Csaba Anikó: Az elkövetkező három hétben Horváth Zsuzsi beszámolóit közöljük. Nagyon hálásak vagyunk Zsuzsinak a rengeteg információért, a színes, élvezetes leírásokért. Már tavaly is klasszul működött a Facebook messengerében létrehozott családcsoportnak írt részletes leírás Zsuzsitól. Azt azért nem mondhatom, hogy kevésbé izgulunk, viszont nagyon örülünk, hogy ott vannak, és hogy élvezik az utat! És lélekben kicsit velük vagyunk. 

2017.01.13. Péntek –  Indulás

Hahó, drága Családok! Most következik egy kis rövid összefoglaló az eddigi élményeinkről.

Utazás: Enyhén szólva is stresszesen indult az utazás a pakolási és szervezési nehézségekkel (havazás, baleset a gyorsforgalmit, mit hogyan csomagoljunk stb.), de a repülőtéren már megnyugodtunk! Gabival és Péterrel együtt keltünk útra. Ismét az Emirates-szel utaztunk, és szerencsére két rövidebb kis turbulenciától eltekintve teljesen nyugodt utunk volt normális utasokkal. Bán Gabriella és Vojtkó Péter az útitársaink, akik a SUP túrákon is velünk tartanak. Péter nagyon jól felkészült, sokat segít nekünk. 
Dubajig az út 5 és fél órán át tartott, ezután azonban csaknem 10 órás várakozással indult a denpasari járat. Mivel az EU-s országok számára rövid tartózkodás esetén nem szükséges vízumot igényelni, kis városnézésre indultunk. Éjszaka volt, ezért korlátozottak voltak a lehetőségeink, de egy kedves taxis autós idegenvezetést tartott, megálltunk a legismertebb helyeken, és készítettünk néhány képet. Dubajról az volt a benyomásunk, hogy elképesztően gazdag, és rendkívül sok építkezés van folyamatban jelenleg is, de azért hiányzik belőle a történelmi romantika. A kis kiruccanás után visszatértünk a reptérre, és mivel még bőven volt időnk, aludni próbáltunk. A dubaji reptér óriási, kb. fél órát barangoltunk, mire megtaláltuk, honnan indul majd a denpasari járat.                

A Dubaj-Denpasar távolságot kicsivel több mint 9 óra alatt teszi me a gép. Sajnos kis késéssel indult a gép, mert egy csatlakozó járatot meg kellett várni, ezúttal is ablak mellett ültünk, de szerencsére ezúttal volt egy plusz helyünk is. Filmeket néztünk, koccintottunk mindenfélére és aludtunk, így pedig hamar eltelt az utazási idő. 
Denpasarban taxi várt bennünket a reptéren „SUPline” felirattal. Minden csomag gond nélkül előkerült. Már a reptér is magán viseli az indonéz építészet elemeit, úgyhogy az álmélkodásunk ott kezdődött. Az első szállásunk Sanurban van, bungalow-szerű szobákban lakunk saját fürdővel. A kert csodálatos, rengeteg gyönyörű virág pompázik, és egy medencében hűtheti le magát az ember a nagy melegben. Ugyanis valóban télből a nyárba érkeztünk, mert itt kb. 30°C van. 
A monszun érezhető, minden nap esik. Szerencsére főként este, de kedd éjjel szerintem leesett Magyarország évi átlagos csapadékmennyiségének a háromszorosa. Az utcákon lépten-nyomon isteneknek felajánlott ajándékokba botlunk. A helyiek bambusztálkákba virágszirmokat, díszeket és gyümölcsöket raknak, ezzel adóznak az istenek, akik ezt busásan meghálálják.

2017.01.15. Az első nap (vasárnap):

Mivel éjfél után érkeztünk a szállásra, az ébredés viszonylag elhúzódott. Reggelit a szálláson kapunk. Igyekszünk itt is kipróbálni a helyi fogásokat: banános palacsintát és gyümölcsöket ettünk. Ezután felfújtuk a SUPokat és elindultunk az óceánpartra. Bár itt már nem ismeretlen a helyieknek a SUP, azért sok turista és helyi is utánunk fordul, főként a Super Trip (nagy családi deszka) láttán. Petivel jelenleg együtt használjuk a deszkát, tandemben tesszük meg az utakat. Ez egy kicsit bonyolult, mert a hullámokon túl egymáshoz is alkalmazkodnunk kell, de álljuk a sarat! 
Egy muszlim étkezdében ettünk. Ez egy nagyon olcsó hely, finomak az ételek, bár a fűszerezéssel itt is csínján kell bánni, mert a „hot” és „spicy” szavak a helyieknek olykor kicsit mást jelentenek. 
Az első SUPolás a szél és a hullámok miatt nagyon kimerítő volt. A fáradalmakat a parton pihentük ki. Peti kókuszdiót kért, amik itt óriásiak (2x akkorák, mint Srí Lankán). A gyümölcslevek és smoothiek is mennyeiek.  
SUPolás után hazatértünk, és a vacsorát a Baby Monkies nevű helyen költöttük el. Peti Mia Gorenget evett tenger gyümölcseivel, ez egy helyi tésztás specialitás zöldégekkel és választott hozzávalókkal, én pedig a Goda-godát választottam, ami egy mogyoróöntetes saláta. Ez a hely nagyon tiszta és a dijáznra is nagyon adnak, ilyen feliratok voltak pl.

Rule:    
Men – no shirt – no shoes – no service (Szabály: urak – nincs póló – nincs cipő – nincs kiszolgálás)    
Women – no shirt – no shoes – free dring – free drink (hölgyek – nincs póló – nincs cipő – ingyen ital)

2017.01.16. A második nap (hétfő):

Egy fokkal már tovább merészkedtünk az óceánban a SUPokkal. Az út után kikötöttünk egy nagyobb strandon, és végig néztük helyi árusok portékáit, valamint a „falatozókat”. Sok nagyon kicsi parti vendéglátóhely van néhány asztalkával, ahol 1 picurka bódéban készítik a mennyei csemegéket. Találtunk is egy nagyon olcsó, kedves helyet, ahol isteni az avókádóturmix. Sok kagylót gyűjtögettem a parton, rengeteg korabb és egyéb tengeri növény van. Tengeri csillagokat is láttunk. 
A pihenő után haza indultunk.  Végül ismét a muszlimoknál vacsoráztunk. Ugyan nincs szezon a monszun miatt, rengeteg vendéglátóhely van, valamint minden egyéb szolgáltatás elérhető. Este pedig némi bor és helyi ropogtatnivaló mellett megbeszéltük a további napok programját, illetve tervezgettük, hogy mit csinálunk majd a 10 napos tábor letelte után.  A monszun érezhető, minden nap esik. Szerencsére főként este, de hétfő éjjel szerintem leesett Magyarország évi átlagos csapadékmennyiségének a háromszorosa. Reggelre viszont a föld felszívta a rengeteg esővizet, és indulhattunk a partra.  
Sajnos a mai nap leírására a mintegy 5 órás SUPolás után már nem maradt bennem szufla, majd a holnapi nappal együtt leírom azt is. Holnap Ubudba utazunk, ahol rengeteg látnivaló lesz, korán is kelünk, úgyhogy most lepihenek én is. Puszilunk Benneteket!

2017.01.17. Élménybeszámoló folytatása: A harmadik nap (kedd):

Kedden korán keltünk, hiszen a helyi szörfösök javaslatára minél korábban, lehetőleg már napfelkeltekor (kb. 6-6.15 körül kel a Nap az Egyenlítő körül) kellene indulni a lagúna felkutatására. Azért a helyi kakasokkal nem ébredtünk együtt, de fél 8-ra már teljes harci készenlétben voltunk, de csak mi, mivel az óceán megmakacsolta magát, és a szokásos reggeli dagály helyett apállyal fogadott bennünket. Azért a szkegeket csakhamar a helyükre tettük. 
Bár valóban közel van a part a szálláshoz, az első napon a SuperTrip deszka szállítása igencsak nehézkes volt, ezért azóta hevederrel a vállunkra erősítve visszük, így sokkal könnyebben boldogulunk, valamint mind a helyiek, mint a többi turista megmosolyogja a méreteit tekintve még itt is szokatlan SUP deszkát. 
Tehát elindultunk a lagúna felé, azonban nagyon erős széllel kellett megküzdenünk. A többieknek sikerült a kritikus ponton átjutniuk, nekünk azonban a nagy deszka miatt több erőre lett volna szükségünk. Sajnos Petit nagyon kimerítette a szélmalomharc, ezért visszafordultunk. Egy kókuszdió és avokádó juice-szal megerősödve vágtunk újra neki a haboknak. Mivel a szél a lagúna irányába még mindig nagyon erős volt, ezért a mangrove erdők felé vettük az irányt. Itt csodás élményben volt részünk, mert láthattunk egy tradícionális balinéz esküvőt, illetve csak a párt fotózás közben. A ruhájuk ünnepi fekete volt gazdag arany dísztéssel, gyönyörű arany fejdíszekkel. A menyasszony uszálya legalább 5 m hosszú volt. Sajnos fényképet nem sikerült készítenünk. 
Tovább haladva egy kis holtágon a tenger által elárasztott erdők között barangoltunk. Időközben alábbhagyott a szél, ezért visszafordultunk, hogy megközelítsük a lagúnát. Ezúttal elértük a célunkat, bár már nagyon elfáradtunk.    
Mindez kb. 5 órai lapátolásunkba telt. Egy picit megkapta a kezünket-lábunkat a nap, de nem nézünk ki észak-német ropogósra sült turistáknak, bár valószínűleg jóval barnábban térünk majd haza, mint tavaly. Petivel ketten is gyakran tudunk a deszkán állni, jó kis egyensúly gyakorlat ez mindkettőnknek, mert az óceán azért egészen más terep, mint a jól megszokott Velencei-tó. A többiek ekkor már masszázson voltak. Mi egy gyors ebéd után hazatértünk, majd 2 órát szunyókáltunk. Vacsorára azért sikerült összeszednünk magunkat. Ismét a Baby Monkiest választottuk, majd elmentünk, hogy a tagjainkat kicsit rendbe tegyék a balinéz masszőrök. Tradíciónális balinéz masszázst kaptunk, majd a fülgyertyázást is kipróbáltuk. Kicsit ellazulva és angolosan átsütve hagytuk tértünk nyugovóra.

Negyedik nap (szerda): Ubud és a szuperlatívuszok 
A napunk rövid leírása: csodás – váó – elképesztő – fenséges – … (alakadta a szavunk)… – mesés – mennyi… és nyilván ismét elakadt a szavunk.    
Az Istenek kegyeltjei vagyunk, mert ma csodás időnk volt végig, nem szakította meg esőzés a programot.  
Peti már az Ubudba vezető kb. egy órás kocsiúton is alig bírta kattintgatni a fényképezőgépet. A reptéri taxis volt ezúttal is segítségünkre. Rendkívül megbízható és nagyon segítőkész ember. Lenyűgöző épületeket és szobrokat láttunk. Balin minden háznak saját temploma vagy legalább egy kis szentélye van, ezért a szobrászatok virágzanak. Elképesztően sok tehetséges művész él itt, akik nagyon gazdag fantáziával készítik el hihetetlen szoborkölteményeiket.  
Ubud Bali kulturális központja. Erről a pezsgő és sokszínű városról csak és kizárólag extra hiperszuperlatívuszokban lehet beszélni. Az építészet és a kulturális sokszínűség lenyűgöző. Egy lépést sem tudtunk anélkül tenni, hogy az állunkat ne kelljen folyamatosan aládúcolnunk.  

Mivel holnap ismét nagyon korán kelünk, mert a második szabad napot is megtartjuk (szakrális fürdőt veszünk, rizsföldeken csatangolunk, fürdünk az óceánban és exkluzív partiba megyünk este), ezért csak néhány címszót írok le: Szent Majomerdő látogatása, Majomtemplom, városnézés, utazás Uluwatuba a csodás naplemente és a tradícionális Kecak és Tűztánc megtekintése, este pedig gyümölcskóstolás (mangosztin, rambusztán, sárkány- és kígyógyümölcs) és csillagfényes csobbanás a szálláshely medencéjében.

2017.01.20. – Péntek

Jógázni most csak külön fogunk, mert Misi, aki a tábor jóga részére is jelentkezett, már majdnem oktatói szinten van, és ezzel mi nem tudjuk tartani a lépést, de Peti azért tornázik, és majd együtt is fogunk, mert Lembonganon inkább a természetet lehet csodálni. Móni velünk van a programokon, néhány helyre nem jön be, és van 1-2 külön jógaprogramja Misivel. Gabival és Péterrel viszont nagyon sokat vagyunk együtt, nagyon kedvesek, jól érezzük magunkat velük! Igyekszem mielőbb küldeni a tegnapi és tegnapelőtti beszámolót, de sűrű napok voltak, úgyhogy 5 perc alatt sajnos nem érek a végére. 

Jól vagyunk, csak nagyon kimerültünk! Holnap hosszabban jelentkezünk! Reggel korán kelünk: speed boattal utazunk Lembonganra. Ott kicsit nyugodtabb napok várnak ránk!