Zsuzsi és Péter pénteken szerencsésen hazaérkeztek!

Horváth Zsuzsanna

Kiegészítés ehhez a naphoz (14. nap, szombat)

A kínai temetővel kapcsolatban pedig a gúgli valóban a barátunk, ugyanis megtudtam, hogy az Ampenanban található temető az itt élő kínai közösség temetkezési helye. A legtöbb itt nyugvó halott az 1965-ös mészárlás áldozata, melynek során a vélt/valós kommunista szimpatizánsokkal számoltak le. Tehát ezek a csodás síremlékek egy sötét történelmi eseményt fednek.  
Hazafelé még elmentünk a Pura Meru templomba, amely Lombok legszentebb hindu templomának minősül. Itt is nagyon informatív volt, aki körbevezetett bennünket – idegenvezetőnek nem nevezném, de a templomokban általában kapnak a látogatók egy helyi kísérőt, aki mond néhány információt az adott templomról néhány rúpiáért cserébe. Itt sok mindent megtudtunk arról, hogy az egyes oltárokon miért annyi tornyocska látható, amennyi, illetve a Brahma-Visnu-Siva isteni trióról és a fehér-piros-fekete színkombinációról is mesélt néhány dolgot.  
Este még beültünk vacsorázni Sengiggiben egy naplementét csodáló helyre, és bár az eső miatt először úgy tűnt nem lesz szerencsénk, a Nap megszánt bennünket és a vagy 100 kínai turistát, és mégis mutatott valamit a színeiből. Egyébként nagyon mókás volt, hogy amikor a kínaiak felfedezték, hogy mégsem szakad az eső, és a felhőzet is felszakadozott, mert egy perc alatt ellepték a partot, és szelfiztek/pózoltak őrült módon. Amúgy a kínai hölgyek szerint a legpraktikusabb viselet bármilyen kiránduláshoz a teljesen fehér csipkeruha…

15.nap – január 29., vasárnap

Ismét 9 óra körül autóba szálltunk, és megkezdtük az aznapi kirándulás a sofőrrel és a szálláson dolgozó kis mindenes fiúval kiegészülve. Ezúttal észak felé vettük az irányt. Először is egy autentikus helyi piacra látogattunk el Sengiggiben (Paras Gunungsari). Ezen a piacon nem igazán járnak turisták, ez rögtön látszik is, mert hirtelen mindenki nekünk akart eladni mindent. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

13. nap (január 27.):

Ez az utolsó napunk Gili Airen és várhatóan az első Lombokon. Már kora reggel kisiettem a kikötőbe, hogy foglaljak magunknak helyet a Lombokra tartó fast boaton. A tájékoztatás szerint már 8 órakor nyitva vannak a foglaló irodák, de 8:25-kor még csak lézengeni sem láttam senkit (ezeknél a balinéz és egyéb szigeti népeknél tuti nem az infarktus a No.1 halálozási ok). Úgyhogy hazabattyogtam, majd miután Petit felkeltettem, ismét visszatipegtem a kikötőbe, ezúttal már sikerrel jártam. A szállásunkon már előző nap is leegyeztettem, hogy az eső és a sok csomag miatt biztosan lovaskocsira lesz szükségünk, hogy ne ússzon minden sárban.
Az iszlámok a pénteki imákat nagyon komolyan veszik, ugyanis a hajónál és a kocsinál is elmondták, hogy jó-jó, de az ima miatt lehet, hogy minden késik, bár azt már nem tudták megmondani, hogy mégis mennyit.
Összecsomagoltuk a maradék holminkat, majd egy kicsit még nézegettünk, fotózgattunk a parton, a megbeszélt időre pedig kimentünk várni a kocsit, de az csak nem akart jönni. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Horváth Zsuzsi

Tizedik nap (kedd) – január 24.:

A táborozók délelőtt különböző irányban folytatták az útjukat. Reggeli után elbúcsúztunk Mónitól és Misitől, majd Péterrel és Gabival a kikötőbe igyekeztünk, hogy felszálljunk a Gili Air felé vezető fast boatra. Ha Bali Édenkert, akkor a Gili szigetek ennek az Édenkertnek a kis díszítő ékkövei. Három kisebb sziget tartozik ide: Gili Trawangan, Meno és Air. A Trawangan kb. az ázsiai Ibiza, nagyon kedvelt a fiatalok körében, meglehetősen zsúfolt, és gyakoriak a partik. A Meno éppen ennek az ellentéte, teljesen a nyugalom szigete. Állítólag már-már túlságosan nyugodt, inkább teljes elvonulásra és mézeshetekre ajánlják. Az Air pedig a kettő keveréke, van szórakozási lehetőség, de nem zsúfolt. Gili Airen egyáltalán nincs tömegközlekedés, és nincsenek motorral hajtott járművek sem. A helyi közlekedési eszközök: lábak, kerékpárok, illetve lovaskocsik. Ennek megfelelően az infrastruktúra sem túl fejlett, keskeny, 1 sávos földutak vezetnek a sziget nagy részén. A helyi lovak meglehetősen kistermetűek, zömök kis jószágok, akik tudják, hogyan kell a lócitromtartóval megtréfálni a kocsihajtót
A sziget ugrásszerűen fejlődött az elmúlt néhány évben, ezt jelzi az is, hogy több új szálloda és bunaglow sor is az elmúlt hetekben nyitott meg. Itt elvileg kicsit rövidebb a monszun, mert csak januártól márciusig tart, de teljes mértékben érezhető, hogy low season van, mert a szállásadók és éttermek csak úgy vadásszák maguknak a turistákat.
A helyiek egyébként nagyon barátságosak, folyton mosoly ül az arcukon… (tudom, hogy mindenki mire gondol, de csak egy részük füvezik körülbelül folyamatosan ) Átlagosan kb. 1 fejjel alacsonyabbak nálunk, úgyhogy nagy fehér óriásokként járunk-kelünk.
Az út a fast boattal kb. 2 és fél óra volt. Trawangan szigetén át kellett szállni egy kisebb hajóba. Petinek készségesen segítettek. Kicsit féltünk először a hullámzástól, de zökkenő- és rosszullét mentes volt az út. Itt valamivel szárazabb a levegő, mint Balin volt. Gili Airen sok muszlim is él, de a turizmus miatt, itt nincsenek szigorúbb öltözködési szabályok.
Mivel nem béreltünk szállást, ezért én a csomagokkal a kikötőben maradtam, míg Petiék körbejárták a partmenti kínálatot. Találtak is helyes bungalowkat „open air” vagyis nyitott fürdőszobával. Sajnos itt a csomagokat még magunknak kellett cipelni, úgyhogy alaposan elfáradtunk mire ideértünk. Szerencsére kaptunk egy üdítő welcome drinket, majd bevackoltuk magunkat a szálláshoz tartozó bárban. A Lumbung bár helyszíne tökéletesen lett kiválasztva, teljes panorámában látható a naplemente, amit ki is használnak, hiszen erre minden nap külön babzsákfoteleket készítenek be. A hely másik vonzereje az óceánban felállított hinta, mely csaknem minden idelátogatót fotózásra csábít. A hintával egyébként adományokat gyűjtenek a helyi iskola számára.
Az óceán vize a partközelben Peti szerint minimum 30 °C-os, kicsit már valóban túl melegnek tűnik A víz itt elképesztően tiszta, nincs szemét, ami elcsúfítaná, a part fehér korallal van tele.
A szuperszép és egyben természetesen szupergiccses naplemente után kicsit nézelődtünk az óceánparti soron, majd egy helyes vendéglőt választottunk a vacsora elköltésére. A pincérek itt szép fehér öltözetben szolgáltak fel, melyet széles díszített övvel fogtak össze, készítettünk is néhány képet velük. A mennyei vacsora után hamar lepihentünk, mert mindannyian nagyon kimerültünk az utazásban.
Egyébként az egész út alatt az az érzésem, hogy a szúnyogok valahogy a csoportból csak rám vannak kattanva. Míg a többiek 1-2 szúnyogcsípéssel megúszták a dolgot, én olyan vagyok, mint egy két lábon járó „a piros pöttyös az igazi” reklám Szóval nem is kell szúnyogirtó, mindenki vigyen csak engem magával nyaralásra, és erre nem lesz gondja

11. nap (szerda) – január 25.:

Rendkívül meleg napra ébredtünk. Ezzel nem hangsúlyozni kívánjuk a több mint 40 °C-os eltérést az otthoni viszonyokhoz képest
A reggeli mennyi volt, olyannyira bőségesre sikeredett, hogy utána le is kellett pihenni. Gabi és Péter közben biciklit bérelt, és feltérképezte a szigetet. A sziget belsejében szuperzöld földeket, wellnesst kínáló helyeket találtak. Mi is megpróbálkoztunk a biciklikkel, de sajnos nagyon kis rozsdás darabokat sikerült kifogni, és nem sikerült megfelelően beállítani Peti számára, ezért számunkra a lábbal való bóklászás maradt.
Peti természetesen nem bírta kihagyni a szép partot, és újra előkerült a SUP deszka, amit ő maga pumpált fel, mert én épp pánikoltam, hogy „jajjjj, hát akkor majd újra olyan szépen vissza kell csomagolnunk!”
Deszkára szálltunk egyedül is, párban is, és a Gabi-Péter páros is rótt néhány kört a valószínűtlenül türkiz vízen. A SUPot bár ismerik, a felfújható változat általában érdekes a többi turista és helyi számára is. Különösen a SuperTrip kelt feltűnést óriási méreteivel. A szállásadó embereiben fel is merült, hogy megveszik a deszkákat, de sajnos végül elmaradt az üzlet.
Délután a kissé felhős naplemente megerősítésére élő zenés koncertet is szerveztek. Remek hangulatot kölcsönzött a helynek. Peti pedig mindeközben folyamatosan incselkedett a kisebb hullámtöréssel. Sikerült is állva bevennie egy-egy „nagyobb” (felfújható SUP esetében annak számító) hullámmal. Hiába pottyant bele párszor, nem adta fel, amíg sikerrel nem járt. Mindezt a lemenő nap fényében tette, ezért igyekeztem alaposan dokumentálni, természetesen csak a megfelelő giccshatás kedvéért
Délután kicsit elbeszélgettünk a szállásunk tulajdonosával, aki egy harmincas éveiben járó szörfös srác. 10 évig Ausztráliában dolgozott mosogatófiúként, majd hazajött 3 éve, megvette a telket, és felépítette rá a bungalowkat és a bárt. Csak összehasonlításként: az embereinek, akik pincérként és a szálláshelyek tekintetében kézilányként működnek havi 2.000.000 IDR-t fizet, ami mintegy 44.000 Ft-nak felel meg. Emellett kosztot és kvártélyt kapnak. A helyi adók a dolgozók és a biznisz után nagyon alacsonyak, el is akadt a szava a magyar ellenpéldától.
Este ismét a tegnapi helyre mentünk. Az ételek ezúttal is fantasztikusan voltak. Ez volt a Gabiékkal töltött búcsúestünk.
Este kisebb vihar kerekedett, de szerencsére nap közben csodás idő volt.

12. nap (csütörtök) – január 26.:
Ma van anyukám 60. születésnapja, ezért mindenekelőtt neki és az ikertestvérének, Magdinak szeretnénk nagyon-nagyon-nagyon boldog születésnapot kívánni! Szerencsére sikerült beszélnünk is, úgyhogy remek audio élményt is szolgáltattunk Petivel
Reggel a tegnapitól eltérően az esti esőzés miatt frissebb volt az idő. Reggeli után egy helyi gyümölcsárus asszonytól mennyei gyümölcsöket vásároltunk. Érdekes darabokat is megkóstoltunk, pl. Jakes, ami egy óriási termésű gyümölcs, és darabokat vágnak le belőle a vásárlóknak.
A mai délutánon a monszun volt az úr. Az ittlétünk alatti legnagyobb esőzést éltük meg. A délután nagy részében csöpörgött-esett-szakadt felváltva.
Gabi és Péter visszaindultak Balira, ezért búcsút vettem tőlük a kikötőben. Már a partról integettem nekik, amikor elkezdett esni az eső. Később derült ki, hogy sajnos az óceánon szél is járt a viharhoz, és a 2-3 méteres hullámokban a hajó nem tudott kikötni az eredeti útvonal szerint, ezért egy éjszakára kénytelenek Gili Trawanganon megszállni. Reméljük, hogy a továbbiakban a korábbiaknak megfelelően alakul az időjárás, és ismét a szerencse kegyeltjei leszünk! Az időjárás jelentések általában nem túl informatívak, hiszen a monszun miatt mindegyik portál szerint a hőmérséklet 26-30 °C között alakul, és viharok várhatóak minden egyes nap.
Az eső miatt inkább pihenéssel töltöttük a napot, bár Peti ismét deszkára szállt az égi áldás ellenére is.
Délután tervezgettünk a hátralévő 1 hetet is. Holnap utazunk Lombokra.
Este a megszokott helyen vacsoráztunk. Petinek annyira ízlett az előző fogás, hogy a 3 napon is ugyanazt rendelte. Én csupán a halhoz ragaszkodtam, de abból minden nap másik fogást rendeltem.
Este ismét összecsomagoltuk a SUP-ot. Valahogyan ezen a szigeten 10-11 óra körül este már nagyon elfáradtunk.
Fogmosáskor még egy meglepetés ért, ugyanis az open air fürdőbe bekúszott egy gekkó, aki vidáman végig szemlélte az éjszakai készülődésem, és közben kicsit küzdött néhány léggyel Természetesen az alkalmi házi kedvencet meg is örökítettük.

Horváth Zsuzsi

Nyolcadik nap (vasárnap):

Lembonganon már korán reggel elindul az élet, a kikötőben dolgoznak, a galambok nagyon hangosan búgnak. Az itteni galambok egyébként jóval kisebbek az európai társaiknál, kicsit más a mintázatuk is, de búgni nagyon tudnak.
Korán reggel akartunk SUP túrára indulni, de a monszun megtréfált bennünket, ezért jobb időre várva a többiek elmentek pénzt váltani. A pénzváltásból számukra szigetnéző túra lett, mi viszont rájuk vártunk a szálláson. Időközben kiderült az idő, Petivel már épp úgy döntöttünk, hogy kocsit fogadunk, és szétnézünk mi is, amikor megérkezett a csapat többi része. Mire útnak indultunk volna, ismét szélvihar kerekedett, és megérkezett a dagály is, úgyhogy ezúttal a SUP túra elmaradt.
Petivel kicsit próbálgattuk a maszk és pipa használatát a holnapi sznorkelezésre. A víz elképesztően meleg. Petivel este felfedeztük a sziget egyik felét. Nagyon romantikus kis helyeket láttunk. A lembongani híres strandok (Dream Beach és Mushroom Beach) tele vannak kínai turistával, naponta 2.000 turista érkezik fast boattal a kínai holdújév miatt, azonban ezen a részen teljesen „low season” van, érződik, hogy nem a főszezonban jöttünk. Időközben másnapra sznorkelezést szerveztek, úgyhogy korán nyugovóra tértünk, hogy kipihenten csobbanhassunk a habokban másnap.

Kilencedik nap (hétfő)

Ez a lembongani utolsó napunk, nagyon sűrű program várt bennünket. Reggel fél 7 Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

• Elnézést, azért írok ilyen ritkán, mert anya és apa október közepén belefogott a budaörsi ház átalakításába. Nagyon nagy rumli volt, lehetetlen körülmények között éltek karácsonyig, nem volt lehetőség az írásra. 2 hónap alatt végeztek az emberek, mindenki nagyon sokat dolgozott. A lényeg, hogy minden jól sikerült, szép és praktikus lett az otthonuk.
  Hétvégén Balira utazunk Zsuzsival SUPolni, 2 hetet a többiekkel leszünk, utána utazgatni fogunk, nagyon várjuk már.
  December elején volt Törökbálinton Mikulás-kupa, ahol ismét összeállt a CSABIKÁK váltó. Zsuzsi készítette a videót. Anya előkeresett régebbi úszósvideókat, hogy lássuk, mennyit fejlődtem, honnan indultunk. Nézd meg Te is, 🙂    
  Az első 2009-ben készült, az OORI-ban, Enikő Katonatól kaptam, a másik kettő a Senior Ujbuda/ Törökbálinti Szenior Úszó Club évzáró úszóversenyein: 
• Peter Csaba OORI, Gyorsúszás, 2009.03.26. : https://youtu.be/FUAyym-ZW8c 
• Peter Csaba, Senior verseny, vegyesváltó, gyorsúszás, 2010.12.04.: https://youtu.be/4u1s-Z-3wuY
• Peter Csaba, Senior verseny, vegyesváltó, gyorsúszás, 2016.12.03.: https://youtu.be/K2R-fFikJpY

24-én, Szenteste Gábornál karácsonyoztunk a Normafa úton apa, anya, Gábor, Lackó, Gabó és én. Gábor gyönyörűen feldíszítette a lakást, nagyon szép volt a karácsonyfa, becsomagolva várakoztak az ajándékok. Ő gondoskodott a vacsoráról is, volt halászlé, rántott és sült hal, sütemények. A gyerekek sok ajándékot kaptak, alig tudták kivárni a Mennyből az angyalt. Ott maradtam éjszakára, először aludtam nála Normafán, nagyon jó volt együtt lenni!
Elkészült a budaörsi házfelújítás zöme, így a megszokott családi ebéd 25-én már az átalakított konyha-étkezőben zajlott. Anya nagyon élvezte, hogy 9 hónap után már nem rezsón készíti az ételt, rendesen tud főzni és van sütője! Itt voltak Viliék és Balázsék, beugrott Csaba Ildi és Laci is.
Én hétfőn Bajra mentem Zsuzsi után, ott voltak Zsuzsi szülei és rokonai. Este jöttünk haza. Anyáék kimentek Gáborral a temetőbe.
Karácsony után évfolyamtalálkozó volt nálam, hatan voltunk. Jókat beszélgettünk, finomakat ettünk. Szilveszterkor otthon pihentünk Zsuzsival. Elsején anya főzött lencsét és palacsintát csinált, Gábor kérésére készült Hortobágyi is. Zsuzsi nem jött át Budaörsre, nagyon köhögött, így Gabó és Lackó miatt inkább otthon maradt.

Továbbra is járok kéztornára, bár Szélesi Adrienn sajnos elsejétől Németországban dolgozik. Hála Istennek egyedül is tudok már gyakorolni, a kórház megengedte, hogy bejárjak és használhatom az eszközöket.

Múlt héten megszületett Juri és Dávid kislánya, Sarah. Tiszteletére Dávid tejfakasztót tartott, Gáborral mindketten ott voltunk.

2008. november 29. Ekkor kezdtem naplót vezetni, és ezen a néven mentettem el. Később ugyan elindult a blog is, de ide jegyeztem fel mindent, amit nem szerettünk volna nyilvánosan megosztani Péterről, a tapasztalatainkról, a fájdalmunkról, helyenként az indulatainkról.
      Már ritkábban írok bele, és nemcsak Péterről szól, hanem az eltelt évek bánatainak és persze örömeinek tudója a mostanra 322 oldalasra duzzadt szubjektív naplóm.

       SKYPE-üzenet: 11.27. Csütörtök

[2008.11.27. 14:57:37] Csaba Peter: Szio, megyunk a partra! puszi
[2008.11.27. 14:58:07] Csaba Anna-Maria: Szió kisfiam, jó Nektek! Vigyázzatok! Puszi
Mikor érkeztek vasárnap? Kimenjünk értetek? Puszi Anya

11.28. Pentek ejjel
½ 3 vagy 1/24, amikor csöngött a telefon, Linda ijedt hangja, hogy nincs baj, de kórházban vannak, a Peti kéri, hogy hívjuk a Hares-t.

11.29. Szombat
Amikor megtudtuk… A reménykedés napja, nem olyan nagy a baj, egy ér elzáródott a négyből, de a maradék erek átveszik az elzáródott szerepét, funkcióját, ezért a beszédzavar, de helyrejön. Azért gondoltam arra, hogy ki kellene menni? De beszéltem én is a Csiba Dr-ral, a Haressel, aki azt mondta, nagyon nagy mázlija van a Peti nek, lebénulhatott volna! Akkor megijedtem nagyon, de boldog is lettem, hogy minden rendben!
Aztán este felhívtak, Peti szólt bele, hogy vagytok? Gábor átadta a telefont, Peti  összefüggően beszélt, Idesanyám mondta, de azért ijedt volt a hangja, amit azóta nem hallottam! Nagyon örültem, hogy minden rendben. Linda írta, hogy kb. ½ óra, aztán beszélnek az orvossal és majd hívnak. És csak vártunk, nem hívtak, vártunk. Pár óra múlva hívott a Zaránd, hogy nincsenek jó hírei, a Peti  féloldala lebénult, stroke-t kapott, gondolkozzunk a kiutazáson! A Gábor zokogott, hogy az ő szép, okos, egészséges fia, én csak bénultan ültem! Vártuk a reggelt!

11.30. Vasárnap
A kétségbeesés és az utazásra készülődés.
Eltelt a vasárnap, beszéltem a Csibával, a Linda által megadott Bognárral, mindenki a CT-t akarta, ami nem akart átérni. Este sikerült FTP-re feltölteni.
Előbb a Boldi, aztán Gáborka foglalt TAP repülőjegyet. A Lufthansa jegy 2 millió forint lett volna, ez fejenként 280 ezer volt.
Vártuk, hogy mondjanak valamit! És reménykedtünk.
Közben eszeveszett csomagolás, az újságot előkészítettem, levelek Attilának és Klárinak.  Este 11 után eszembe jutott, hogy a számláinkon ugyan van pénz, de nem fogunk tudni 560 000 forintot reggel felvenni, és akkor hogyan fizetjük ki a jegyet? Gábor pizsamára gatyát húzott, lerohant, és a két kártyával épp éjfél előtt fel tudta venni a pénzt!
Este későn jött még két kép kintről, egy szó nélkül, gondoltam, hogy nagy a baj! Se SMS, se telefon, se Skype, se levél! Végre reggel, hajnal lett!

12.01 hetfo
Életem leghosszabb és legreménytelenebb utazása!
A reptéren kiderült, hogy a LH látja a foglalást, de nem tudja azon az áron odaadni. Kiderült, hogy kite-ozik az ott dolgozó hölgy férje, ismeri a Petit, addig buherálták a gépet, amíg visszadátumozta két héttel, és így kaptuk meg a jegyeket!
Szörnyű volt, csak sírtam, vagy meredten ültem, és végig azon gondolkoztam, élni fog-e mire kiérünk, és ha döntenem kell, Peti  mit várna el tőlem? Akarna-e nyomorékul, bután vegetálni? Reggel 6-kor indultunk, és este 8-ra, kinti idő szerint – érkeztünk meg.
Taxival a kórház, ott találkoztunk Lindával és Zaránddal. Felmentünk Petihez, ott feküdt, egy nagy kötéssel a fején, kicsit fel volt puffadva az arca, a kezei, de mintha csak békésen aludt volna… Nem hiszem el!!!! Szégyellem, de rosszul lettem, amikor kijöttünk a kórteremből. Semmi jóval nem bíztattak…

12.02., kedd
Imádkozni és várni!
Most segíts meg Mária, ó irgalmas szűzanya, keservét a búnak- bajnak, eloszlatni van hatalmad.
Hű imáját gyermekidnek, nem te soha nem veted meg,
Ha a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy.
Hol már ember nem segíthet, a te erőd nem törik meg.
Most segíts meg Mária, ó irgalmas szűzanya, keservét a búnak- bajnak, eloszlatni van hatalmad. Amen

Ha eszembe jut mindhárom fohász, nem lesz baj! Otthon hagytam az imakönyvet, babonából! Most hiányzik, mert egyszerűen elfelejtem a szövegét! Beírtam a Palmtopba, amikor éppen tudtam.
…

… Majd egyszer feltöltöm a blogba a 2008. december 12-ig történt eseményeket is, de ehhez erőt kell gyűjtenem. Bevallom, nagyon megvisel azoknak a napoknak a felidézése.

Peti fogni tud a jobbkezével, de ahogy hozzáér valamivel, rágörcsöl, és elengedni nem tudja. Írtak fel neki görcsoldót pénteken, és tegnap azt mondta, ÉG ÉS FÖLD volt a múlt heti és a tegnap foglalkozás! Eddig ezt miért nem javasolta soha senki? ÉRTHETETLEN! Az OORI-ban van egy hatalmas ergo-részleg, mielőtt Péter odakerült, ezt is bemutatták. De ott csak a balkezét fejlesztették, a jobbat sosem. MIÉRT? Emlékszem, mekkora sokkot kaptam, hogy azonnal elkezdték írni tanítani bal kézzel, azaz nekem ez azt jelentette, hogy a jobbról LEMONDTAK! HA nem találjuk meg annak idején a gödöllői gyógytornászt, ahová hosszú ideig jártunk, szinte semmi nem történik a jobb kezével! Péntekenként, amikor elhoztuk Pétert az OORI-ból, azonnal mentünk Gödöllőre, az elején még tolókocsival, ahol pénteken délután és szombaton délelőtt – egy vagyonért – foglalkoztak vele. Az OORI-ban haragudtak, hogy minek fárasztjuk, de a gödöllői terapeuta sem volt hajlandó bemenni az OORI-ba, hogy egyeztessenek a Péterrel foglalkozó szakemberek! BORZASZTÓ, ma is felkavar, ha rágondolok. És csak halkan kérdezem, miért nem hallottunk arról, hogy létezik nappali kórházas lehetőség, azaz ingyenesen is lehet terápiára járni? Egyáltalán, engem ismét nagyon felkavart, hogy pl. Péternek semmilyen orvoshoz nem kell járnia, 2010. tavaszán kiengedték – kitették az OORI-ból, hogy már elérte, amit lehet, ők egyszer, talán 2 hónap múlva behívták felülvizsgálatra, azóta volt két nagy felülvizsgálaton, ahol megállapították a nyugdíját, de egyébként soha nem kell mennie sehová. Ha mi magunktól nem mennénk évente egy doktorőhöz, soha orvos nem látná. És azon kívül, hogy kognitív terápiára jár hetente az OORI-ba, minden kezelésért keményen fizetünk, nem sajnálom, és nem panaszképpen mondom, de az elmúlt évek alatt csaknem egy félház árát fizettük ki. Ebben azért sok, az OORI által is támogatott kezelés volt!

A legfontosabb, hogy a János kórházban találtunk egy kézzel foglalkozó terapeutát. Szélesi Andrea nagyon nyugodt, szimpatikus, hozzáértő, empatikus gyógytornász. Ha nem is gyorsan, de szerinte sokat fogok fejlődni. Egyszerű gyakorlatokat végzek, a jobb kezemmel, már otthon is segítettem, jobb kézzel letöröltem a konyhaasztalt.
A 3 D vertikalterápián hallottunk róla, hogya a János kórházban dolgozik egy jó kézterapeuta, de nem kaptunk elérhetőséget. Apa járt utána, és találta meg. Felvettek a János kórházba nappali kórházas terápiára, így térítésmentes a foglalkozás! Dobai főorvos úr vett fel, pedig elfelejtettünk zárójelentést hozni. Rendes volt, mert a beszámolónk és a vizsgálat alapján így is felvett. Hetente kétszer fogok járni, nagyon bizakodó vagyok!

Zsuzsi szülinapja Budaörsön

Tegnap (péntek este) bulit szerveztek a Mercknél (a munkahelyem), ahová én is elmentem. Nem voltunk túl sokan, de kellemes volt. Ezután Zsuzsi és Piroska közös születésnapi házibulijába mentem Zsuzsi után, a Bogiék lakásába. Hajnali 2 után mentünk haza.
Továbbra is 3 x járok úszni és vízitornára. Mostanában Katona Enikő javaslatára békalábat használok, amivel könnyebben és gyorsabban haladok. A vízitornás Ildikó meg is kezelt, azt boncolgattuk, miért is történt a balesetem. Hátúszásnál egy jobban hátra tudom emelni a kezemet.
Voltunk Gábor javaslatára Csikung tanfolyamon Zsuzsival, amit egy régi ismerősöm, egy hullámszörfös lány vezetett. Négynapos tanfolyam volt, ahol azt mondták, hogy a lépemen kell javítanom.
Ezüstlakodalomban is voltunk Magyaróváron, ahol jókat ettünk, ittunk, még táncoltam is. Voltunk Zsuzsi apukájának a születésnapját is köszönteni Győrben.
A négynapos ünnep alatt közösen voltunk a temetőben, találkoztunk Viliékkel is. A gyerekek nagyon szépen tudtak velünk imádkozni. Utána a kocsmába mentünk mindannyian, ott ebédeltünk, hogy anyának ne kelljen főznie.
Anyának ismét volt konferenciája november 3-án, Csaba Esztó is jött megint segíteni, én fotóztam. Jól sikerült a rendezvény.
Apa születésnapját is megünnepeltük, és utána elkezdődött a felújítás Budaörsön. Nem irigylem anyáékat, de szép lesz, ha elkészül!

A múlt hetet Lipóton töltöttük Zsuzsival és a mamájáékkal. Szinte minden nap mentünk strandra.

Sokat úsztam, napi több mint 1000 méter volt az adagom. Azt hittem, 25 méteres a medence, ami közben 33 méteres volt, így többet úsztam, mint gondoltam. Paddleozni csak egyszer tudtam, túl örvényes és gyorsfolyású volt a víz.
Egy kicsit híztam, csupa pihenés volt a lipóti nyaralás mindkettőnknek. A termálvízben teljesen el tudtam lazulni, párszor szaunáztam is.
A héten újra elindult a munka és több terápia. Új tornán is voltam kedd délelőtt, a 3D-Vertical Plusz módszeren, amit nyár elején próbáltam ki. Apa is eljött sok fényképet készített. Izgalmas, új módszer, nagyon bízom benne, mert azokat az izmokat erősíti, amire szükségem van.
Szerdán találkoztam Gabóval és Lacikával, jót fociztunk. Délután Budaörsről apa és anya vitték őket haza Normafára, mert Gábornak egy napra Frankfurtba kellett utaznia. Anya palacsintát sütött nekünk.
Csütörtökön kocsmáztunk megint, nagyon sokan voltunk, kellemes volt. Kár, hogy Gábor nem tudott jönni, de ez az ő hete, nála voltak a gyerekek.
Nagyon meglepődtem és örültem, mert belehallgattam olasz és spanyol nyelvleckékbe, és sokat értettem!

Nagyon sűrű volt a nyaram, szinte minden hétvégén SUPolást szerveztünk, leggyakrabban a Velencei tóra mentünk. Ezeket elő kell készíteni, Zsuzsi szokta megírni a szövegeket a Facebookra. Mindannyian foglalkozunk a jelentkezőkkel, egyeztetünk, hányan és hogy jönnek. Az adott napon össze kell pakolnunk a SUPokat, evezőket, mentőmellényeket, ezeket fel- majd lehordani a garázsból, a helyszínen felfújni, tanítgatni a résztvevőket, túrázni velük. Elég fárasztó mindannyiunknak. Fotózni, videózni szoktam, a képeket letöltöm, válogatom, és a Facebook-on albumba rendezve feltöltöm, ez rengeteg munka. Nagyon várják a résztvevők. Egész nyáron folyt a SUP-eladás, az én telefonszámom, emailcímem is meg van adva mindenhol, így engem is sokan kerestek, folyton egyeztettünk Zsuzsival, apával és anyával. Hét közben dolgoztam, és végeztem a terápiákat (torna, logopédia, kognitív, még több torna, fonalbeültetéses akupunktúra, végigcsináltam egy sorozat Neurofeedback „kúrát”), hetente többször lementem a Senior úszóedzésekre is. Apa július végén eltörte a lábát, így sok programot Zsuzsival ketten csináltunk végig. 6 hét után végre lekerült a járógipsze, és ismét együtt úszunk.

Pár hete Csopakon voltunk, Kiricsi Jancsinál aludtunk. Jó idő volt, sima a víz, ideális SUP időjárás. Szombaton TF-sek gyakorlatoztak a SUPjainkon János vezényletével. Vasárnap aztán volt jóga Vikivel és utána túra Kiricsivel és velem, amelyen a Sisak testvérek is részt vettek.

Egy hónapja Pölösékkel (Bunyi, Pölös és Vásárhelyi Balázs a feleségével) találkoztam Balatonfenyvesen. Jó volt újra együtt lenni. Mindenki ráállt a SUPdeszkára, é s élvezték.

Gáborral voltunk a Szigetfesztiválon, több ismerőssel, rokonnal találkoztunk, pld. Cselényi Istvánnal, Tarnai Bencével. Jó volt a bátyámmal együtt lenni, közös programot csinálni!

Kétszer voltunk a Kopaszi-gáton, első alkalommal volt jóga, és több ember próba-köröket csinált, élvezték. Köszönjük Dénes Eszternek a lehetőséget. Múlt vasárnap volt a Coca Cola Testépítő Családi Mozgásfesztivál, már hagyomány, hogy mi biztosítjuk a SUPos programokat. Rengetegen voltak, alig akarták abbahagyni. Szerencsére Kiricsi Jancsi ismét ott volt segíteni.

Szinte minden hétvégén SUPoltunk a Velencei tavon. Minden alkalommal volt jógázás is, amit Viki tartott. Mindig sokan voltunk ezeken az eseményeken. Egyik hétvégén a Zsuzsi tesójáék és a szülei is eljöttek. Hála Istennek, eléggé pörög a SUP. A LUPA-tavi strandnyitón is ott voltunk, vittünk SUPokat, ott is volt jógázás és próbaSUpolás. Szerencsére Csaba Laci is tudott jönni segíteni. Régi ismerősömmel Jeszivel is találkoztam, aki szintén kipróbálta a SUPot.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

3 hete Csopakon a kerekedi klubban évnyitó buli volt. Megint vittünk le SUPokat, sokan kipróbálták. A végén háziverseny is volt a gyerekeknek. Kiricsi Jancsi és persze Zsuzsi sokat segítettek. Esztó házában aludtunk.

2 hete a Velencei tavon szerveztünk SUP-jógázást és SUP-túrát. Nagyon sokan jelentkeztek, és sokan el is jöttek. Apáéknak programja volt, így Zsuzsival ketten bonyolítottuk le az egészet!   Mindenki nagyon élvezte, és várják a következő eseményeket. Viki jógaoktató, nagyon jó gyakorlatokat talált ki. Az egyik résztvevő, Tamás sokat segített a a SUPok előkészítésében, felfújásában.  Lett  drónfelvétel, amit egy régi, mozgássérült ismerősöm készített, Lőrinc Matyinál van a film az utómunkálatok elvégzésére.  Anyáék nagyon büszkék voltak ránk, hogy meg tudtuk csinálni, mi halálosan elfáradtunk a SUPok felfújásában, leeresztésében, a ki- és bepakolásnál.

Egy hete Magyaróvárra mentünk, ahol Zsuzsi rokonának, Lacinak volt a szülinapja. Szombaton Győrben tudtam SUPolni a kedvenc helyemen, a Rába folyón.

Többször is Budaörsön aludtunk, mert anyáék elutaztak, mi vigyáztunk Rozira. Kezdjük megszokni a házat, nagyon kellemes.

Rákóczi Balázs terapeuta elérte, hogy úgy érezzem magam, mint régen – egy-egy pillanatra szabadon tudtam mozogni.   

Tegnap este Zsuzsi ismerőse, Viktor lakásán volt buli. Sokáig voltunk, jó volt.

Egyébként néztem a focimeccseket,  szurkoltam a magyaroknak! A képen Kósa Laci, terapeuta a MOM-ban, hozzá járok edzésre, erősítésre. Jól fejlődök!

Csaba Anikó: a következő idézetet nyomtattam ki Péternek júliusra: „Ha boldog vagy, az nem azt jelenti, hogy minden tökéletes. Azt jelenti, úgy döntöttél, hogy a tökéletlenségeken túlra nézel.” (Gerard Way, zenész) Megmutattam Péternek, aki hangosan, gyönyörűen elolvasta, egyedül a tökéletlenségeken szónak kellett többször nekifutnia!!! Péter szokott hangosan olvasni, de nem előttünk.

Elnézést, hogy ilyen ritkán jelentkezünk, de beindult a SUPszezon, nagyon sok munkát ad nekem is, kevés az időm.

Terápiák, eredmények

Sokat hallottunk már a 3D Vertical Plusz módszerről (https://youtu.be/AnJ1NKsLasA), ami most már Budapesten is elérhető, így egyik délutánra időpontot kértünk, és kipróbáltam. Zsuzsi és Gábor is eljött megnézni. Nagyon tetszett, ősszel, a SUP-szezon után szeretnék egy „kúrát” végigcsinálni.
Havonta egyszer továbbra is járok fonalbeültetéses akupunktúrára, tegnap voltam ismét.
Ezen a héten egy új módszert is kipróbálok, meghívott az egyik „tanuló” terapeuta, akihez Tomatis terápiára jártam. Ez a Neurofeedback egy olyan terápiás módszer, amit több helyen tanítanak, több szemléletű iskola van és többféle gép. Ennek a módszernek egy új alkalmazási módját gyakorolják a jövőbeni terapeuták, oktatói irányítással, felügyelettel. Heti 2x 30perc. Elektródákat tesznek a fejemre, egy képernyőn filmet nézek, miközben az agyi hullámokat mérik, és erre változik a képernyő. Érdekes.
Többek között a heti háromszori MOM-ban végzett kemény torna eredménye, hogy sokat erősödtem, izmosodtam, egyre szimmetrikusabb a felsőtestem, a vállam, és apa szerint sokkal szebb lett a hátúszásom. Debreczi Péter azt írta a Facebook-on, hogy egyre magasabbra emelem az evezőt!

A pünkösd előtti hétvége különösen sűrű volt, szombaton erdész napra mentünk Zsuzsi szüleinek a meghívására, idén Dunakilitiben volt. Megnéztem a vízlépcsőt. Egy ősmagyarnak beöltözött íjásznál lehetett az íjazást kipróbálni, klassz volt. Nagyon finom sültszarvast ettünk.
Vasárnap Balatonvilágosra mentünk, egy hétvégi jógatárborba vittünk SUPokat. Sokan kipróbálták. Azért volt különleges, mert még csend volt, nem voltak sokan a vízben, gyönyörű volt a víz színe!
Koradélután eljöttünk, mert Csaba Laciéknál családi buli volt, több dolgot ünnepeltünk. Kari főzött fantasztikus marhapörköltet. Jó volt együtt lenni, sokan voltunk, és megismertük Yurit, a legújabb családtagot!

Ismét szerveztünk a Velencei tavon is közös SUPolást, nagyon kellemes volt.

A kollegáimmal grillpartin voltam Budakeszin, nagyon klassz volt. Petangoztunk néhányan, nyertem!

A pünkösdi hétvégét Zsuzsi szülei Pesten töltötték, nálunk laktak. Elmentünk a Rudasba, kipróbáltuk a tetőn lévő nyitott medencét, fantasztikus volt a panoráma!
A Várban a sörfesztiválon is jártam, nagyon sok ismerőssel találkoztam.

Továbbra is járok a MOM-ba, sokat segít, újra helyén van a lapockám, nem lóg a vállam! Kemény munka, de megéri, 2 órát vagyok ott hetente háromszor.

És emellett hetente egyszer Péterhez is járok gyógytornára. Zitával is keményen dolgozunk, most „beillesztés” a feladat, két mondatból kell egyet csinálnom, pl. így: A kutya ugat. A kutya büdös. – ebből: A kutya, ami ugat, büdös.

Gabó és Lackó krétával rajzoltak a kertben hétvégén, és én is rajzoltam jobbkézzel egy kis hajót! Most először volt együtt az egész család Budaörsön, a kertben akartunk sütögetni, minden elő volt készítve, a hús bepácolva, de anyáék nem találták meg a sütőt, így bent, a rezsón készült el az ebéd. Apával hetente kétszer, háromszor megyek edzésre, nagyrészt Ildi csinál velem vízitornát, nagyon rendes.

Múlt héten megjöttek a SUPok, sok. Örültem. Nagyon szépek, színesek, egyre jobbak. Szombaton ki is próbáltuk a Velencei tavon. Két órán át tükörsíma volt a víz, de a végén szélvihar kerekedett.

Anyuék lassan két hete beköltöztek az új otthonukba, a budaörsi házba. Élvezzük a kertet, vannak mászható fák.

Két hete megint kipróbáltam a síszimulátort, nagyon élveztem. Csütörtökön a John Bull kocsmába mentünk a szokásos társasággal. A PUB után elmentünk az Oscarba is. Jó kis görbe esténk volt. Péntek este a Vigadóban voltunk (anya, Zsuzsi, apa és én) Császár Angela színésznő szülinapi előadói estjén-Nagyon érdekes, színvonalas este volt.
Szombaton SUP – a rossz idő ellenére elég sokan vállalták a megmérettetést. Eleinte kicsit fújt a szél, hullámzott a víz, volt egy kis eső, de féltáv után tükörsima lett a víz és a szél is leállt. 3 ember először SUPolt, a szél ellenére is kipróbálták. Szerencsénkre csak a túra végén, a csomagolás közben kezdett el esni az eső. Mindenki örült, hogy végre vízre szállhatott.
Szombaton este Gabó és Lackó és kivételesen én is itt aludtunk. Mindenki jól aludt, csak hamar felébredtünk.
4 nap – szerda, csütörtök, péntek, szombat – intenzív „edzésterápiára” jártam, a másfél órás torna alatt kipróbáltam a jobb kézzel írást. Nagyon örültem, hogy kis segítséggel meg tudtam csinálni!

A Facebook-on találtam egy símozgást segítő eszközt, egy síszimulátort, ráadásul anyáék közelében. Húsvét előtti héten, pénteken elmentünk apával, és kipróbáltam. Először nem akart elindulni, később belejöttem. Nem volt könnyű, de a végén már jókat csúsztam. 1,5 óra hosszat voltam.  A legvégén rövid ideig úgy éreztem a lábamban, mintha sosem lettem volna stroke-s, mintha újra egészséges lenne a lábam. Nagyon élveztem, jól megizzadtam, de örömmel hagytam abba. Legközelebb is megyek!

Szerdán Gabónak családi szülinapi bulija volt, ami egyben névnapi buli is volt, hiszen Gabón kívül apa és a bátyám is Gábor. Gabó aranyos volt! Orsi finom pizzát sütött, és a torta is ízlett mindenkinek.

Csütörtökön apa és én elindultunk síelni Orsiékkal, Ausztriába. Késő este érkeztünk meg, jó fáradtak voltunk. Másnap délelőtt felhúztuk a sícipőt, és mentünk a hegyre. Eleinte kicsit nehezen ment, de a nap végére belejöttem. A 4. nap már úgy végigmentem a pályán, hogy csak 3 x álltam meg, előtte még 10-szer, 12-szer kellett megállnom. Régebben a jobb lábam mindig remegett, most nem.

Megpróbáltam 2 síbottal is síelni, lassabban és bizonytalanabban mentem, nehéz volt. Apa csinált egy videót rólam:

Utolsó este Gábor sítúra-lécre (fóka) állított, amit a ház melletti havon ki is próbáltam.  Jövőre nagyobb túrát is szeretnék csinálni!  Kedden jöttünk haza, holnap ismét munka.

Nagyon örülök, hogy apa ismét rám áldozta az idejét, végig velem volt és segített, szurkolt nekem, videózott és fotókat csinált. KÖSZÖNÖM!