Már áll nálunk a karácsonyfa, mi mindig 23-án este szoktuk feldíszíteni, helyesebben ez a Gábor feladata, én sütök-főzök. Korábban a papám reszortja volt a szaloncukor felkötözése, idén már ez is ránk hárult…
Egy évvel ezelőtt mit nem adtunk volna azért, hogy együtt, otthon tölthessük az ünnepeket!  Gábor könnyes szemmel mondta lefekvéskor, hogy egy éve vár erre az estére!

Minden kedves Barátnak, Ismerősnek, blogolvasónak és -hozzászólónak ezúton szeretnénk megköszönni, hogy velünk vagytok ezen a hosszú, küszködéssel, de örömmel is teli úton. Ha megfáradunk, vagy szomorúak vagyunk, vagy úgy érezzük, magunkra maradtunk, csak kinyitjuk a blogot, olvasgatjuk a kommenteket, és ez átsegít minket a holtpontokon. Nagyon jó tudni, hogy ilyen sokan velünk maradtatok! És ugyanilyen jó érzés az örömeinket is megosztani Veletek. Az együttérzésetek, támogatások sok-sok nehéz pillanaton segített át minket az elmúlt egy évben! Köszönjük, és az egész Család, de főleg Péter nevében szeretetteljes, békés karácsonyt kívánunk Nektek ezzel a Tagore idézettel (ami remekül illik mai rohanó, kapkodó, mindent azonnal akaró életünkhöz):

„Soha ne feledjétek, hogy nem kalapácsütések, hanem a vizek tánca teszi a kavicsot tökéletessé.”