Ma reggel visszanéztem, jó hosszúra sikerült a tegnapi bejegyzés. Az ünnepek alatt, végig olvasva az elmúlt egy év, főleg az első hónapok történéseit, előtörtek az akkori érzéseim, tapasztalataim. Talán Tamásnak van igaza, és nekem volt szükségem arra, hogy kiírjam magamból a rossz emlékeket. Megtörtént.
Péter személyiségének, tartásának, a gyógyulásába vetett töretlen hitének, a rengeteg munkájának köszönhetően mára sokat változott a helyzet, és persze mi is megváltoztunk.

Nagyon gyorsan fogynak a szabadság napjai, már alig egy hét van hátra! Peti nagyokat alszik, néha vendégségbe, moziba, videózni megy. És azért van egy-két foglalkozás is. Tegnap volt Tamás, ma délután jön az Éva, logopédia lesz, holnap délelőtt Gödöllőre mennek.