Negyedik nap (szerda): Ubud és a szuperlatívuszok – Volume II.

Kb. egy órás autóút után érkeztünk meg Ubudba a Majomerdőhöz. Az erdő központi helyen van a városban. Az útmutató szerint 678 majmocska él itt 6 különböző csoportban, melyek saját hierarchiával rendelkeznek. Figyelmeztetnek arra, hogy a napszemüvegeket mindenki tegye el, hiszen a majmok hajlamosak megfújni ezeket, valamint egyéb értéktárgyakat is. A vállról lógó táskákra, esernyőkre, és gyakorlatilag minden tárgyra rávetik magukat 🙂 Láttuk, ahogy egy turista hátizsákján bőszen szétnyitotta egy rafináltabb példány a cipzárt, de őt még időben tetten érték 🙂 Az élelmet rögtön kiszagolják, ezért azt sem szabad bevinni az erdőbe. További szabályok: Nem szabad a majom szemébe nézni, mert azt az agresszió jelének tekintik, és természetesen megérinteni sem szabad őket. 

Az erdő valójában trópusi dzsungel, ahol a majmok teljesen szabadon járnak-kelnek. Mókás táblák láthatóak az erdő körül lépten-nyomon, amelyek kósza majmokra hívják fel az autósok figyelmét. Itt csörgedezik egy kis patakocska is, és minivízesést is meg lehet csodálni egy kis szurdokos résznél. Peti is mindenhová el tudott jönni, szerencsére nem volt olyan nehéz a terep. Petit már az elején kinézte magának egy majom, aki elég ideges lett valamiért, úgyhogy egy rövid pólótépést követően egy őr sietett segítségünkre egy csúzlival. Nagyon sok felvigyázó van, akik a turisták és a majmok épségére is ügyelnek, az állatokat csúzlival, a turistákat szép szóval tartják kordában. Nagyon sok majombébit láttunk, édesek voltak. Néhány játékosabb fiatalabb majmocska medence-show-t tartott nekünk. A faágakról csobbantak nagyokat a vízbe, víz alatt úszkáltak, kicsit harcoltak egymással. 
Mint bárhol Balin, itt is rengeteg majom- és egyéb szobor található. Nagyon díszesek és ötletesek. Többet teljesen benőtt a moha, amit különös hangulatot kölcsönöz a helynek. Nekem az ernyőmet akarta meglovasítani egy majmocska mindenképp, Petit pedig még 3 példány mászta meg, erről képet is készítettünk 🙂

A majomerdő után kerestünk egy kávézót, itt pihentünk néhány percet, majd Ubudban kószáltunk kicsit. Nem túlzás azt állítani, hogy nincs az a pénz, amit kis apróságokra és helyi kézműves termékekre ne lehetne elkölteni. Sajnos a rövid idő miatt nem jutott idő erre, bár lehet, hogy a fiúk nem annyira bánták 😉 Szívünk szerint minden épületet megörökítettünk volna. Elképesztően gyönyörű kapukat, szobrokat és szentélyeket láttunk. Nem győztük kapkodni a fejünket. Láttunk napszemüvegben feszítő, mancsban mobiltelefont és táskát tartó majomszobrokat is. Minden háznak külön szentélye van, és mintha versengenének egymással, hogy ezek mennyire díszesek, gazdagon díszítettek.

Még megnéztük a palotát, valamint beültünk egy autentikus helyi étterembe a palotával szemben, ahol banánlevélen felszolgált mennyei halat ettünk. Ezután már indultunk is tovább, hiszen az idő sürgetett bennünket, hogy naplementére Uluwatuba érkezzünk. Szarongot kellett ölteni, mivel az itt kialakított színpadon hindu előadást néztünk meg a naplementében. Uluwatu felé egy fantasztikus tengeri hídon át vitt az út, amely nagyon hosszú volt, és mindkét építőmérnünket elámította, és valamennyi szakmailag abszolút inkompetens csapattagot is 😉 
Uluwatuben az előadás előtt megcsodáltuk a meredek sziklafalat, amely olyan, mintha itt véget érne a világ. Nehéz is eldönteni, hogy a világ vége, vagy egy másik kezdete inkább. Elképesztő volt, ahogy a valószínűtlenül kék habok nyaldosták a sziklafalat. Ezután elhelyezkedtünk a színházban, aminek a kialakítása kicsit az ógörög színházakra emlékeztetett. A színházat úgy helyezték el, hogy közben tökéletes kilátás nyílik a naplementére. (Ez szintén a gusztustalanul giccses kategória 😀 , de lesz még ilyen 😀 )

Az előadáson részleteket adtak elő a Ramayanából. A Kecak a legkülönlegesebb balinéz tánc, más néven „Sanghyang”, vagyis transztánc. Az előadást nem zenekar kíséri, hanem egy férfiakból álló kórus. Az egyik férfi transzban kommunikál az ősökkel és istennek, a táncosok pedig az ő kívánságaikat közvetítik. A táncosok öltözete nagyon díszes volt, a mozdulataik pedig rendkívül szimbolikusok. Erősen voltak sminkelve, ezért kezdetben azt hittük, hogy minden szereplő nő. Az előadott részletekben az szerepelt, ahogy Rahwana szemet vet Rama feleségére, Sitára, csellel öregembernek álcázva magát elrabolja őt, és Rama, a testvére és a fehér Majomkirály (Hanoman) és a majomsereg kiszabadítják Sitát a fogságból. Hanoman, a fehér majom elképesztően mozgott, felmászott minden oszlopra, nagyokat ugrott, meggurkászta a nézőket, és szelfizett a közönséggel 🙂 A darab vége felé pedig Hanoman legyőzte a halált, és tűztáncot járt, ahol bozótdarabokat valóban meggyújtottak. A darab során végig a férfikórus kántált, némelyik énekes valóban transzban volt, de a vége felé a közönséggel is kommunikált az egyik szereplő. Közben pedig lenyugodott a Nap is. Csodás látványt nyújtott.

Még Ubudban vásároltunk különböző helyi gyümölcsöket: kígyó- és sárkánygyümölcs, mangosztin és rombusztán. A sárkány gyömölcs, mangosztin és rombusztán ízlettek nekünk a legjobban.

Ötödik nap (csütörtök):

Ismét sok program várt bennünket, ezért ezúttal is korán indultunk, 8-kor már rajtra készen álltunk. Ezúttal is Ketut fuvarozott bennünket, aki jól ismeri a turisták által kedvelt helyeket, valamint jól ismeri a helyi viszonyokat, és időben is terelget bennünket, hogy a naplementére a legjobb látványt nyújtó helyekre vigyen bennünket.

Az első állomásunk egy Luwak kávét (macskát megjárt kávé 😉 ) készítő hely volt. Itt kávékat és teákat kóstoltunk, valamint elmesélték a kávé készítésének módját és eredetét. Mi is megkóstoltuk a kávét, ami itt kb. 1.000 Ft-ba kerül, szerintem nagyon finom volt tej nélkül is, Peti viszont túl erősnek találta.

A luwakokat, amelyek egy macskafajta példányai, bár szerintem macskára annyira nem hasonlítanak, inkább mosómedvére hajaznak, eredetileg károkozónak tartották a hollandok, és üldözték őket. Az itteni kb. 6 példány havonta kb. 13 kilónyi kávét „termel”, úgyhogy az ára így rögtön érthető. Tehát a hollandok irtották az állatot, és megtiltották a helyieknek, hogy a kávéból bármennyi is elhagyja az ültetvényt. A helyiek azonban észrevették, hogy nem a cicák nem emésztik meg a kávét teljesen, ezért ebből készítettek kávét, ami csodák csodája, sokkal ízletesebb volt. Persze felfedezték ezt a cselt a hollandok is, és megérezték a „kakában” is a biznisz szagát (akárcsak az ókori rómaiak: „Fiam, a pénznek nincs szaga!” 😀 háháááááá)

Na de azért nem csak kijön a négylábúból, és már kerül is a csészébe… szóval a sorrend: kávébab à macseken át à 2 napig áll à lemossák à 2 hétig áll à 45 percig pörkölik à csésze. Mivel ekkor Petivel fotózkodtunk, lehet, hogy nem egészen pontos a leírás, szóval mindenki olvasson utána, mielőtt belevág a gyártásba 😉

Ezek után egy rizsföldet néztünk meg. Hatalmas teraszos rizscsoda várt bennünket. A helyi munkások segítettek a fotókészítésben, amit némi apróval háláltunk meg. Nehéz terep volt, mert nagyon csúszott a föld a víztől, de azért mentünk néhány szintet. Peti vásárolt egy cuki bácsitól egy bambuszkalapot, majd a bácsi készségesen fotózkodott mindannyiunkkal.

Következő állomásunk: Tirta Empul temploma Tampaksiring falucskájában. Az itt felfedezett forrásnak varázserőt tulajdonítanak. A források egy medencébe vezetnek. A forrásokban megmerítkezve pedig testi és lelki tisztuláson mennek át az emberek. A szent forrást csak szarongban lehet megközelíteni, ezért előző nap mindannyian szarongot vásároltunk. Sorban alámerültünk. Ezek után pedig a templomot néztük meg, amihez némi csel kellett, mivel ide csak szárazon szabad bemennünk, mivel azonban mindenkit csuromvíz volt, ezért a mikroszálas törölközőket próbáltuk szarongnak álcázni. Szerencsére az őrök nem állták utunkat. Rövid ebéd után pedig folytattuk az utunkat egy vízesés felé.

Ezek után Tegenungan falucskájában csodáltuk meg a vízesést. Hosszú lépcsőn lehetett lejutni, de megérte a látvány! Peti csobbant is egyet a habokban, a többiek pedig felmásztak a szikla tetejére. Ezek után tovább indultunk Seminyakba, ahol egy exluzív klubba látogattunk. A klub nagyon szép és modern, egy 5 csillagos szállodához tartozik, a gazdag turisták pedig nagyon kedvelik. Elsősorban a naplemente miatt jöttünk ide, mert a Sunset sétányon valóban elképesztő látványt nyújt a lenyugvó nap (szintén már túl giccses 😀 ). Fotózkodtunk, ugráltunk a habokban. A víz pedig elképesztően meleg, fantasztikus élmény volt. Naplemente után Móniék megmártóztak a klub feszített tükrű medencéjében, majd ittunk egy koktélt. A vegánok mekkája, az Alchemy is itt található, ezért a többiek ettek itt 1-1 salátát és sütit. Ezután élményekkel feltöltődve és alaposan kifáradva haza indultunk.

Infrastruktúra szempontjából nehéz dolog lesz Balit fejleszteni, hiszen az utak nehezen szélesíthetőek, mert mindkét oldal gazdagon betelepült. Sok városnál nincs is külön határ, mert összeépültek. De igazából bár Dubajban a város közepén 5-5 sávos autópálya vezet, és ahogy Péter mondja, „van pénz lóvéra”, onnan pont a kultúra és a történelem hiányzik.

Hatodik nap (péntek):

A kirándulásos napok után ismét egy nyugalmasabb nap következett Sanurban. Ezúttal tovább is aludtunk, és délelőtt kicsit lazítottunk. Délután pedig ismét SUP-ra szálltunk, és elindultunk a mangrove túrára. Péter és Gabi ezúttal csak a szokásos strandig tartottak velünk, nagyon elfáradtak az előző napokon, úgyhogy most a strandon pihentek inkább. Mi közben leegyeztettük a „Fast boat” társasággal a lembongani és Gili Air-re vezető utat. Úgy döntöttünk, hogy Lembongan után tovább megyünk a Gili szigetekre, ezt már a táboron túli időben tesszük.

Gyors ebéd és erőgyűjtés után, amit ismét Lia kis éttermében (Lia’s Warung) töltöttünk el, ismét deszkára szálltunk. A szél ekkor már kegyesebb volt hozzánk. Mint kiderült, kedden Petivel mi már megtaláltuk a mangrove erdőhöz vezető kis leágazást, de mivel erős sodrásra számítottunk, itt pedig teljesen nyugodt volt a víz, azt hittük, hogy egy másik leágazásról van szó. Ezúttal beljebb mentünk a SUPokkal. Láttunk romokat, mert az óceánbetörés előtt ezen a területen is éltek emberek, valamint keringtünk a mangrove fákkal övezett kis ágakon. Nagyon nyugodt volt a víz, úgyhogy meg is pihentünk kicsit. Készítettünk képeket és videofelvételt. Sajnos Ázsiában még gyerekcipőben jár a szemétfeldolgozás és a szelektív szemétgyűjtés, ezért nagyon sok nejlonzacskó akad fenn a fákon. Ennek ellenére a belsőbb részek már csaknem teljesen tiszták voltak. Mivel korán sötétedik, ezért visszaindultunk. Ismét láttunk egy esküvőt, bár ezúttal nem tradicionális öltözetben fogadott örök hűséget egymásnak a pár.  

Hazatérve a többiek előre mentek vacsorázni, és mivel a számos étterem között nem találtuk őket, ezért külön vacsoráztunk egy csodás helyi étteremben. Előtte még végig jártuk a tengerpartot, és megcsodáltuk a fantasztikus szállodákat és éttermeket. Mennyei eper- és ananászlevet ittunk, és élveztük a csodás ízeket. 

A helyi ételek egyébként fantasztikusak. Nagyon sok mindent kipróbáltunk már. Hazatérve pedig összecsomagoltuk a SUPokat és a holminkat, hiszen másnap fél 9-re jön értük az autó, amely a „fast boatok” kikötőjében szállít bennünket. Nagy szomorúságra búcsút vettünk Sanurtól is.