Rengeteg terápián vesz részt, gyakran ½ 5 – 5 óráig
tartanak a foglalkozásai, és házi feladatokat is szokott kapni.
Alaposan elfárad estére.
Néhány újdonság a Péterrel kapcsolatban, amit talán nem tudtok:
Átkerült
egy kétágyas szobába, aminek nagyon – nagyon örül, viszont itt sokkal
önállóbbnak kell lennie, azóta szinte teljesen egyedül öltözik.
Egyre
biztosabb a járása. Mindannyiunk örömére a múlt hétvégén a
kerekesszéket nem vettük ki az autóból, elég volt a bot! Budakeszin is
szinte csak akkor van rá szüksége, ha nagyobb távot kell megtennie,
vagy ha igyekeznie kell valahová.
Az elmúlt hétvégén több jó –
izgalmas dolog is történt. Szombaton moziban voltak a Lindával!
Vasárnap pedig meglátogatta az újszülött keresztfiát, ehhez azonban
Orsiéknál kb. 50 lépcsőt kellett le- és felfelé megmásznia! Megtette!
A
kitartása rendíthetetlen, nagyon szorgalmas, nem is tudom, honnan veszi
az erőt, hogy nap, mint nap újra kezdje a rengeteg gyakorlást,
ismétlést, feladatot. Az eredményekkel nem mindig elégedett, szeretne
sokkal gyorsabban haladni, de általában töretlen a jókedve és az
optimizmusa.