Az „évforduló” alkalmából azt találtam ki, hogy levelet írtam Brazíliába a klinikára azoknak, akik megadták az e-mail címüket (Kraftsik Kati lefordította portugálra). Beszámoltam arról, hol tartunk, mennyit javult Péter. Küldtem régi, még ott készült képeket és a legújabbakból is válogattam. Már jött is két válasz, az egyik attól az orvostól, aki hazakísérte. Azt írta, máig sokan emlegetik, kérdeznek róla, mert Peter már mindig az ő „csodafiújuk” lesz.És, ha az elmúlt egy évre gondolok, természetesen köszönöm Mindenkinek, hogy velünk voltatok – vagytok! A blogon, e-maileken, a látogatásokon, telefonhívásokon keresztül rengeteg szeretet, pozitív gondolatot, erőt kapott Péter (és mi is) Tőletek, ami jelentősen hozzájárult az eddigi gyógyulásához.Peti hétfő reggel ismét beköltözött az OORI-ba, kétágyas szobába (9. kórterem) került.Felvételkor kérdezte a nővér, mikor született. Akadozva, este viszont már gyönyörűen ki tudta mondani a teljes dátumot! Ez fantasztikus!
Új orvosa van, és most alakul a napi beosztása. Reméljük, ugyanolyan sok foglalkozása lesz, mint hazajövetel előtt. Estére alaposan elfárad, de hétfőn még tettünk négyesben egy ház körüli sétát is, tegnap a zuhogó eső miatt erre nem volt lehetőség. És persze már kétszer volt a Csaba Laci. Tegnap, amíg minket vártak, régi családi történetekkel szórakoztatta Pétert.