Csaba Aniko:
2009. 01. 18. 20:42

Állandóan az jár a fejemben, hogy épp egy hónapja érkeztünk haza Brazíliából!
Nagyon
hosszú, fárasztó, gyötrelmes utazás után a Traumatológián landoltunk,
telve kétségekkel, rengeteg félelemmel, hogyan is lesz tovább? Milyen
lesz a találkozás az otthon maradottakkal?
Azóta hihetetlen sok jó dolog történt Petivel és velünk, töretlen a fejlődés, minden napra jut valami öröm, haladás!
Akkoriban
csak vágytam rá, hogy végre mindenfajta gép nélkül lássam a Kisfiamat!
Nagyon távolinak tűnt, hogy elmaradhat a szonda és valamikor is jóízűen
fog a főztömből enni! És még sok egyéb „apróság”! Ezek ma, ha
felidézem, már nagyon távoli dolgok. Hihetetlen, hogy csak egy hónap
telt el! Természetessé vált, hogy minden nap viszünk valami otthoni
elemózsiát, amit egyedül eszik meg, egyre önállóbban mozog, és haladunk
a hangképzéssel is! Pénteken már szótagokkal – ma-ma, pa-pa – várt
minket, és tegnap, amikor Linda megérkezett, VAÚÚ volt a Peti
reakciója! Ma délelőtt, a masszírozás után egészen magasra felemelte a
jobb lábát!
Ha el vagyok keseredve, csak fel kell lapoznom az
általam vezetett „napról napra” című esemény naptárat, és ismét erőt
ad, hogy honnan hová jutottunk az eddig eltelt nem is hosszú időszak
alatt!
Köszönet a vele foglalkozóknak (Lantos főorvosnőnek, Dr.
Szentkuti-Kiss Katalinnak, Gacsal Csabának, a nővéreknek – elnézést, ha
valaki kimaradt a felsorolásból, de még nem találkoztunk mindenkivel
személyesen – Mészáros Évának, aki rendszeresen látogatja. Nagyon sokat
haladt, mióta Budakeszin van! És persze köszönet a Csaba Lacinak, aki
minden nap jön rendületlenül, és masszírozza alaposan, türelmesen, amit
Péter nagyon vár és élvez!

Olvasom, hogy sokan szeretnétek bejönni Péterhez, de még egy kis
türelmet kérünk! A foglalkozások nagyon kifárasztják, szüksége van
pihenésre, feltöltődésre, hogy napról – napra teljesíteni tudjon. A
jelenleg Pétert látogató nagyon szűk kör minden nap egyeztet,
időbeosztást készít, hogy ki mikor megy be hozzá! Ígérem, szólni
fogunk, ha eljön az ideje!

Nem tagadhatom, hogy vannak nehézségeink is, hiszen Péter most már
nagyon sok mindenre emlékszik, van akarata, szeretne dolgokat kérni
tőlünk, de nagyon nagy türelemre van szüksége, mert eszköze szinte alig
van még, amellyel kommunikálhat velünk, így nehezen tudja megértetni,
mit is szeretne, mire van szüksége!

Az elmúlt héten Linda újabb feladatot küldött Londonba, nem is
tudom, mikor tudott időt szakítani az elkészítésére! Sajnos én csak
nagyon nehezen tudok neki állni dolgozni, eltűnt belőlem a lendület –
remélem csak átmenetileg – pedig szorít a határidő!

Sokan imádkoztak velünk csütörtökön este, köszönet érte. Biztos
vagyok benne, hogy a pénteki nap eredményei, a szótagok kimondása
emiatt következett be!
Tegnap délután Péternél járt Hares és Lia is, akiknek a látogatását már nagyon várta.

6 thoughts on “

  1. A blog olvasóinak!
    Azon szerencsések közé tartozom,akik bemehetnek a Petihez és így tevőlegesen is hozzájárulhatok a gyógyulásához. Tornáztatom, masszirozom. Nagyon jó foglalkozni vele, tele van akarattal, kitartással és iszonyatosan küzd a gyógyulásáért. Naponta új csodákra képes és ez nekem, nekünk is óriási sikerélményt és reményt ad. Sokszor számomra megmagyárazhatatlan dolgokat csinál.Pl. szoktam “állítani”. Eleinte fogtam, de most már csak biztosítás miatt vagyok mellette, ő támaszkodik(egyre kevesebbet) a vállamra. Pár nappal ezelött mondtam neki, hogy most forduljon el úgy 90°-ot. A maga modján ezt megcsinálta, majd mikor jött a Linda és ezt neki is beakartuk mutatni, akkor a fordulás közben az úgy 30-40 cm-re lévő lábamba a jobb lábával jól bokán rúgott. Persze viccesre vettük a dolgot és nagy röhögés közben mondtam neki, hogy nyugodtan rugdoshat, ha ez a gyógyulását segíti. A másik megmagyarázhatatlan eset az volt, amikor “fejreállított bicikli”-vel gyakoroltunk. Ezt kézzel lehet hajtani. A jobb kezét én fogtam a pedálhoz és így tekertünk 3×100-at. A legvégén amikor levettem a jobb kezét a pedálról megfogta a kezemet és “leszkanderozott” (készülj Édes Laci!) vagy pl. Anikó által leírt lábemelés is egy csoda volt.Előtte ezt a gyakorlatot, csak óriási energia befektetéssel csinálta, aztán meg, teljesen váratlanul erőlködés nélkül jó magasra fölemelte a jobb lábát és ide oda mozgatta.
    Várjuk az új csodákat.
    Hajra Peti, csak így tovább!!!
    Csaba Laci

    • Szia Peti!
      …sokat gondolunk Rád és imádkozunk, mantrázunk Érted. Bár mi csak Braziliától ismerjük egymást, de mi nagyon megszerettünk Téged. Értékes, rendes és jó ember vagy. Külön köszönöm (Gábor) a kite-os tanórákat és hogy tartottad bennem a lelket széllel szemben is…
      Andikával -vagy ahogy elnevezted: a dalos pacsirtával- minden nap eszünkbe jutsz és reméljük, hogy hamarosan viszontláthatunk Téged és Lindát.

      Andi és Gáborr

    • Drága Peti!
      Fantasztikusak vagytok Mindannyian!!!
      Olyan jó olvasni ezekről a hatalmas előrelépésekről!
      Sok erőt hozzá! Mi “olvasók” csak imátságot és szeretetet tudunk küldeni, de azt sokat!!!
      Millió puszi Diana

    • Drága Pedro!
      Ezer és egy éve nem láttalak, de ismerősöktől mindig hallottam rólad, hogy milyen csodákra vagy képes a víz imádatod által a hullámok között!
      Én csak nemrég hallottam róla, hogy mi történt Veled, nagyon megérintett a dolog, nagyon szorítok azért, hogy most a száraz parton Önmagadért légy képes csodákra! Ahogy olvasom a családod beszámolóit, eddig remekül megy 🙂 (ilyen fantasztikus család mellett nem is csodálkozom rajta!
      Mindig is tiszteletre méltó fizikai- és akaraterőd volt, ez most sem fog cserben hagyni!
      Kitartás!
      Millió pusza
      Zalán Helga

    • Kedves Peti!
      Sajnos nem tudom könnyek nélkül végígolvasni édesanyád és nagybátyád levelét,pesze ezek már örömkönnyek!Talán nem veszed rossz néven,de ez alatt az eltelt idő alatt kicsit a mi fiúnk is lettél,Veled vagyunk minden nap,s örülünk minden jó hírnek.Tényleg csodálatos,ahogy haladsz a gyógyu-
      lás felé!Persze akinek ilyen nagyszerű szülei, testvére ,Csabalacija,Lindája és megszámlálhatatlan jó barátja van,annak kötelessége minél előbb
      meggyógyulni!Hát Hajrá Peti!!

    • Drága Csacsó!
      Sokáig el sem tudtam hinni, hogy amit hallottam az igaz és mindez megtörtént, megtörténik Veled… A blogot olvasva megdöbbenve láttam, hogy mégis valóságos.
      Az utóbbi időben sokat gondolok rád, imádkozom érted. Ilyenkor mindig eszembe jut a humorod, hogy milyen sokszor megnevettettél bennünket. Ezúton is köszönöm ezt Neked! Kívánom, hogy akik szeretnek hamarosan újra részesei lehessenek hasonló örömteli pillanatoknak. Peti, tudom, hogy nem adod fel és hiszem, hogy teljesen fel fogsz épülni.
      Mint két eleven kissrác édesanyja és feleség nagyon együttérzek a szeretteiddel is. Minden tiszteletem Édesanyádé, Lindáé és a család többi tagjáé.
      Gyógyulásod történetét olvasva nem is tudom mi a meghatóbb, a csodálatos fejlődés és kitartás, ahogy napról-napra egyre ügyesebb vagy, vagy a szeretet, ami áthatja a rólad szóló sorokat…
      Tényleg csak így tovább “Kiscsacsó”!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .