Lehetséges, hogy a további napokban nem tudunk folyamatosan hírt adni magunkról hosszabban, mert hétfő reggel elhagyjuk a szállást, és útnak indulunk Colombo felé. A többiek hétfő éjszaka hazarepülnek, mi pedig folytatjuk az utunkat. Még bizonytalan, hogy a szállásunkon lesz-e internet, bár az Airbnb ezt ígéri. Kedd hajnalban vonattal utazunk tovább Colomboból állítólag Ázsia legszebb vasútvonalán, a 292,4 km-es utat 10 óra alatt teszi meg a gőzpöfögő vagyis Diesel mozdony . Ella és Nuwara Eliya a főbb úticéljaink. Az útikönyvek teaültetvényeket, teraszos rizsföldeket és vízeséseket ígérnek. A Hegyvidék az angol gyarmati élet színtere volt, de azért ez a környék is tartogat kulturális látnivalókat, amiket természetesen szintén ellenőrzünk.  Kirándulás, teagyárlátogatás lesznek elsősorban terítéken. Itt ebben az időszakban 10-20 fok közötti a hőmérséklet (sokkal melegebb nem is nagyon van errefelé az év során), úgyhogy próbáljuk szoktatni magunkat a hazai viszonyokhoz.
A mai vasárnapi nap a weligamai búcsúnapunk. A napfelkeltét Peti nélkül néztem meg, mert ő közben nagyon jót durmolt. Színorgia, mint a tegnapi naplementénél, sajnos nem volt, inkább csak derengett és egyre erősödött a fény, de mivel az alapot az Indiai óceán szolgáltatta, ez is csodás volt. A házból való kijutás egyébként nem volt egyszerű, hiszen hét lakat alatt tartanak bennünket éjszaka.
Délután ismét SUPolni mentünk. Mivel a tegnapi nap nagyon élvezetes volt, ismét Mirissába irányítottuk a tuktukokat. Ma az öböl másik felét fedeztük fel. A sziklák tetején egy pávakolónia köszöntött bennünket. A halászok ismét barátságosan és érdeklődéssel fogadtak minket, valamint tesztelték, hogy mennyire közel jöhetnek a hajóval, míg majd csak eldől valaki. Jóga helyett ma SUP-meditációt végeztünk, mert eléggé elfáradt a társaság. Egyesek (kicsit konkrétabban Zsuzsi) el is aludtak, úgyhogy a partra vontatás maradt az egyetlen lehetséges mód a hazaszállításukra. A SUPolás végén végre megpillantottunk egy nagy majomcsaládot is. Pár perc után egészen megszokták a jelenlétünket, és közelebb merészkedtek.
Este a házban vacsoráztunk, a házigazda és a szakács készítették el számunkra friss tenger gyümölcseiből a fogásokat. Csodásan megrakott asztalt készítettek el számunkra, a piacon frissen szerezték be a hozzávalókat, és egész délután a konyhában tüsténkedtek, sürögtek-forogtak. Pár érdekességet el is lestünk tőlük (pl. kókusz kinyerése a héjból, rákcsipsz és csicseriborsóból készült puffancs kisütése).
Az estét a tengerparton egy kis tábortűzzel folytattuk. Nem egyszerű itt tábortüzet rakni, hiszen a nagy páratartalom miatt a fa nem szárad ki, szóval folyamatosan újra kellett élesztgetni a lángot.
Holnap (hétfő) nagyon aktív napunk lesz. 9-kor indulunk útnak a főváros felé, útközben megállunk SUPolni és a tengerben fürdeni. Estére érkezünk majd várhatóan Colomboba.

Zsuzsi:

Szombat: Remekül vagyunk! A csapat nagy része kicsit szomorkás a közelgő távozásuk miatt, mindenki igyekszik kihasználni az utolsó óceánparti napokat.
Ma reggel is jógával indult a nap. Petivel ezúttal sétálgatni és fényképezni mentünk helyette, valamint a programunkat tervezgettük keddtől. Valószínűleg Colomboból majd a Hegyvidék felé vesszük az irányt, a teaültetvények, rizsteraszok és vízesések felé. A szervezés sajnos lassan megy, mert szeretnénk mindent kihozni a hátralévő időből, és persze túl sok dolgot szeretnénk belesűríteni a következő napokba. Figyelembe kell vennünk, hogy a közlekedés nagyon nehézkes, a sziget belseje felé egyáltalán nincs autópálya (néhol rendes út sem). Remélhetőleg holnap döntünk, és még időben találunk szállást a neten.
Délután SUPolni indultunk. A Kogawa tóról lemondtunk, mert a halászok véleménye a krokodil-helyzetről nagyon eltérő volt: a tó óriási, de hogy melyik részén élnek a krokodilok, bizonytalannak látszott, fél marha vízbe dobásával pedig inkább nem próbálkoztunk a helyszínen. A választásunk ezért a mirissai öbölre és az itteni kikötőre esett. Ismét látványosságként tekintettek a SUP-deszkákra, a hajósok sorra dicsérték, beszédbe elegyedtek velünk, volt, aki a hajójára is felengedett bennünket. Videókat és fényképeket készítettek az itt nem mindennapinak számító sportról. Azt hittük, hogy a SUP a szörfösök számára „egyszerű” sportnak tűnik, de már hallottuk tőlük, hogy ez másfajta állóképességet és egyensúlyozást igényel, ezért van, aki még tart is tőle.
A kikötőben egy bójához erősítettük magunkat, így zajlott a vizes jóga. Egy érdeklődő helyi be is úszott hozzánk, és egy ideig így figyelte az eseményeket.
Weligamában sajnos nem látszik a naplemente, de Mirissában ezúttal gyönyörködhettünk a látványban. Csodás volt a narancs-rózsaszín-lila árnyalatokban játszó fények és a pálmafák találkozása. Sokszorosan túlhaladtunk az „enyhén giccses” szinten.
Este Petivel elmerültünk az utcai életben. Ezúttal utcai és mozgóárusoknál vacsoráztunk, felfedeztük a helyi boltokat, és szuvenírek után kutattunk (eddig ezekre nem volt idő, és sajnos most sem sok).
Holnap lesz a búcsúesténk Weligamában. Reggeli napfelkelte, jóga, SUP-os programok, tengerparti sütögetés és csomagolás lesz terítéken, úgyhogy egy percig sem fogunk unatkozni.