Jó hetünk volt idáig, még
Péter is elégedett. Egyre bonyolultabb mozdulatsorokat végez a jobb karjával!
Lassan, de folyamatosan alakul, bővül a szókincse, talán ezt érzékelik, akik
találkoznak, telefonálnak, szóval beszélnek vele. Ma már harmadszor megy akupunktúrára.
Öt kezelés után lesz döntés, érdemes-e folytatnunk, hetente egyszer kell mennie.
Persze nehéz kitalálni, hogy a foglalkozások, kezelések, vagy minek a hatására
mutatkozik fejlődés, mi nem is nagyon keressük az okot, egyszerűen örülünk az
eredményeknek, és amiről úgy gondoljuk, hasznos, azt folytatjuk. Péter a
logopédiaóra után e-mailen is kapott otthon végezhető feladatokat, amelyeket sikeresen
meg tudott oldani. Ez is egy lehetőség, hogy a logopédiában is legyen
„tervezett” haladás, előrelépés.

A jövő héten sem tudja fogadni
az OORI Pétert, pedig arra nagyon számítottunk (ő is!), hogy karácsony előtt
lesz egy erős, felépített foglalkozásokkal teli hónapja. De hát az életünk
másról sem szól, mint hogy megpróbáljunk lavírozni a különböző lehetőségek
között, kitalálni, mi működik, mi használ a legtöbbet. Próbáltuk az „egyéb”
kezeléseket, foglalkozásokat beilleszteni Péter időrendjébe úgy, hogy ne legyen
probléma belőle az OORI-ban, legalább erre most nem kell tekintettel lennünk. Mindenesetre,
ha a hosszú szabadság kiadásakor felhívják a figyelmünket, hogy a két hónap
akármilyen hosszú idő lehet, nem egy fix dátum, így készüljünk, akkor nem lenne
ennyire idegörlő a várakozás. Sajnos csak lassan haladunk ennek a kommunikációnak
az elsajátításában.