Milyen jó, hogy az előző bejegyzésnél így fogalmaztam: Peti meg tudta mozdítani "az idáig mozdulatlan oldalát". Frenyó Doktor is ezt emelte ki amikor a büszke Apuka csütörtök este a nagy hírrel felhívta, és tényleg: másnap már a jobb karja is megmozdult, méghozzá DIREKT! (Lehet, hogy esetlenül hangzik ez a "direkt" szó így a mondat végén, de azt biztos nem mindenki tudja,hogy Peti karja már idáig is mozgott ásításkor, maszírozáskor, de ilyenkor nem lehettünk abban biztosak, hogy ezek nem csak reflexek-e. Pénteken aztán világosan kiderült, hogy bár óriási erőlködések közepette, de igenis a Peti mozgatja a karját is!:)) Persze mostanra már teljesen egyedül változtatja a helyét az ágy és tolókocsi között, sőt, ma búcsúzáskor lekísért a bejárathoz, és integetett, hogy jó most már mehetek, majd ő visszamegy egyedül! Szemmel látható a változás nap mint nap.

Már 2 napja akartam írni a sok jó barátnak, akik egy gyönyörű albummal és fenséges rakott palacsintával készültek Petinek meglepetésül. Minden nap előkerül a könyv, és azt hiszem nyugodt szívvel írhatom Peti nevében is, hogy nagyon nagyon tetszett és meghatott minket ez a figyelmesség! KÖSZÖNJÜK!!